Kevin a miénk, Macaulay nem! – Miben változott a gyerekszínészek helyzete?

–

Nem Macaulay Culkin volt az első gyereksztár, aki megszenvedte a korán érkező hírnevet. Viszont az 1990-ben debütált Reszkessetek, betörők! talán rendhagyó volt abból a szempontból, hogy a kinyíló világnak és a tévé fénykorának köszönhetően jóval több emberhez ért el egy időben, mint bármi más családi mozi addig: Culkin pedig mindenkit meghódított a tehetségével, aki akkoriban látta.

Mivel igazi kultfilmmé vált, évről évre újranézték az emberek, Culkin pedig mindenki Kevinje maradt. Nem csak egy régen volt gyerekszínészt jelentett, aki halványan dereng az emlékeinkben. Bár még az internet kora előtt jártunk a botrányai időszakában, kontinenseken át tömegek aggódtak érte. Ennek kapcsán meg is jegyezte: kifejezetten idegesítette, hogy az újságok aggodalomnak álcázták a vele kapcsolatos szenzációkeltést. A színész mindössze 14 éves volt, amikor jogilag függetlenítette magát a szüleitől, mivel hamar ráeszmélt: nem a művészi ambícióit támogatták, sokkal inkább pénzautomatának használták a fiukat.

Azóta édesanyjával állítólag kibékült, és testvére, az Oscar-díjas Kieran Culkin elmondása alapján, inkább apjuk okolható a történtekért (akivel egyébként hét gyerekéből egy sem tartja a kapcsolatot). Ahogy Macaulay felidézte: az első emléke az apjáról, hogy azt gondolja: ha felnő, ő nem fog így viselkedni a saját gyerekeivel. A színész tartja is magát ehhez: mára kétgyerekes apa, felesége, Brenda Song pedig szintén gyerekszínészként kezdte a pályáját, így egyetértésben óvják fiaikat a reflektorfénytől. Culkin nem szívesen beszél a múltbeli családi ügyekről vagy a fiatal éveiben megélt mélységekről, azonban nem fél megszólalni, ha a rossz sorsú gyerekszínészek ügye mellé állhat. Amikor nemrégiben az Investigation Discovery „Erőszakossá vált gyereksztárok” címen hozta ki egyik műsorát, Culkin rövid és velős kérést intézett feléjük Instagram-oldalán.

„Kérlek, bánjatok elnézően a gyerekekkel. Mindannyian megjártuk a poklot. Senki sem akarja, hogy kihasználják. Ne súlyosbítsátok a helyzetet. Szeretettel, Macaulay Culkin.”

Korán indult a szabályozás, de sok volt a kiskapu

A gyerekszínészek védtelenségével való visszaélés nem mai probléma: 1939-ben Judy Garlandot 72 órás műszakokra kényszerítették az Óz, a csodák csodája forgatásán, sőt, amfetamint is adtak neki, hogy elég energikus legyen. Pedig az első mérföldkő a gyerekszínészek védelmében ennél korábbra datálható: a Coogan-törvény, Jackie Coogan nevéhez kötődik, aki A kölyök című Chaplin-filmben tűnt fel, és aztán milliókat keresett. Amikor azonban nagykorúvá vált, rájött: a pénze nagy részét anyja és mostohaapja elköltötte. Bár pert nyert, a pénzt teljességében nem kapta vissza, viszont Kaliforniában az eset nyomán új törvényt hoztak: a gyerekszínészek bevételének egy részét külön vagyonkezelési alapba kellett helyezni, amelyhez 18 éves koruk után fértek hozzá. Ezeken a szabályokon könnyen találtak aztán kiskapukat (többek között Macaulay Culkin szülei is.) Végül 2000-ben frissítették a törvényt, és még szigorúbb feltételeket vezettek be a félretett alappal kapcsolatban.

Érdekes tény, hogy bár 1938-ban a Kongresszus által elfogadott törvény is szabályozta a gyerekmunka feltételeit, a szórakoztatóipar mentesült a kötelezettségek alól. Emellett mindig is az államokhoz kötődött a gyerekszínészek helyzete, és nem született egységes szabályozás. A két legnagyobb filmes állam Kalifornia és New York, ahol mára a munkaidőt szigorúan meghatározzák: a félévesnél fiatalabb csecsemők legfeljebb napi két órát lehetnek a forgatáson, de abból 20 percet dolgozhatnak (tehát lehetnek kamera előtt.) A 6 év feletti gyerekek akár napi 8 órát is tölthetnek a forgatáson, de iskolaidőben napi 4 órát, szünetben napi 6 órát dolgozhatnak. Kaliforniában a fodrásznál, a sminkben és ruhapróbán töltött időt is munkának számítják.

