–

Mielőtt egy természetvédő nekem esne, szeretném leszögezni, hogy nem cserélem le minden évben a teljes ruhatáramat, de álszentnek sem akarok tűnni: nagyon messze vagyok egy tudatosan megalkotott kapszulagardrób minimalizmusától is. A trendek ugyanis, ha tetszik, ha nem, rám is hatással vannak, még olyankor is, amikor teljes értetlenséggel állok bizonyos elnevezések és stílusok előtt. A gond csak az, hogy mire megértenék és átszűrnék magamon egy nyári divathullámot, már szkrollozunk is tovább a következőre.

Ettől viszont úgy érzem magam, mint a gyáva oroszlán, aki bizonytalanul álldogál egy felgyorsított páternoszter előtt, de sosem mer beszállni egyetlen kabinba sem.

Bezzeg az én koromban!

Amikor tinédzser lányként egymásra találtunk a trapézcsípő nadrágommal, elöntött egy meleg, otthonos megérkezés érzése: akkor ott őszintén azt gondoltam, hogy többé el sem kell engednünk egymást. Az akkori Shakira-fazon annyira hozzám (sőt, már szinte rám) nőtt, hogy éveken keresztül hordhattam télen-nyáron, hóban, fagyban és verőfényes napsütésben egyaránt: minden körülménynek, aktuális trendnek és évszaknak tökéletesen megfelelt. Ha pedig nagyon meg akartam újulni, akkor néhanapján rávettem egy kockás rakott szoknyát, és voilà, kész volt az Avril Lavigne-lookom is.

Az akkori magazinok évről évre megerősítettek abban, hogy jó nyomon járok, ezért érdemes volt félévente megfoltoztatni a nadrágom szétszakadt ülepét, összébb húzni a térdnél kialakuló tépett szakadásokat és új gombot varrni a slicc fölé. Legalább öt évet nyomtunk le így, a tökéletes farmer és én, mire búcsút kellett intenünk egymásnak, ugyanis megérkezett az életünkbe a trapézok nemezise: a répagatya.

Szerencsére a nagymamám megnyugtatott, hogy érdemes visszatenni a szekrénybe addigi hű társamat, mert a trendek húszévente visszajönnek. És ahogy leírom ezt a történetet, egyre erősebben érzem, hogy egy Gen Z szemében mekkora boomer lehetek.

De mi változott meg ennyire, hogy a harmincas éveim közepére képtelen vagyok követni a trendeket?

Mivel az elmúlt néhány évben konkrét célul tűztem ki magam elé, hogy megismerjem a nálam fiatalabb generációk szokásait, szlengjeit és zenei ízlését, most itt az ideje, hogy utólag az elmúlt évek nyári trendjeit is górcső alá vegyem: vajon melyikhez hogyan tudtam kapcsolódni, és egyáltalán mit értettem meg belőlük a nagy erőlködésben, hogy fiatalnak tűnjek azok szemében, akik már vissza sem mernek tegezni?