Négy éve nem használok sampont, és a hajam végtelenül hálás ezért!

–

Bye-bye, samponos flakonok!

2019-ben írtam egy cikket arról, hogy egy hónapja nem használtam sampont. Radikális módon álltam le a hagyományos sampon és balzsam használatával, a hajhabok, gélek, lakkok, formázók pedig teljesen kikerültek a képből, többé hátra se néztem.

Fel voltam készülve rá, hogy hónapokig undorító lesz a hajam, amíg a fejbőröm végre fellélegzik és elkezdhet normálisan működni. De úgy látszik, olyan hálás volt az új bánásmódért, hogy szinte azonnal drasztikusan javulni kezdett az állapota,

és a rettegett, undorító, „öntisztuló” fázis teljesen kimaradt.

Alaposan utánajártam a témának, így tudtam meg, hogy a legtöbb, boltban kapható samponban olyan összetevők vannak, amik az összes, egészséges hajhoz és fejbőrhöz szükséges természetes olajat egy az egyben ledózerolják. Ez azt eredményezi, hogy a fejbőr pánikszerűen kezdi újratermelni azt az olajréteget, méghozzá jóval többet az eredeti mennyiségnél. Ezért felborul a természetes egyensúly, és mire kettőt pislogunk, máris kétnaponta kell hajat mosni, mert különben úgy nézünk ki, mint a szopott gombóc. Nem volt ezzel bajom, azt hittem, így normális, hogy kétnaponta hajat kell mosni, máskülönben ronda, zsíros.

Amikor elkezdtem a környezetbarát megoldásokkal barátkozni a hétköznapi életünk minden területén, akkor találkoztam a samponmentességgel. Szkeptikus voltam, ám megismerkedtem egy lánnyal, akinek térdig érő, csillogó, gyönyörűséges, dús haja volt, és évek óta semmi más nem érte a haját, csakis víz. Ez elkezdte piszkálni az érdeklődésemet, és a különböző módszereket átbogarászva végül is belevágtam. És milyen jól tettem!

Szimatoló rokonság

Eleinte nagyon szigorú voltam. Házi, mézes, illóolajos keverékkel mostam a hajam (nem, nem ragadt és igen, működött) és almaecetes vízzel öblítettem. Volt, hogy szódabikarbónát is kevertem a mézbe, vagy a mézet kihagytam, és maradt a szódabikarbóna meg egy kis víz. De olyan is volt, hogy pusztán sima vízzel mostam meg. Sőt,

az első nyár úgy telt el, hogy szinte semmilyen keveréket nem használtam, csak a kerti zuhanyzó vizét.

Szinte azonnal kiderült, hogy a hajam ezerszer dúsabb így, nem lapul le, és zsírosodni sem kezd két-három nap után, sőt, a kétnapos hajam jobban néz ki, mint a frissen mosott. Ekkoriban hetente, másfél hetente mostam meg, és akkor sem azért, mert már nagyon csúnya volt, hanem mert nekem jólesett víz alá dugni a fejem, masszírozni a fejbőröm.

Emlékszem, egy nagy családi szülinapozáson téma lett, hogy nem használok sampont, amit senki sem akart elhinni, mondván, hogy de hiszen szép és csillogó a hajam. Volt, aki megszagolta, aztán csak hüledezett, hogy babaillatú a fejem.

Szebb és egészségesebb, mint valaha

Hát, igen, a mi világunkban a plasztik flakonokban érkező, laboratóriumokban kikevert cuccok jelentik a garanciát a szépségre, egészségre. Ami boltban kapható, azt valaki engedélyezte, tehát biztosan jó is, sőt, szükségünk is van rá, gondoljuk. A szkepticizmusunk nem ezekre a termékekre terjed ki elsősorban, hanem a természetes megoldásokra, holott a csodaszép hajkoronájáról (is) híres Erzsébet királynő, Sisi is csak háromhetente mosott hajat, nyers tojással és brandyvel, ami egy egész napos rituálé volt.

Márpedig ha a legendás királynénak így védjegyévé válhatott gyönyörű hajzuhataga, akkor nem kizárt, hogy töredék annyi hajjal is működhet, hogy nem pumpáljuk tele mesterséges anyagokkal.

Szóval nagy tanulság volt számomra a tudat, hogy eddig az orromnál fogva vezettek, elhitették velem, hogy kemikáliák és műanyag palackokban érkező kencék, balzsamok nélkül nem lehetek elég szép.

