Magyarországon ma 80 fölött van a születéskor várható átlagéletkor – ez a szám az elmúlt néhány évtizedben rohamosan nőtt, szerencsére. Így lehet az, hogy a gyerekeim két dédnagymamájukat is ismerik, és nekünk is jó esélyünk van arra (a késői gyerekvállalást is belekalkulálva), hogy dédszülői korba lépünk. Éppen ezért arról beszélgettünk, hogy milyen életet tervezünk az úgynevezett nyugdíjas éveinkre, mennyire lesz más akkor a világ, és készülünk-e már most arra, hogy egészségben, mentális jóllétben és viszonylagos anyagi biztonságban töltsük a 70+-os éveinket. A környezetünkben élő idősebb példaképektől kezdve a Franciaországban tervezett nyugdíjaséveken át a várható nyugdíjkorhatárig igyekeztünk mindent összeszedni, ami az életünk utolsó harmadát érintheti. Fiala Borcsát és Sárvári Marcellt, az NN biztosító szponzorációs menedzserét és longevity (hosszú élet) szakértőjét Tóth Flóra kérdezte.
Itt tudjátok megnézni a beszélgetést:
Itt meghallgatni:
Fiala Borcsa korábban az anyukájával beszélgetett az időskorról és arra való készülődésről, Tóth Flóra pedig a nagymamája barátnőjével, aki 70 évesen ment férjhez és a 80. születésnapján kiugrott egy repülőből.
A nyugdíjas éveket igenis meg lehet élni boldogan, önfeledten, szabadon. Máshogy. Mi például így szeretnénk, vagyis így képzeljük el. És te mihez kezdesz majd magaddal?
„Én ehhez már túl öreg vagyok.” Sokan, sokszor mondják ki ezt a mondatot, például a tanulással kapcsolatban. Pedig tévedés, hogy idős(ebb) korban képtelen az ember a fejlődésre, az új készségek elsajátítására, vagy akár arra, hogy berögzült viselkedésmintákon változtasson.
Vannak, akiket egy kutya vagy egy macska választ el a pusztító elszigeteltségtől. És ha van kihez szólnod, az segíthet, hogy megőrizd a szellemi frissességedet.
Él a köztudatban egy tévhit, miszerint az inkontinencia az idős embereket érinti, és ezzel az állapottal nemigen lehet mit kezdeni, ha az embernek „ezt dobta a gép”. Pedig van segítség!
„Ez az őrjítő az egészben, hogy nem emlékszem. Nem tudom, hova tettem a ruháimat, hogy vettem-e kenyeret, nem jut eszembe az ablak előtt lógó fehér műanyag sötétítő neve, amit el lehet tekerni.”
Többnyire a négy fal között isznak, nem kérnek és nem fogadnak el segítséget, és gyakran sem a motivációjuk, sem az erőforrásaik nincsenek meg a változtatáshoz azoknak az időseknek, akik belecsúsznak az alkoholizmus csapdájába. És sajnos világszerte egyre többen vannak.
A gyerekek nemcsak láthatatlan, de gyakran hangtalan szereplői az igazságszolgáltatásnak, pedig az ő életükről van szó, például, amikor a szüleik válnak. Az eljárások során a felnőttek mégis többször beszélnek a fejük felett, mint amennyiszer érdemben megkérdezik őket.
Emilie Blichfeldt forgatókönyvíró-rendező olyan gyomorforgató csavart adott a Hamupipőkének, amit nem fogsz egykönnyen elfelejteni. A megközelítés zseniális, a kivitelezés olyan ocsortány, hogy ha adhatok egy tanácsot: ne jóllakottan menj moziba, és készülj fel arra is: a film után pár órán át nagy valószínűséggel egy falatot sem fogsz tudni lenyelni. Fiala Borcsa filmajánlója – szigorúan erős idegzetűeknek!
