Így mesél az Encanto a transzgenerációs örökségeinkről

–

Az Encanto kapcsán már maga a kolumbiai helyszín is épp eléggé elragadó ahhoz, hogy érdeklődést váltson ki a Madrigál család története iránt. A dél-amerikai környezet, a hozzá kapcsolódó életigenlő mindennapok, a vele együtt rezgő fantasztikus zene (bár tudom, sokan nem szeretik az éneklős meséket, de itt jók a dalok, a szöveg nélküli latin dallamok pedig még inkább), valamint az ezerszínű természet biztonságos és szabadsággal teli közeget teremt a képernyőn, ami a tapasztalatom szerint egyre ritkább.

A film születésének története egyébként önmagában különleges: Encanto városához az ihletet egy Barichara nevű kolumbiai település adta.

Amikor a Disney munkatársai ellátogattak ide, megismerték Alejandra Espinosát, aki idegenvezetőként körbekalauzolta őket a helyen. Egy hónappal később telefonhívást kapott: így lett az Encanto című mese kulturális tanácsadója, és állítása szerint a szakembereket az győzhette meg vele kapcsolatban, hogy nem félt ellentmondani nekik.

Espinosának nagy szerepe van Mirabel alakjának finomításában (az alkotók bevallása szerint a külső hasonlóság sem véletlen), illetve a nagymama–lányunoka viszony, azaz a kifejezett női vonal hangsúlyozásában (az eredeti történetben nagyapa szerepelt volna).

Espinosa az Encantóban a kolumbiai nép identitáskeresését látta, és szerette volna, ha ennek alapján kulturálisan önazonos módon íródik meg a mese. Be kell ismerni: csodás eredet és áthallás. Mégis azt hiszem, sok mindent beleláthatunk még a történetbe a saját életünkre vonatkozóan is.

Transzgenerációs szemlélet gyerekszemmel

Nem az első mese, ami a családban elhallgatott titkokra épít – gondoljunk csak a Cocóra vagy a Jégvarázs 2.-re –, mégis talán

a legnyíltabban, és a gyerekek számára a legkönnyedebben befogadható módon mesél arról, milyen károkat okozhat az elfojtás, illetve mekkora szerepük van egyenként a családtagoknak abban, mit adnak tovább majd a saját utódaiknak.

A mese a nagymama által elmondott történettel kezdődik ott, hogyan szerezte meg a család a különös varázst, amelynek segítségével Encanto városában köztiszteletnek örvendenek évtizedek óta, hiszen minden tagjuk valamilyen csodás képességgel büszkélkedhet. A szájról szájra tovább hagyományozott családi legenda azonban több részletet tekintve homályos, és csak a végső fordulatok engedik kimondatni a teljes igazságot, ami aztán mindenkit felszabadít.

Egy mese világába, illetve csodás kolumbiai tájak és dallamok mögé bújtatva, de a gyerekek mégis találkoznak azzal a ténnyel, hogy a titkok, a közösségen belüli tiltott nevek, a szembenézés hiánya generációkon átívelve hoz újabb és újabb csalódást. Az egyetlen megoldás – legyenek akárhány évesek, és akármilyen helyen a családban – feltenni az őket feszítő kérdéseket.

A felnőttek számára pedig nagyon fontos figyelmeztetés, hogy bár eleinte a kicsik korához idomulva mesélünk a múltról, bizony magunk előtt sem tagadhatjuk: ahogy egyre érettebbé válnak, újra kell fogalmaznunk a továbbadott történeteket.

A nagymama, akiből az elfojtás ered, nem hazudni akar és nem is hazudik. Inkább elhallgat. Az igazat mondja, annak viszont csupán egy részletét, és éppen így fedi fel saját személyiségét is: félig. Az erő, a küzdeni tudás, a határozottság látható, de a gyász, a félelem, a csalódás és a féltés, egyszóval a sebezhetőség függöny mögött marad. Hiába a vidám zene, a színes természet, az összetartó család: az egész felszínes jókedv marad, amíg az örökölt mintához híven mindenki eltitkolja a maga terheit.

Szívhez szóló szimbólumok

Minden mese alapjai a szimbólumok, a gyerekeink pedig ezt igazán gazdag példákon szívhatják magukba legyen szó a magyar népmesékről, vagy a kortárs gyerekirodalomról, szerencsére van miből válogatni. Az Encanto a rajzolt mesék világán belül is különösen szép jelképekkel játszik, ami nyilván táplálkozik az adott kultúra hagyományaiból.

Az első nagy jelkép maga a csoda, mégpedig a gyertya képében, amelynek lángja egyre inkább veszélybe kerül. Miközben a gyertyát a családi tradíció a varázzsal azonosítja, amelyet a Madrigálok megörököltek, a történet végére szépen lassan bomlik ki az igazság. Mégpedig, hogy az valójában nem valami külső tényező, hanem a saját értékek és erőfeszítések együttese. A nagypapa önfeláldozása, a nagyszülők közötti feltétlen szeretet, valamint a nagymama felelősségvállalása a családjáért. Ez után pedig aztán mindenkié a következő generációk sorából.

