Hajszálak a kefédben, a párnádon, a padlón az egész lakásban… Ismerős? A hajunk a személyiségünk, sőt lelkiállapotunk vagy akár fejlődésünk tükre is. Akár szülés utáni, akár úgynevezett „telogén”, akár hormonális vagy más típusú hajhullással küzdünk, fontos ismernünk a lehetséges gyógymódokon túl azt is, miképpen előzhetjük meg legközelebb a problémát, illetve mi az, amit helytelenül csinálunk a hajápolási rutinunkban. Te például biztos, hogy jól mosol hajat? Megfelelő étrend-kiegészítőt szedsz? Továbbmegyünk: helyesen fésülködsz? Netán szabályosan gyilkolod a saját hajadat? És miért fontos nekünk, hogy jó állapotban legyen a hajunk? Szakértőink – Pucsok Bernadette mentálhigiénés szakember, a Boiron Hungária Kft., a Bioscalin hazai forgalmazójának ügyvezetője és Őri Katalin trichológus-természetgyógyász – nemcsak eloszlatnak egy sor tévhitet, de konkrét tippeket is adnak a Mindent bele! legújabb epizódjában.
Annak ellenére, hogy a férje mellett egy ma már milliárdos árbevételű családi vállalkozás tulajdonos-ügyvezetője, Nagy-Parádi Tímea elsősorban édesanyának, támogató feleségnek, hátországnak tartja magát. Ezzel kapcsolatban azt mondja: másodiknak is tudni kell lenni.
Kamaszkorban a növekedés, valamint a hormonháztartás változása miatt fokozottabb igény lehet egy-egy vitamin, ásványi anyag pótlására, egy laborvizsgálat után pedig válaszokat kaphatunk arra, miből és mennyit szükséges bevinni a szervezetbe, és hogyan érdemes változtatni a táplálkozáson.
Az egészségszorongás arról ismerhető fel, hogy az ember túlzottan aggódik, túlságosan is félti a testi épségét, ha azt hallja például, hogy a szervezetében műanyag részecskék vannak.
„Olyan, mint egy szélvédő, amit téglával próbálnak betörni, de meg sem reped” – mondta egyszer egy pszichológus a párkapcsolatunkra, mi meg, így négy év után jól összenevettünk. Ilyen az, amikor egy kapcsolatban mindkét fél mentális zavarral küzd, és egyikük még neurodivergens is. Triggerek, maladaptív sémák, rossz illesztések netovábbja az egyik oldalon, feltétel nélküli szeretet, hajnalig tartó beszélgetések, bajtársiasság a másikon.
Óriási várakozás előzte meg Gabriel García Márquez leghíresebb regényének filmadaptációját, már csak azért is, mert még az amúgy moziőrült író sem hitt benne, hogy megfilmesíthető a Buendíák szövevényes családtörténete. Nem is engedte, hogy kísérletezzenek vele – majd csak a halála után nyúljanak hozzá, így rendelkezett.
