Mindörökké államférfi – Göncz Árpád születésnapjára
Ez a cikk eredetileg hat évvel ezelőtt született, amikor Göncz Árpád – aki tíz évig volt a Magyar Köztársaság elnöke – már négy hónapja nem volt velünk, az emléke azonban még elevenen élt mindenkiben. Ő volt az emberarcú politikus, aki nem csupán egy bajuszos, jóságos, örökké mosolygós, kedves bácsi volt, hanem olyan államférfi, akinek fontos elképzelései voltak a demokráciáról, és nagyon sokat tett azért, hogy ez sok emberhez eljusson. Ekkoriban jelent Dési János könyve róla Árpi bácsi – Történetek, emlékek, anekdoták címmel, ami felidézte az alakját. A kötetből szemezgettünk, és a szerzővel beszélgettünk Göncz Árpádról annak idején, amit most újra megosztunk veletek.
–
WMN: Mennyi ideig készült a könyv?
Dési János: Szerencsére nagyon gyorsan összegyűlt az alapanyag, rengeteg történetet kaptunk Göncz Árpád tisztelőitől. Néhány hét alatt nyomdába került.
WMN: A könyvben szereplő történetek közül melyik volt a saját, személyes kedvenced?
D. J.: Mindennap valamelyik másik. Van miből válogatni. Már-már annyira szépek ezek az emlékek, hogy szinte hihetetlennek tűnhetnek azok számára, akik nem ismerték őt. Akár Mátyás király is megirigyelhetné ezt a sok dicséretet, de mivel sokszor találkoztam Göncz Árpáddal, ezért személyesen is tanúja voltam jó pár jelenetnek, és tudom, hogy mindegyiknek volt valóságalapja.
WMN: Mi volt a legnagyobb tanulsága ennek a munkának?
D. J.: Igen fontos tanulság: ha valaki egy ország vezetője lesz, ettől függetlenül még normális és jó érzésű ember maradhat…
WMN: Elmesélnéd a legkedvesebb személyes történetedet vele kapcsolatban?
D. J.: Persze, de ezt hadd idézzem a kötetből:
„[…] A beszélgetés végén a bőven apám korú elnök udvariasan megkérdezte, kitalálok-e, majd az előszobaajtóig kísért, ahol is én egy határozott mozdulattal feltéptem egy ajtót, majd ugyanazzal a lendülettel belezuhantam a gardróbszekrénybe. Eggyel arrébb nyúltam.
A fenébe ezekkel a modern irodákkal! Itt minden ajtó olyan egyforma! Egy elnöki gardrób belül nagyon sötét ám. És mély. Nehéz kecsesen kimászni belőle.
Vendéglátóm türelmesen megvárta, míg kikászálódom a szekrényből, aztán megmutatta, melyik ajtó vezet a folyosóra. Kinyitotta előttem, majd többször is megkérdezte, egészen biztos vagyok-e benne, hogy kitalálok az épületből. Határozottan állítottam, hogy igen, de a történtek után, úgy látszik, nem hitt nekem. Hát elkalauzolt a liftig, talán még a gombot is ő nyomta meg helyettem – de ez azért nem egészen biztos. Az viszont igen, hogy már csapódott az ajtó, amikor utánam kiabált:
– Szóval a földszinten egyenesen, aztán egy kicsit balra…”
Kis történetek egy nagy emberről
A karcsú kötetben rengeteg apró, derűs történet szerepel. Dési János szerencsére remek stílusérzékkel állította össze. Minden sort áthat Göncz Árpád embersége, humora, szelleme, tudása és politikai nagysága. Valószínűleg sokkal nehezebb lett volna nélküle a demokratikus átmenet. Ez még akkor is így van, ha tudjuk, hogy egy köztársasági elnöknek nincs valódi hatalma. De Göncz Árpád enélkül is kellő hatást gyakorolt a környezetére.
A kedvenc történeteim a könyvből
Az egyik, amikor még az óbudai gangos házban lakott, de már köztársasági elnök volt, ezért egy őr állandóan ott állt az ajtó előtt. Egy nap megjelent Göncz Árpád egy vödörrel a kezében, és elindult a kuka felé. Az őrök nem akarták engedni, de ő azt mondta, hogy eddig is az ő feladata volt a szemét levitele, és ezután is az marad. Úgyhogy díszkísérettel vitte le a szemetet…
Az is nagyon emlékezetes esemény volt, amikor egy fotózáson észrevette, hogy az egyik fotós hölgy sír. Odament hozzá, és megkérdezte, mi a baja. A hölgy elmondta, beteg a lánya, és nincs remény arra, hogy Magyarországon meggyógyítsák. De Göncz Árpád nem hagyta annyiban, sikerült elintéznie, hogy itthon végezzék el a csontvelő-átültetést, és a műtét sikerült.
Egy fontos kis köszöntő filmecske civilek és barátok részéről a kilencvenedik születésnapján:
Mindennek a kulcsa a szeretet
Göncz Árpád kalandos élete során azt tapasztalta, hogy az embereket „bele lehet kompromittálni” a jóba. A börtöntől a szerelőműhelyig, az irodalmi élettől a politikáig. Ő elhitte az emberekről, hogy jók. És ezt sugározta feléjük. Így aki szembesült ezzel az érzéssel, igyekezett úgy cselekedni, hogy megfeleljen ennek a bizalomnak.
A család megtartó ereje
Álljon itt Göncz Árpád feleségének a neve: ő Göntér Zsuzsanna, aki úgy nevelte hat évig egyedül a négy gyereküket, hogy az apa számukra csupán egy fénykép volt, hiszen nem találkozhattak vele. Amíg Göncz Árpád börtönben ült az 1956-os forradalomban vállalt szerepe miatt, ő addig is derűsen és erősen egyben tartotta a családot. És Göncz Árpádban is ez a tény tartotta az erőt, ezért tanult meg a börtönben angolul, ennek köszönhetjük a zseniális A Gyűrűk Ura-fordítást is. Olyan jó volna, ha Göncz Árpád példaképévé válhatna a mostani politikusoknak, és nem felejtenék el, hogy mi a valódi dolguk. Mindannyiunk érdekeit képviselni, hogy megköszönhessük nekik a munkájukat, ahogy Göncz Árpádnak soha nem tudjuk eléggé megköszönni azt, amit valamennyiünkért tett. Elhitette velünk, hogy mindannyian fontosak vagyunk számára, és az ország számára is. Köszönjük, Elnök Úr!
Ma délután (február 10.) négy órakor a Nagy Imre Emlékház Facebook-oldalán egy különleges előadást követhettek élőben, ebben Gulyás András műfordító-diplomata mesél Göncz Árpád kevéssé ismert oldaláról.
