„Tudtuk, hogy nem lesz könnyű házasság” – Marilyn Monroe és Joe DiMaggio héjanásza
Koruk legünnepeltebb csillagai voltak: a törékeny szexszimbólum és minden idők egyik legnagyobb baseballjátékosa. Mindketten nehéz családi körülmények közül származtak, mégis mindkettőjüknek sikerült valóra váltani az amerikai álmot. És persze mindkettőjükben ugyanaz a szeretetéhség munkált. Hetven éve kötött viharos házasságot Marilyn Monroe és Joe DiMaggio – ez pedig az ő közös történetük. Filákovity Radojka írása.
–
Hasonló a hasonlóval – nem minden esetben szerencsés kombináció
Pszichológusok szerint az azonnali nagy lángolás, a mindent elsöprő érzelmek két ember között nem feltétlenül árulkodnak jóról: a gyerekkorból hozott sérüléseik egymásra rímelése keltheti ugyanis sok esetben az ismerősség érzését a pár tagjaiban.
Ahogy pedig a színésznő fogalmazott Ben Hechtnek, a My Story című önéletrajzi kötetének szellemírójának: „Az igazság az, hogy nagyon hasonlóak voltunk.” Ahogy azt is mondta, hamar kiderült, hogy a férfival lényegében ugyanarra vágynak, stabil otthonra és gyerekekre.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Nem csoda, hiszen Monroe és DiMaggio is nehéz gyerekkort maga mögött hagyva teljesítette be az amerikai álmot, és vált a maga területén világsztárrá.
A szeretetlen környezet miatt, amiben Monroe felnőtt és a fiatalon elszenvedett traumák hatására erős volt benne a szeretetéhség és a megfelelési vágy, utóbbi pedig DiMaggio számára sem lehetett ismeretlen.
A sportolónak terhelt kapcsolata volt az apjával, aki semmirekellőként kezelte, gyakran verbálisan bántalmazta, amiért a fia ellenszegült a családi tradíciónak, és nem akart apja halászhajóján segédkezni. DiMaggio szinte belemenekült a baseballba, aminek egyébként nem volt nagy rajongója.
A pár 1952-ben kezdett randizni, az első lépést pedig az akkorra már legendának számító baseballjátékos tette meg, aki randevúra hívta a feltörekvő színésznőt. Annak ellenére, hogy első találkozásuk előtt Monroe még szkeptikus volt a férfival kapcsolatban, a vonzalom kettejük között az első pillanattól érezhető volt. „Egy mutatós New York-i sportolóra számítottam, és ehelyett találkoztam ezzel a visszafogott sráccal, aki úgy bánt velem, mint valami különlegességgel” – írta.
A kibontakozó románcnak még a távolság sem szabott határt – Monroe abban az időben a nyugati, míg DiMaggio a keleti parton élt –, bár az is igaz, hogy késleltette egymás igazi megismerését.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Ha kelet és nyugat frigyre lép
„Joe és én néhány hónapja már az esküvőről beszélgettünk.
Tudtuk, hogy nem lesz könnyű házasság.
Másfelől viszont nem tudtuk örökké olyan párként folytatni, amelynek tagjai az országban cikáznak. Úgy gondoltuk, az mindkettőnk karrierjének árthat” – olvasható az említett önéletrajzi kötetben.
Így két év együttjárás után, 1954. január 14-én egy csendes ceremónia keretében összeházasodtak a San Franciscó-i városházán. És bár néhány esküvői fotón a Szent Péter és Pál templom előtt pózolnak, egyházi keretek között nem esküdhettek egymásnak hűséget, tekintve, hogy mindkettőjüknek ez volt a második házassága.
A színésznő szerint DiMaggio az utolsó pillanatban ötölte ki az esküvő és a nászút forgatókönyvét, ami mindkettőjüknek megfelelt. Nem sokra rá ugyanis a játékosnak Japánba kellett utaznia, ahová Monroe is elkísérte, így a munkautat összekötötték a nászútjukkal.