A másik alapvető szimbólum a család háza, amely nemcsak képes önálló életre kelni, de a benne keletkező, először láthatatlan, aztán mindenki számára egyértelművé váló repedésekkel az összeomló családi rendszert hivatott megmutatni. Teljesen egyértelmű kép egy felnőtt számára, de vajon mit lát benne egy gyerek? Érdemes rákérdezni.

Micsoda szimbólum, hogy aki észreveszi a repedéseket és beszél is róluk, azt előbb-utóbb – még akaratlanul is – kiveti magából az egyébként összetartó család.

A fekete bárány, akinek elsősorban önmagát kell legyőznie

A mesében persze kell hogy legyen egy igazi hős, a Madrigáloknál pedig ez nem más, mint Mirabel. Az egyetlen családtag, aki nem részesül különleges képességben. A legkedvesebb meséim olvasmányok terén is azok, ahol a kezdeti negatív, kirívó, különc tulajdonság kapcsán kiderül, hogy valójában az az adott személy valódi ereje.

Amikor a megoldás nem a javulás: hanem egyszerűen egy másik oldalról kell ránézned magadra. Te vagy, akinek semmi nem jön össze. Akinek nem osztott lapot még a családi varázslat sem. Akin látszólag átok ül. De a végére világossá válik: igazából te vagy az egyetlen, akinek még varázserőre sincs szüksége ahhoz, hogy jobbá tegye a körötte lévő világot.

Mirabel alakja igazi szimbóluma az útkeresésnek.

Miközben azonban a klasszikus meséket is nagyon szeretem – és azt hiszem, még Csipkerózsika, Hófehérke vagy Hamupipőke történetében is találhatunk bátorságot vagy épp komolyan meghozott döntéseket –, azért mégiscsak üdítő egy olyan fiatal lányt látni, aki kezébe veszi a sorsát, és nem kell megmenteni őt a végső katarzishoz. Egyszerűen mert megmenti ő saját magát: persze ettől még ugyanúgy szüksége van az előrelépéshez a tisztázott emberi kapcsolatokra és a közösségre. Különösen szeretem a történetben az édesanyja alakját: ő már eggyel továbblép a ráhagyott mintától, és nem akar túlzott elvárásokkal lenni, inkább csak feltétlen szeretettel fordul a lányához. A hallgatást mégsem tudja feloldani: ahhoz még egy generációnak fel kell nőnie. Mondjuk ki: eléggé életszerű. 

A mese, amelyben nincs klasszikus gonosz

Nem arról van szó, hogy ne lenne kifejezetten jó néha sárkányokkal küzdeni, legyőzni a trónra törő rosszat, vagy a szépségre pályázó mostohát. Mégis eléggé hasznos konkrétan azzal szembesülni: a legnagyobb harcokat magunkkal – a saját múltunkkal, környezetünkkel, elvárásainkkal ‒ kell vívni.

Persze feltehetjük a kérdést: mit tud megfogalmazni például Mirabel hasonló harcaiból egy kisgyerek?

Biztosan már önmagában jó beszélgetésindító, hogy ebben a mesében nincs klasszikus gonosz. „De akkor mégis mi a legnagyobb akadály?” – fordulhatunk a gyerekekhez. Kifejezetten fontos, ahogy a sztereotípiáknak megfelelő Szépségről is kiderül: egyáltalán nem felszínes, csak hozza, amit a családi kötelék elvár tőle. A csodabogár, az erős, a tökéletes, vagy a nagy tekintélyű valójában ugyanazt szeretné: szívesen lenne önazonos. Na, de vajon mit szólna ehhez a család?

A komoly téma ellenére humorral és igazi varázslatba csomagolva jutunk el a konklúzióig: érdemes a dolgok mélyére ásni, még akkor is, ha ez a nehezebb út. Hiszen a fájó szembenézések után a bátorság majd elhozza a könnyebbséget is. 

Egy bizonyos kort elérve minden Madrigál gyerek kinyitja annak a szobának az ajtaját, ahol megismeri, mi a különleges képessége. Csak Mirabel számára tűnik el a kilincs és vele a varázslat. A végén azonban kiderül: valójában nem azért nem tudott belépni az ajtón, mert képtelen volt rá. Egyszerűen rossz helyen kopogtatott: hiszen a szoba helyett egy egész házat – vele pedig valójában egy egész család szívét – kellett szélesre tárnia.

Az Encanto jelenleg is megtekinthető a Disney+ streamingcsatorna műsorán. 

Kiemelt kép: Fórum Hungary

Széles-Horváth Anna