–

Boggie azt mondja (és a Popfilterben bővebben is mesélt erről), hogy egyszerűen imád klipet forgatni, csak sajnos ritkán nyílik rá lehetőség, hiszen egy igen költséges műfajról van szó. 

„Fantasztikus érzés, hogy egy seregnyi ember azért verbuválódik össze egy napon, hogy az én dalomhoz hozzáadjon magából valamit. Minden forgatáson elérzékenyülök, most meg különösen el voltam, mert ennyi táncossal együtt lélegezni, érezni, ahogy pulzálnak és alkotnak, felemelő volt.

Lenyűgözött a munkamoráljuk, az, ahogy csapatban gondolkodnak, ahogy léteznek. A dózsások és Willany Leó-sok egész napos jelenléte, fókuszáltsága reggeltől estig flow-ban tartott.”

A dalszerző-énekesnő elmesélte, hogy az egész dalszerzési-klipkészítési folyamat rendkívül tudatos volt: attól kezdve, hogy francia nyelvű dal szülessen, egészen odáig, hogy kikkel forgat majd. „Szerettem volna egy klasszikus zene–dzsessz–francia sanzon–popzene fúziót, és ehhez abszolút a francia nyelvet hallottam magamban. A Fragilité szerintem az egyik legerősebb dal a negyedik lemezemen, nem is volt kérdés, hogy szülessen-e klip hozzá. Amikor pedig a végleges hangszerelés megszületett, egyszerűen táncosokat láttam lelki szemeim előtt.”

Boggie egyébként nem táncol a klipben, ennek pedig nagyon egyszerű a magyarázata: „Az elején felmerült, aztán rájöttünk, hogy így is, úgy is kilógnék, és akkor meg inkább lógjak ki énekesnőként, mint ügyetlen táncosként…”

A videóklipet Nagy Bálint rendezte, aki kifejezetten felvillanyozó feladatnak érezte, hogy megvalósítsa Boggie elképzeléseit a koreográfus Grecsó Zoltánnal közösen. Arra törekedtek mindannyian, hogy ne egy klasszikus „kliptáncot” lássunk a végén, sem egy színpadias, történetközpontú, illusztratív kortárs táncetűdöt.

 „A munka során alapvetően Grecsó Zoltánnak és társulatának, a Willany Leónak az egyedi stílusa inspirált. Zoli betekintést engedett a munkamódszerébe, és az egyedi improvizációs táncszínház kulisszatitkaiba. Az általa bemutatott mozgásformákból, és a közösen összerakott tánckompozíciók alapján raktuk össze a klipet. Az elhagyatott Otthon Áruház egyedi hangulata is sokat adott a klip stílusához, bizonyos beállítások biztosan nem születtek volna meg, ha nem találunk egy ilyen expresszív helyszínt.”

A végeredmény egyszerre hangulatklip és – ahogy a rendező fogalmaz – egy olyan kisfilm, „ahol a tánc nem akar erőszakosan többet jelenteni önmagánál, hanem csak hangulatokat és érzelmeket kap el, amik asszociatív módon kapcsolódnak a zenéhez”.

Nagy Bálint azt mondja, számára a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy mivel ő teljesen kezdő a tánc területén, egy teljesen új műfajt kellett megértenie és megtanulnia az alapjaitól: „Bizonyos rutinok, amik egy általános forgatáson működnének, most abszolút nem jöhettek szóba.”

Ám a kérdéses helyzetekben Grecsó Zoltán mindig segített „lefordítani koreográfusnyelvre” az ő filmes kéréseit.

És persze sokakban felmerül a kérdés: vajon előny-e, vagy hátrány, hogy a dalszerző-énekesnő és a rendező hosszú ideje házasok. „Egy nagyon ihletett, bizalmi alapú alkotói folyamat volt. Persze kihívásokkal vegyes is, mert mindig kockázatos a saját feleségemnek klipet készíteni, hisz sosem lehetek egészen biztos abban, hogy a végeredménnyel elégedett lesz-e, márpedig, ha nem lesz az, annak még végzetesebb következményei lehetnek, mint egy klasszikus megrendelői viszonyban :).” 

Vezető táncosok: Bagyinszki Bánk, Bartók Eszter, Oberfrank Réka, Mayer Dorina, Kovács Mátyás. 

Táncosok: Bojti Panni, Egri Luca, Jenei Anna, Kabátnik Tímea, Késely Arina, Kiss Lili, Molnár Fruzsina, Molnár Nikolett, Nagy Laura, Temesvári Zsófia, Vitéz Zselyke.

Kiemelt kép: Trokán Nóra

Csepelyi Adrienn