Ha levetjük az álarcainkat, visszatérhetünk önmagunkhoz

–

Vissza az alapokhoz

Réti Anna a kortárs táncszínház legendás alakja, aki már gyerekkora óta a mozdulataival fejezi ki azokat a szavakkal nehezen megfogalmazható érzéseket, amelyek mindannyiunkat mélyen foglalkoztatnak.

Minden munkájában azt tartja a legfontosabb szempontnak, hogy az, amit kifejez a színpadon, közös ügyünkké válhasson.

Az univerzális táncnyelv – a mögötte meghúzódó magvas gondolatokkal – nemcsak Magyarországon hozott számára hatalmas sikereket, hanem a nemzetközi táncéletben is széles körben elismerték kivételes tudását. Ehhez szorosan hozzátartozik, hogy a Pécsi Művészeti Szakközépiskola elvégzése után, még az ezredforduló előtt három évvel, 18 évesen került a híres Rotterdami Táncakadémiára, ahol a legnevesebb táncegyüttesekkel dolgozott. 

Éppen húsz évvel ezelőtt, a Nemzetközi Szóló Táncszínházi Fesztiválon, Stuttgartban elnyerte az első helyezett táncos díját és a közönségdíjat is ő kapta meg. Hazatérése után pedig szabadúszóként ugyancsak a legnevesebb előadásokban szerepelt koreográfusként és táncosként. Háromszor is kiérdemelte a Lábán Rudolf-díjat, amely ebben a műfajban a legrangosabb szakmai elismerés Magyarországon.

Réti Anna egy régebbi interjúban így fogalmazott: „Nekem nagyon fontos, hogy a test és szellem egyszerre próbáljon átadni egy üzenetet. A barátaim azt szokták mondani, hogy »pszichotáncszínház«-at csinálok, aminek a terápia is része. […]

Lényeges számomra, hogy amiről beszélni szeretnék, az ne csak az én saját magánügyem legyen, hanem igenis mindenkihez szóljon.

Magamból indulok ki, de az a szándékom, hogy bevonjak másokat is.”

Nyolc év szünet után új premier

Réti Anna új előadása arra keresi a választ, hogyan lehet visszatérni a munka világába az anyaság után. Nyolc hosszú évet hagyott ki a pályafutásából a gyerekei születését követően, így most, negyvenöt éves kora körül újra kell fogalmaznia magában, mit jelent számára valójában a tánc és a múló idő. 

Az anyaság sok mindent átformál bennünk, mert amikor világra hozunk egy gyereket, nemcsak a testünkben történnek drámai változások, hanem a lelkünk és az időhöz való viszonyunk is egészen más dimenzióba kerül. 

Három (ma már felnőtt) gyerek anyjaként magam is megtapasztaltam, hogy az idő, ahogy minden más is, totálisan irreverzibilissé vált, és ez teljesen független attól, hogy hány évesek a gyerekek. Egyszerűen egy másik hajtóerő vezet bennünket ettől fogva, emiatt tényleg nagyon nehéz visszatalálni önmagunkhoz: a testükkel dolgozó alkotók számára pedig különösen nagy kihívást jelenthet ez a visszatérés. 

Réti Anna mostani kísérlete is arra irányul, hogyan próbálja újra megkeresni azokat az alapokat, amelyek egykor elindították őt a testével való önkifejezés útján. Ezt mondta, amikor a készülő előadásáról kérdezték:

„…Előfordul, hogy egész nap nem néztem bele a tükörbe, és amikor szembejövök magammal, egészen meglepő a látvány. Valahogy a bent nem tükrözi a kintet. A kint nem ugyanaz, mint a bent. Csomó új barázda van…”

Az idő múlása egy táncos életében különösen fontos kérdés, hiszen a testével dolgozik, a test pedig nem hazudik, pontosan megmutatja, hogy ami pár éve még gyerekjáték volt számára, ma már egyre nehezebb teher. Nézzétek meg Réti Anna készülő előadásának egyik rövid jelenetét.

A Back to basic (Visszatérés az alapokhoz) olyan önvallomás, amely az alkotói és női útkeresésről szól. Réti Anna megmutatja a múló időhöz való viszonyát. „Mit jelent a test, ha öregszik? Kicsoda a táncos, ha nem táncol?” – így ajánlja az előadást a MU Színház, amelynek premierje épp február 14-én, a szerelmesek napján lesz, erre invitállak benneteket.

Mindennapi burleszkjeink

Ujvári Milán pályája minden szempontból unortodoxnak számít, hiszen mielőtt 2000-ben felvették a Táncművészeti Főiskolára, már aranyérmet nyert a Nemzetközi Divat és Sport-tánc Világbajnokságon, és elsősorban a diszkótáncban jeleskedett.

Négy évvel később viszont már egy New York-i nemzetközi balettversenyen indult, ahol döntőbe került a Youth American Grand Prix versenyén. Később Frenák Pál társulatában is megfordult, de Amszterdamban is dolgozott gyakornokként egy neves társulatnál, sőt belekóstolt a különböző harcművészetekbe is.

Egyéni hangját talán akkor találta meg, amikor a Cirque du Soleil Delirium című show-jának egyik karakterszólistája lett, és ezzel körbeutazta a világot.

2008-ban alapította meg saját társulatát a radioballetet, azóta szabadúszóként főként a kortárs tánc palettáját színesíti változatos előadásaiban. Őt is láthatja tehát a közönség, ahogy már fentebb is írtam, a MU Színházban ugyanazon az estén egy másik produkcióban. Ujvári Milán Show című szólója már évek óta műsoron van, de most is ugyanúgy érvényes, mint hat évvel ezelőtt, a bemutató idején.

Fontos társadalmi kérdéseket jár körül Ujvári Milán is, az előadás mottóját pedig Mark Twaintől kölcsönözte:

„Nem az sodor bajba, amit nem tudsz, hanem az, amit holtbiztosan tudsz, csak épp rosszul.”

Azt is megkérdezi ebben az előadásban, hogy vajon azt látjuk-e, ami van, vagy éppen azt, amit látni akarunk, esetleg azt, amit a dolgok magukból láttatni akarnak, vagy pedig a fentiek mindegyike érvényes? 

Ujvári Milán friss szellemű szólóelőadásában a hétköznapi gesztusok groteszk fénytörésbe kerülnek, és a klasszikus burleszk elemeit használva az elidegenedésről, valamint a manipulációról mutat nekünk tükröt.

Arról a manipulációról, aminek nap mint nap ki vagyunk téve az életünk minden területén. Előadásában a politikai szemfényvesztés és a társadalmi érintkezések felszínessége is fontos szerepet kap. Ez egy olyan Show, amiből természetesen a humor sem hiányozhat, viszont a show-elemeket hiába is keresnénk benne. Králl Csaba így fogalmazta meg az ÉS-ben az előadással kapcsolatos reflexióit: […] „De milyen show az, amelyből hiányzik a káprázat, a csillogás, a konfettieső? […] Másmilyen. Elsősorban is lassú, gondolkodós és emberarcú, szinte vallomásos, azaz minden ízében Újvári alkatára, habitusára, személyiségére szabott. Belőle jön.”

Szívből ajánlom tehát, hogy ha eddig még nem tettétek, ismerjétek meg ezt a két izgalmas alkotót, és ajándékozzátok meg magatokat egy nem mindennapi táncszínházi élménnyel. De arra készüljetek föl, hogy a helyszínen egyáltalán nem lehet jegyet vásárolni. ITT találjátok az előadással kapcsolatos tudnivalókat. 

Both Gabi