Hollywoodban a valós szerelmi történetek hamar véget érnek
Monroe karrierje éppen kezdett felívelni, ami sok mindenre hatással volt – többek közt a házasságukra is, már a legelejétől. Az újdonsült házasok épp a japán nászútjukat élvezték, amikor a színésznőt felkérték, hogy utazzon Koreába, hogy fellépjen az ott állomásozó amerikai katonák előtt. DiMaggio így magára maradt a nászúton.
Hazatérve aztán a gondok sokasodni kezdtek.
A hírek szerint a sportoló inkább otthon ülő feleségre vágyott, egy anyára, egy háziasszonyra, aki meg tudja teremteni számára az idilli otthont.
És persze az is igaz, hogy nem tudott mit kezdeni a feleségére aggatott szexszimbólum szerepével. Birtokolni akarta a nőt, és őrjöngött, ha nem tudta irányítani. A féltékenységi jelenetek sorozatosak voltak.
Az ebből fakadó feszültség hatotta át Monroe ikonikus filmes mozdulatát is, amikor a metró szellőzőnyílása felett fellibbenő szoknyáját tartja. A jelenet – ahogy azt Csepelyi Adrienn kolléganőm írta remek, Marilynről szóló cikkében – lett végül a házasságuk mementója.
A forgatáson ugyanis ott volt DiMaggio is, aki annyira kiborult a jelenet láttán, hogy feldúltan elviharzott a helyszínről, este pedig kékre-zöldre verte a színésznőt. Ezt követően Monroe – kilenc hónapnyi házasság után – beadta a válókeresetet.
„Még Hollywoodban is, ahol a valós szerelmi történetek boldogtalan befejezése csaknem illetlen gyorsasággal érkezik, ez a befejezés túl hirtelennek tűnik. […] Senki sem lepődött meg, amikor összeházasodtak – hiszen már két éve jártak egymással. Boldog mosolyuk láttán senki sem kételkedett a szerelmükben. De azon sem lepődött meg szinte senki, amikor szakítottak. A karrierjük miatti konfliktus elkerülhetetlennek tűnt” – írta válásukkor a Life magazin.
Létezik jóvátétel?
„Azt hiszem, egész életemben
Rémisztett a gondolat, hogy valakinek a felesége
legyek,
Mivel megtanultam az életben,
Hogy senki sem szeretheti a másikat
Úgy igazán sosem.”
A fenti – nyersfordításban készült – idézet Monroe néhány éve nyilvánosságra hozott feljegyzéseiből származik (Gyárfás Dorka ITT írt az ezeket összefoglaló kötetről.)
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A válás után a két fél évekig nem beszélt egymással. Monroe később újraházasodott, ám kapcsolata harmadik férjével, Arthur Miller drámaíróval is zátonyra futott. Ezt követően egy New York-i pszichiátriai intézetbe került, ahonnan végül DiMaggio hozta ki. Ő ápolta a lábadozó színésznőt, igyekezett távol tartani Monroe-t azoktól az emberektől, akik a férfi szerint csak bajt hoztak rá (mint a Kennedyk).
És bár sokak szerint csak kétségbeesetten próbált valamiféle stabilitást és nyugalmat teremteni a nő életében, hogy az képes legyen megszabadulni a démonjaitól, a történetükön végignézve valahogy nehezen lehet szabadulni a gondolattól, hogy a férfi végre abban a szerepben találhatta magát a színésznőt illetően, amelyben ő irányított.
Persze ez csak feltételezés.
Ahogy az arról szóló romantikus elképzelés is – amin nem mellesleg sokan osztoznak –, hogy ha Marilyn igent mondott volna exférje újbóli lánykérésére, a férfi lehetett volna az, aki kirántja őt a depresszió és az önpusztítás poklából.
A valódi választ sosem tudjuk meg.
Monroe 1962. augusztus 4-én, 36 évesen hunyt el. A halála körüli óriási médiafelhajtást DiMaggio igyekezett megfékezni: privát temetési szertartást rendezett a nőnek, amelyről számos hírességet is kizárt, húsz éven keresztül pedig hetente háromszor küldetett rózsákat Monroe kriptájához. Annak ellenére, hogy DiMaggio a negyvenes éveiben járt, amikor a színésznő elhunyt, sosem házasodott újra.
Kiemelt kép: Getty Images / Bettmann / Contributor