Mindent átformáló felismerés volt, hogy a hagyományos hajápolási termékek nélkül nemhogy elég szép a hajam, de szebb és egészségesebb, mint valaha.

A hajhullásom, amitől a terhességek és szoptatások után küzdöttem, abbamaradt, alig zsírosodott a hajam, és ha igen, az sem volt többé olyan ronda. Anyagi és ökológiai lábnyom szempontjából pedig azt hiszem, mondanom sem kell, mennyit jelentett ez az életmódváltás.

Csak lazán!

Azt hozzá kell tennem, hogy nem lettem százszázalékig teljesen natúr, hiszen akkoriban a hajam végét rendszeresen festettem zöldre, és mivel azóta az őszülés is beindult, élek a hajfestés lehetőségével. Most a henna lesz az, amit ki fogok próbálni, amikor legközelebb esedékessé válhat a festés. Ezt a tisztánlátás kedvéért azért mindenképp jelezni akartam.

Igazából pont ez a lényeg, hogy habár eleinte szélsőségesen minimalizáltam az anyagok számát, amik a fejbőrömhöz és a hajamhoz érhettek, azóta ebben némileg lazultam, mert így esik jól. Jelenleg természetes samponszappant használok, minimálisat, vagy sima vizet, és a hajvégeimre balzsamtömböt vagy icipici kókuszolajat.

Az elmúlt években egy kezemen meg tudom számolni, hányszor érte mesterséges sampon a hajam (például fodrásznál, de már oda se járok egyáltalán), és mindannyiszor azt tapasztaltam, hogy a hajam laposabb, kevésbé dús, és ha sapka éri, vagy leveszek egy pulcsit, azonnal az égnek áll, arról nem is beszélve, hogy két nap múlva már moshattam is újra. Semmiképp sem éreztem egészségesebbnek, vagy tisztábbnak a hajam, inkább kicsit mintha erejét vesztette volna. Nem csak bebeszéltem magamnak, hiszen bármelyik fodrász, aki a hajamhoz ért az utóbbi években, mindig megjegyezte, hogy milyen egészséges és dús. 

A kevesebb tényleg sokkal több

Arra kellett rájönnöm, hogy ha a hajamnak nincs szüksége annyi kenceficére ahhoz, hogy szép legyen, akkor talán mással is így lehet. Így kezdtem el házilag készített dezodort használni, natúr szappannal mosakodni, sheavajat és kókuszolajat kenni magamra.

Mindez egy sokkal egészségesebb kapcsolatot alakított ki a külsőmmel, mert megismertem olyannak, amilyen. Rájöttem, mi mindenre képes segítség nélkül.

Hogy nem kellenek mindenfélével felturbózott samponok az extra volumenhez, hogy a kevesebb sokkal, de sokkal több.

Persze emlékszem ám arra is, milyen heves reakciókat váltott ki anno ez a cikkem. Talán soha annyi indulatos kommentet nem kaptam, mint akkor. Hogy látszik a képeken, hogy büdös a hajam, hogy úgy néz ki, mint egy halott asszony muffja, meg hogy szart sem ér az egész, ha viszont hajfestéket használok. 

És tudjátok, mit? Ez az egész tök mindegy. Ez csak a hajam. Kevés dolgot fogadok el magamon úgy, ahogy van, de a hajam, mióta nem éri kétnaponta kemikália, a kedvenc testrészem lett. Imádok kísérletezni vele, vágni is magamnak szoktam. Hol jól sikerül, hol nem. De tök mindegy, a felelősség is az enyém, amit sokkal jobban viselek, mint amikor úgy nem tetszik a végeredmény, hogy még komoly pénzeket is kifizetek érte. A frufrum hol hosszú, hol extrém rövid, hol bohókás, hol vonalzóval nyírt. Festeni a saját hajszínemre szoktam, úgy három, négyhavonta, amikor már sokallom az ősz hajszálakat. Ilyen egyszerű. Nem csinálok belőle nagy ügyet.

Felőlem mindenki azt használ vagy nem használ, amit csak akar. Én leginkább azért osztottam meg ezt a tapasztalataimat, mert mindig felszabadító élmény, ha kiderül, hogy valamire nincs szükségünk. Közel sem kell olyan sok cuccot használnunk, mint amennyi mindenre költünk. Ezen érdemes elgondolkodni. Ahogy azon is, hogy miért tűnik olyan félelmetesnek elhagyni valamit, amire tulajdonképpen soha nem volt igazán szükségünk.

A képek a szerző tulajdonában vannak

Szabó Anna Eszter