„Abban különbözöm a többi bolondtól, hogy nem vagyok bolond” – 120 éve született Salvador Dalí

 –

Több cikket is írtunk már Salvador Dalíról: Krajnyik Cintia például arról is beszámolt korábban, milyen volt Dalí és szerelme, Gala egykori lakóhelyén, Cadaqués-ban, a Portlligat-öbölben található Dalí-ház légköre, az ott készített saját fotóin is látható, hogy nem mindennapi hangulat lengte körül.

Olvassátok el Cinti cikkét, amelyből az életútja is kiderül a páratlan alkotónak.

Íme, az idézetek Dalí különböző korszakaiból:

1.

Tisztában volt a saját jelentőségével, talán egy kicsit túlságosan is, hiszen a születéséről így fantáziált egy írásában:

„Konduljon meg valamennyi harang! A munkában fáradó paraszt egyenesítse ki egy pillanatra háta meggörnyedt ívét, amely úgy hajlik a földre, mint a tramontána gyötörte olajfa törzse! Temesse erre a pillanatra az elmélkedő nyugalom nemes tartásában kérges tenyerébe arcát, melyet, akár az anyaföldet, mély barázdák szántanak! Lássátok! Megszületett Salvador Dalí!”

2.

Körülbelül akkor fogant, amikor kétéves bátyja váratlanul meghalt egy fertőzésben, a szülei pedig ugyanazt a nevet adták neki, amit halott bátyja viselt, úgy hitték, ő a reinkarnációja. Ráadásul édesanyja sokszor lányként bánt vele, lányruhákba öltöztette, ez pedig mély nyomokat hagyott benne, és a nemi identitására is sokáig kihatott.

„Ismeretlen isten a bátyám, mivel mi, ketten Castor és Pollux vagyunk; én vagyok Pollux, a halhatatlan testvér; ő pedig halandó. Szabályszerűen gyilkolom, mert az isteni Dalí semmiben sem közösködhet ezzel a hajdan volt földi teremtménnyel.”

3.

Többször is kirúgták a madridi a Képzőművészeti Akadémiáról, utoljára épp az utolsó vizsga előtt, és emiatt:

„Én elmondhatatlanul intelligensebb vagyok ennél a három professzornál, ezért nem vagyok hajlandó levizsgázni náluk. Túl jól ismerem ezt a tantárgyat.” 

4.

Élete szerelme volt Elena Ivanovna Diakonova, ismertebb nevén, Gala, a nála tíz évvel idősebb, orosz származású nő: élete szerelme, társa, mindene. Viszonyuk cseppet sem volt konvencionális, de Gala élete végéig, több mint ötven évig együtt maradtak.

Gala vette el Dalí szüzességét is, aki bőven túl volt már akkor a huszadik születésnapján.

„Fényesre csiszolnám Galát, hogy ragyogjon, és a lehető legboldogabb legyen, jobban törődve vele, mint magammal, mert nélküle mindennek vége lenne.”

5.

A szürrealisták túlságosan profitorientáltnak gondolták Dalí alkotásait. André Breton, a szürrealizmus atyja 1939 táján már csak így nevezte a művészt: „Avida Dollars”. A Dalí nevéből képzett anagramma jelentése: „dollárra éhes”. De Dalít ez cseppet sem zavarta, íme, az egyik legtöbbet idézett mondás tőle:

„A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.”

6.

Dalí tényleg látnok volt, hisz a saját mostani valóságunk már rég túl van a szürrealitás minden határán:

„Egy szép napon majd hivatalosan is elismerik, hogy amit mi valóságnak kereszteltünk el, az még inkább illúzió, mint az álmok világa.”

7.

Társadalomkritikus gondolatai ma is találóak:

„A bohóc nem én vagyok. De ez a szörnyeteg társadalom nem ismeri fel, hogy ki az, aki azért viselkedik komolyan, hogy elrejtse őrültségét.

Nem tudom eléggé hangsúlyozni: nem vagyok őrült. Festészetem a bizonyíték rá.”

8.

Ezt az idézetet lehet, hogy kitűzöm magam elé:

„Az életed olyan, akár a sivatag! Te is olyan vagy, mint azok a lények, amelyek szomjúságukban perzselő homokkal tömik tele a szájukat, nem is sejtve, hogy karnyújtásnyira tőlük ott buzog az életet adó friss forrás.”

9.

Nem tudom, ez mennyire igazság, de az biztos, hogy neki nagyon bevált.

„Ó, Salvador, immár ismered az igazságot; ha lángészként viselkedsz, azzá is válsz!”

10.

Már évek óta kerekesszékben tengette az életét, és betegsége miatt az ecsetet sem tudta megfogni, amikor 1989 januárjában egy sajtótájékoztatón ezt mondta néhány héttel a halála előtt:

„Ha lángelme vagy, nincs jogod meghalni, hisz a mi létünk elengedhetetlen feltétele az emberiség gyarapodásának. Éljen a király, éljen Spanyolország, éljen Katalónia!”

Természetesen nagyon teátrálisan zajlott az utolsó nyilvános megjelenése, ahogy az egész élete is. E szavak után ugyanis kitolta őt a színről egy ápoló, a háttérben pedig Wagner Trisztán és Izoldája üvöltött…

Az biztos, hogy Dalí maradandót alkotott – akkor is, ha megosztó volt, amit csinált. 

A teljesen szabad, minden kötöttségtől mentes alkotás lehetőségét mutatta meg az utána következő művészgenerációk sokaságának.

Ez még akkor is igaz, ha ez az idézet is tőle származik: 

„Gyűlölöm a szabadságot: arra kötelez, hogy válasszak.”

Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk forrása: Getty Images/ REPORTERS ASSOCIES / Contributor

Both Gabi