Mindkét államban kérnek munkavállalási engedélyt, és legalább napi 3 órát kell oktatásra szánni, így tanárt is szükséges biztosítani a helyszínen. Emellett kötött az étkezésre, pihenésre szánt idő, valamint a 16 év alattiak mellett jelen kell lennie a szülőnek vagy gondviselőnek, aki folyamatosan látja és hallja a kiskorút. Az elmúlt évtizedekben tehát sokat változott a hozzáállás, miközben Amerikában számos államban még mindig nincs feltételekhez kötve a gyerekszínészek foglalkoztatása.

Az új család célt és reményt is adott

Ha a Guardian kilenc évvel ezelőtti Culkin-interjúját olvassuk, egy borús, zárkózott, cinikus ember képe rajzolódik ki előttünk. Kevin szerepe miatt a színésznek nem kellett féltenie a megélhetését, így hosszú időn át kereshette a helyét: írt regényt, zenélt (sőt, zenél a mai napig), és sok-sok év után még egy-egy szerepet is elvállalt a vásznon. Culkin és menedzsmentje akkoriban számos témát letiltott az újságírók felé: így a Michael Jackson-féle pizsamapartik, a 17 évesen kötött házasság vagy a drogokkal kapcsolatos pletykák nem kerülhettek elő. (Bár a színész határozottan megcáfolta, hogy herionfüggő volt, még ha „csinált is hülyeségeket”.) Culkin az említett interjúban arról is beszélt, nem érti, hogy miért mennek oda hozzá a mai napig az emberek, ezért inkább hajnali 4-kor megy sétálni New York utcáin. Emellett felidézte: gyerekkorában úgy védekezett, hogy harmadik személyben gondolkodott magáról. „Macaulay Culkin ott van, én pedig Mac vagyok” – fogalmazta meg a riporternek 2016-ban.

Egy évvel később, 2017-ben találkozott Brenda Songgal, és ez kívülről is jól látható fordulatot hozott az életében. Culkin felesége és gyerekei mellett jóval nyitottabb lett, mára újra szívesen beszél a Reszkessetek, betörőkről!, és harmonikusabbnak tűnik, mint valaha.

„Te adtál célt nekem. Te adtál családot” – fogalmazott beszédében feleségéhez fordulva, amikor 2023-ban csillagot kapott a hollywoodi Hírességek sétányán.

Sokatmondó, hogy az ünnepélyre filmbeli édesanyját, Catherine O’Hara színésznőt hívta, akivel könnyek között borultak egymás nyakába, és aki láthatóan valamiféle biztos pontot jelentett számára a munkában és az életben egyaránt. Culkinban valószínűleg sokat formálódott a saját személyes története: ezért vállalt 2025-ben maga is feladatot a Reszkessetek, betörők! 35. évfordulója alkalmából, illetve emiatt képes nyilvánosan felszólalni régi és jelenbéli sorstársaiért.

Nemcsak Amerikában probléma a gyerekszínészek védtelensége

A gyerekszínészek helyzetével kapcsolatban a szexuális visszaélések is sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak a #metoo-mozgalom megjelenésével. A Nickelodeon ügyeiről már több cikkben is írtunk, viszont a hasonló problémák nemcsak Amerikában jellemzőek a kezdetektől. Nemrégiben Franciaországban a parlament által végzett vizsgálat hozott felszínre súlyos visszaéléseket (ezeket a felméréseket egyébként nagyban ösztönözte például a Gerard Depardieu nevéhez kötődő zaklatási ügy is).

A törvényhozók csaknem 90 ajánlást fogalmaztak meg a 18 év alatti színészek és modellek védelmében: ezek érintik a szereposztási eljárást, de javasolják a kiskorúak szexualizálásának betiltását a képernyőn, valamint az intimitáskoordinátorok kötelező jelenlétét a forgatásokon, sőt a színházakban is. Sara Forestier színésznő, aki 13 évesen kezdte a pályát, a vizsgálat kapcsán például bevallotta: élete első castingján arra kérték, vegye le az alsóneműjét, és dobja valakinek a tányérjára. De számos történet előkerült egykori gyerekszínészektől, akiket vetkőzésre szólítottak fel, vagy nem készítettek fel kellőképpen egy velük forgatott ijesztő, esetleg megrázó jelenetre. 

