–

Kurtág György már 50 éve is legenda volt

Kurtág esetében különösen igaz a régi mondás, miszerint „a legendák köztünk élnek”. Miután a zeneszerzőt egész életén át soha semmi más nem érdekelte a hangok igaz voltán kívül, ezért rengeteg legenda kering róla azzal kapcsolatban, hogy mennyire nem képes kapcsolódni a világnak ahhoz a részéhez, ami nem a zenéről vagy az irodalomról szól.

Ám épp ez a „szent megszállottság” tette őt oly kivételessé a kortárs kultúrában.

Lehetetlen felsorolni műveit, érdemeit és elismeréseit, az életrajzát sem érdemes taglalni most ebben a cikkben, mert még egy sok kötetből álló könyvben sem érnénk a végére, ez a kis összefoglaló csupán egy apró morzsa Kurtág hatalmas életművéből:

Rövid biográfiáját is ajánljuk, amely a Budapesti Music Center oldalán olvasható. Gőz László hívta haza 2015-ben az idősödő, egész életükön át, több mint hetven évig együtt alkotó Kurtág házaspárt franciaországi lakhelyükről, aki az intézmény igazgatójaként, a BMC épületében lévő művészlakásban biztosít azóta is otthont az időközben megözvegyült Kurtág Györgynek.

Kurtág-töredékek a mozikban és Kurtág 100 szerte a városban

Mindenképp érdemes megnézni Nagy Dénes Ezüst Medve-díjas rendező Kurtág-töredékek című dokumentumfilmjét, amelyet négy éven át forgattak, és amelyet épp ma kezdenek el játszani a mozikban. 

Egészen február 28-ig tart a több helyszínen látható Kurtág 100 eseménysorozat, amelyeken kivételes kulturális csemegékkel gazdagodhatnak a nézők.

Kurtág és a „Jelenkor”

Én is ott voltam a Jelenkor irodalmi folyóirat februári lapszámának bemutatóján a BMC könyvtárában, amely 14 kortárs zeneszerző műveit is tartalmazza, természetesen kottákkal együtt. Az esten sok zeneszerző részt vett Dukai Barnabástól Dargay Marcellen át Tornyai Péterig vagy Virág Anna Virágig, és jó néhány Kurtág tiszteletére készült friss zenemű is elhangzott. 

Az est vendége volt Forgách András író, aki Kurtág György és Márta mesterkurzusain elhangzott instrukcióit örökítette meg irodalmi igényű jegyzeteiben. Írásának egy részletét közölte is a februári lapszámban.

Rajk Judit énekművész, a kecskeméti Kodály Intézet igazgatója pedig egy újonnan előkerült 1959-es keltezésű Kurtág-kéziratot tett közzé a Jelenkorban. Ágoston Zoltán, a Jelenkor főszerkesztője és Szatmári Áron, a zenei összeállítás szerkesztője kérdezte a vendégeket Kurtágról a pódiumon, én pedig az est után kértem meg Kurtág György életművének alapos ismerőit, hogy osszák meg velünk azt, ami megosztható.

Aki valamennyire járatos a zeneszerző világában, az úgyis tudja, hogy ez nagyjából lehetetlen, de azért tettünk egy próbát.

Rajk Judit: „Félszavakból is értjük egymást”

(Nem akartam megszakítani Rajk Judit összefüggő szövegét, úgyhogy most átadom neki a szót – B. G.)

„Furcsa érzés, hogy most sokan kérik, beszéljek a »Kurtág-jelenségről«, a híres zeneszerzőről, a 100 éves biológiai csodáról, korunk legöregebb celebjéről, miközben mindaz, amit Kurtágról gondolok, amit számomra a vele való közös munka és együttlét jelent, valószínűleg a külvilág számára érthetetlen.

Ezért is tettem fogadalmat, amikor a születésnapi ünnepségsorozat szervezése elkezdődött, hogy megpróbálok saját magam számára szabályokat állítani, mi az, ami ebből elmesélhető. Úgyis tele lesz emlékező köszöntéssel a fél világ.

Annyi a kapcsolódás, a közös emlék és közös szál, a »félszavakból értjük egymást«, hogy ez elmondhatatlan. És nem is biztos, hogy érthető.

Ami meg kimondható és megérthető ebből a viszonyból, az banális. Ilyen emléke mindenkinek lehet, akinek beszélgetős kapcsolata van egy nála 40 évvel idősebb, sokat megélt emberrel. Mert nyilvánvalóan szóba kerül a múlt, az emlékek, a kor, a gyengeség, a fájdalom, a veszteségek. A másik oldalon pedig az ettől való távolságtartás, a »csak ne kerüljek még az öregkorral kapcsolatba« hárítás, és egy kis sajnálkozás is, hogy »szegény, milyen öreg«.

De az is igaz, 100 éves barátja, tanára nincs sokaknak.

Nekem Kurtág a tanárom. Annak is hívom, Tanár úr. Nem Gyuri, nem Gyuri bácsi, hanem Tanár úr. Magázódva. Mit jelent ez, tanár? Egy útjelző, aki azt mondja: erre. Vagy arra. Vagy ne arra, ne erre. Mert Kurtág ilyen, hezitál. Mindig. Tanácsot ad, de nem mondja ki. Kimondja, és aztán azt mondja, ne, mégse.

Nem azért, mert nem bízik, hanem éppen azért, mert tudja, hogy a választ úgyis nekem kell megadnom.

Pontosan így is komponál. Hogy hagy.