Ha a gyerek a hírvivő az elvált szülők között, azt nagyon nehéz feldolgoznia

–

Sokszínű mozaik

A mozaikcsaládokról gondolkodva sokaknak a mozaikforma alapja jut elsőként eszébe – amikor két felnőtt kapcsolatába legalább egyikük egy másik párkapcsolatban született gyerekkel érkezik –, ám ennél jóval szerteágazóbb és színesebb tud lenni a patchwork.

„Attól függően, hogy kinek hányadik házasságáról vagy párkapcsolatáról van szó, egy gyerekről vagy több gyerekről, arról, hogy nagyszülők vannak-e vagy nincsenek, aztán hogy a pár vállal-e közös gyereket vagy sem, elképesztően tarka tud lenni a kép. Nagyon-nagyon szerteágazó tud lenni a mozaik” – mondja dr. Ságh Beáta.

És bár ez a családforma mind gyakoribb napjainkban, a szavakat még nehezen találjuk, amikor a mozaik különböző szereplőiről beszélünk. „Pótszülő, mostohaszülő-mostohagyerek” – ezek a korábban elterjedt kifejezések sok negatív jelentést hordoznak magukban, ami nem minden esetben fedi a valóságot.

Mert bár dr. Ságh Beáta szerint a mozaiklét egy nagyon nehéz, összetett, kihívásokkal terhelt, bonyolult családforma, mindemellett mégis reményteli.

„Mindig lehet belőle tanulni, gyarapodni általa, előre lépni úgy, hogy az minden szereplőjének jó legyen” – mondja, hozzátéve, ezért is lenne jó kerülni ezeket a stigmatizáló kifejezéseket.

Elmérgesedő viszonyok és lojalitáskonfliktus a gyerekben

A mozaikcsalád kialakulásához vezető úton a mínusz első lépés a korábbi tartós kapcsolat felbomlása, melynek leggyakoribb oka a válás (de természetesen haláleset is húzódhat a háttérben). 

A szakember szerint, bár ilyen esetben a férj-feleség alrendszer a pár kapcsolatában megszűnik, szülői minőségükben azonban dolgozni kell rajta, hogy a viszonyuk mindenki számára élhető legyen – ez nagyban megkönnyítheti a gyerekek helyzetét is a válás folyamata során.

„Amikor azt látják a gyerekek, hogy a két bástya, a két legmeghatározóbb szereplője az életüknek egymással háborúzik, az még károsabb tud lenni, mint az, hogy szétmentek a szülők” – mondja dr. Ságh Beáta, hangsúlyozva: nem a válás a legijesztőbb a gyerekeknek, hanem a szülők közti gyilkos indulatok.

A fel-felbukkanó lojalitáskonfliktusok így is gyakoriak lehetnek a gyerekekben, akik új családjaik között ingázva sokszor nemcsak a fizikai térben változtatnak helyet, hanem mintha egy más érzelmi miliőbe is kerülnének – különálló univerzumokba, amikhez a gyerekeknek alkalmazkodni kell.

„A szülőnek kellene, hogy legyen annyi belátása, önfegyelme, tartása, hogy ne a gyereket használja arra, hogy megszondázza, hogy hogyan él az elvált exe – főleg, ha egy másik, új párja van. Ennek a hírvivője, hordozója nem lehet a gyerek” – mondja a témával kapcsolatban a szakember. 

Korántsem mindegy, mikor és hogyan történik az új pár bemutatása

Sok felnőtt nem tekint csapdahelyzetként arra, amikor az új párját mutatná be a gyerekeinek – ők a szakember szerint nem is tévedhetnének nagyobbat.

„Mert ha azon a ponton elrontanak valamit a felnőttek, akkor azt extra befektetésekkel: többletfigyelemmel, érzelmi munkával lehet csak helyre hozni. Érdemes átgondolni, hogyan mutatjuk be, hol mutatjuk be, milyen kontextusban vezetjük fel az új párunkat. Általában az a célravezető, ha már előre felkészítjük a gyerekünket” – mondja dr. Ságh Beáta. Emellett szerinte célszerű lehet úgy intézni a bemutatást, hogy a gyerek meg tudja élni a saját szabadságát a helyzetben.

A találkozót szervezhetjük szabadtérre, mozgásos programba keretezve, amikor meg van a lehetőség a közelség-távolság váltakozására – ahogy épp komfortos. A szakember szerint érdemes elsőre nem túl hosszú programot szervezni, és bele építeni olyan rugalmas lehetőségeket, amik a gyerek számára könnyítést jelentenek.

Dr. Ságh Beáta azt is kiemelte: a leendő mozaikszülők nagyon sokszor elkövetik azt a hibát, hogy időtakarékosságból minél gyorsabban összeköltöznek, és rögtön összeteszik a mozaikcsaládot – ez sikerülhet persze jól is, de általában nagyon nehéz tud lenni. Főleg akkor, ha egy gyereknek ez azt is jelenti, hogy költöznie kell. „Ez azt jelenti, hogy nemcsak elvesztette az egyik szülőjét, de a kedvenc óvonénijét, barátait is el fogja a költözés miatt – ez mind fokozni tudja a gyerek gyászreakcióit. Fokozatosan, a gyerekre is ráhangolva kell ezeket megtervezni.”

Miért alakulhat ki a nevelésben széttartás a vér szerinti szülő és a mozaikszülő között?

A mozaikcsalád megalakulásánál kardinális kérdés, hogyan lehet összehangolni a mozaikszülők nevelési elveit.

Ez már csak azért is kihívásos a szakember szerint, mert amikor egy mozaik feláll, sok esetben a szülők korábbi nevelési attitűdjei elcsúsznak – erről ők nem tehetnek, de a dolog mégis kihívásos helyzetet teremthet.

„A biológiai szülő belecsúszhat egy engedékenyebb magatartásba. Ennek olyan következményei is lehetnek, hogy ellazulnak a határok. (…) Amikor feláll egy új mozaik koalíció, akkor azt gondolom, a biológiai szülőnek érdemes tartani azokat a szokásokat, azt a rendet, gyakorlatot, ami addig működött. A beérkező mozaikszülőnek meg arra érdemes figyelnie, hogy kiépítsen egy olyan kapcsolatot a mozaikgyerekével, ami bizalomra, odafigyelésre, elfogadásra épül. És amikor ez már stabil, akkor lehet a szabályokról beszélni.” 

De mennyire szólhatunk bele a másik biológiai gyerekének a nevelésébe? Hogyan lehet ebben a jó arányokat megtalálni? Hogyan alakul az összetartozás érzése a mozaikcsaládban? Mi történik, ha a mozaik egy új babával bővül? Mit tegyen valaki, ha úgy érzi, sajnos nem tudja úgy szeretni a párja gyerekeit, mint ahogy elképzelte és szeretné? A Lélektani határ mozaikcsaládokról szóló epizódjából ez is kiderül. 

A teljes adást itt nézheted meg:

És itt hallgathatod meg: 

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ Anchiy

Filákovity Radojka