Miközben a gyerekszínészek egyre nagyobb hangot kapnak, akad, aki szerint túlzásba viszik a védelmet, ami veszélyezteti a kreatív folyamatokat. Franz Rogowski, német színész tavaly májusban Cannes-ban úgy nyilatkozott: a Bird című film forgatásán már-már őrületbe csapott át a szükséges kísérők és intimitáskoordinátorok nagy száma. Rogowski hangsúlyozta: előremutató, hogy a rendező, Andrea Arnold figyelmes és óvatos, de szerinte túlzó gesztusokat tett. „Manapság attól is félünk, hogy a gyerekeink nehogy káromkodást halljanak, ami nevetséges, mert közben használják a közösségi médiát és a YouTube-ot” – fejtette ki a színész. Ő valószínűleg nem gondolta át: a változások nagy gesztusokkal indulnak, hogy aztán mindenki számára komfortos és jól működő rendszer alakuljon ki. Azt hiszem, a gyerekszínészek elég türelmesen kivárták a sorukat (és nem egy élet került vakvágányra közben): ideje volna a másik oldalnak is hasonló erényeket gyakorolni.

Már az influenszereknek is kell pénzügyi alap

Rogowski abból a szempontból mégis a lényegre tapintott, hogy a közösségi média új problémákat hoz magával. Mire ugyanis kibontakozna a gyerekekről való gondoskodás a filmiparban, már nemcsak ott élnek vissza a kiskorúak jogaival, hanem a social médiában is. Kaliforniában ezért az új törvények szerint a szülőknek félre kell tenniük a gyerekinfluenszerek számára is a bevételük egy részét.

2024 szeptemberében Gavin Newsom kormányzó aláírta a szabályozást, amely a tévé és mozi mellett már az Instagramra, YouTube-ra és TikTok-ra is kiterjed. A szabályozás alá tartoznak azok a videók is, amelyekben a felnőttek mindennapi életük részleteit osztják meg számtalan idegennel: a gyermekeik online jelenlétéből bevételhez jutó szülőknek pénzügyi alapot kell létrehozniuk, valamint nyilvántartást kell vezetniük arról, hány percet töltöttek a tartalmaikban a gyerekek, és mennyit kerestek vele.

Culkin mára jól van, de lejtő nélkül is lehetne happy end a végkifejlet

Newson szerint a kizsákmányolás a fent említett szabályozással véget ért. Valóban így van?  A családi visszaélés a pénzügyi szabályozással, a forgatáson való szexuális vagy egyéb zaklatás pedig talán a kísérők és intimitáskoordinátorok segítségével szépen lassan lehetetlenné válik. Ne feledjük azonban, a siker és a népszerűség már önmagában hatalmas teher. Macaulay Culkin, Drew Barrymore vagy Lindsay Lohan nem egyszer beszélt erről annak kapcsán, milyen nagy szerepe lehet a célzott mentális és lelki támogatásnak. Az ő történetük és kitartásuk elhozta a pozitív fordulatot, de sokan – gondoljunk csak Britney Spearsre vagy Amanda Bynesra – nem találtak valódi kiutat a problémákból.

Mára több kezdeményezés is indult a gyerekszínészek támogatására: Alyson Stoner, aki gyerekként Disney-produkciókban kezdte a pályáját, nemcsak könyvet adott ki a témában, hanem mozgalmat is épített a mentális segítségadásra. Stoner, miután nagyon fiatalon mélypontra került, új szakaszt kezdett az életében: a mentális egészséggel kapcsolatban folytatott tanulmányokat, emellett megalapította a Movement Genius nevű platformot a mentális jóllét támogatására. Felismerve, hogy a fiatal előadók különösen sajátos kihívásokkal néznek szembe, létrehozta az Artist Wellbeing Essentials elnevezésű digitális eszközkészletet, ami kifejezetten a gyermekszínészek támogatását szolgálja. Emellett podcastot is indított a témában.

Számára a fordulópontot az hozta el, amikor feltette magának a kérdést: vajon ő választotta a színészetet, vagy a körülötte lévő felnőttek? És ha tudta volna, mi vár rá, ugyanígy döntött volna?

Bizonyára többféle tényezőtől függ a végkimenetel, viszont tudatossággal és valódi segítséggel talán nem kell mindenképp egy végtelennek tűnő lejtőre futni az indulás után. Bízzunk benne, hogy sok más sorstársával együtt Macaulay Culkin a jövőben sem fél képviselni a gyerekszínészek védelmének ügyét. Ő mára pozitív példával szolgál, hiszen 45 éves korára megtalálta a maga harmóniáját. Ahogy idén márciusban nyilatkozta: „Most vagyok egész eddigi életemben a lehető legjobb helyen.”

Széles-Horváth Anna