Kurucz Adrienn: Hétvégén jönnek a gyerekek!

–

Zsóka péntek éjjel riadt fel a gondolatra, hogy talán az Erika nem eszik húst.

Tomit, a fiát mégse hívhatta fel hajnali háromkor, hogy megtudja az igazságot, bár nagy volt a kísértés, úgyhogy próbálta felidézni, mit rendelt a lány, amikor múlt ősszel étterembe mentek Pesten.

Mondta nekik, hogy felesleges pénzkidobás, majd ő összedob valamit gyorsan, de nem engedték. Pedig szép, nagy, frissen csempézett, napos konyhájuk van az új lakásban, Zsóka szívesen kipróbálta volna. Az edények is vadonatújak voltak, még a vonalkódos matrica is rajta volt némelyiken.

Némi töprengés után rájött, hogy az étteremben Erika tányérján sült zöldségek voltak. Kukorica. Gomba. Talán színes, kaliforniai paprika meg paradicsom. Diétázott, mint mindig, amióta csak Zsóka ismerte. Arra nem emlékezett, hús volt-e a tányéron. Talán grillsajtot evett.

Mire felkelt a nap, megszületett az ötlet: csinál húsosat meg húsmenteset is, abból baj nem lehet. Nem bukik le, hogy fogalma sincs, vegetáriánus-e a menye. Örült, hogy nem hívta fel végül a fiát.

Hétkor már a piacon volt, alkudozott a rántani való cukkinire. Eszébe jutott, hogy összedob egy kis padlizsánkrémet is, abból vinni is tudnak a gyerekek.

A töltött káposztát már csütörtökön megfőzte. A linzertésztát is begyúrta, majd délután kiszaggatja. De előbb elmegy még Valihoz, levágatja a haját. A festést megcsinálta már a múlt héten. 

Az apró fodrászat mellett, amely egyben kozmetika, körömstúdió és szolárium is, évtizedek óta van egy ruházati bolt. Többször tulajdonost váltott, de profilt nem. A Valihoz járó nők ugyanis mindig megállnak a kirakat előtt, és sokan vásárolnak is, ha már a frizurájukat rendbe hozatták. Hiába mondogatja Anett, az új körmöslány, hogy sokkal szebb ruhákat lehet venni plázában, tíz kilométerre onnan, a törzsvendégeket nem lehet lebeszélni a Margarétáról. Így hívták a kis butikot a fodrászat mellett.

Zsóka egy műselyem blúzt próbált fel a hajvágás után, de túlságosan feszült a csípőjén. Viszont Márti, az eladó, aki régen osztálytársa volt, előkapott a raktárból egy ruhát, ami eredetileg magának tett félre a szállítmányból, de az jutott eszébe, Zsóka vöröses hajához sokkal jobban állna ez a zöldes árnyalat. Igaza lett, és Zsóka el is hozta a ruhát, amit másnap, a gyerekek látogatásakor tervezett felavatni. Igaz, kissé vastagnak tűnt az anyaga az augusztusi forrósághoz, de majd csak akkor kapja magára, gondolta, amikor befutnak a vendégek.

Szombat reggel korán kelt. Feltette főni az Újházi-tyúklevest, és bepanírozta a csirkemellet meg a felkarikázott cukkinit. A padlizsánkrémet este elkészítette, már a hűtőben pihent. A linzert is megsütötte.

Tíz körül eszébe jutott, hogy egy kis fagyi is kellene. Úgyhogy beugrott az autóba, és elhajtott a szomszédos kisvárosban lévő szupermarketbe. Nem szeretett vezetni, de amióta meghalt a férje, rákényszerült, hogy használja a kocsit. Vett jégkrémet, és kávét is. Kétszer annyiba került, mint az a márka, amit magának szokott vásárolni, de emlékezett, hogy az a gyerekeknek nem ízlett múltkor.

Zsóka teljesen elképedt, amikor Pesten a menye elvitte a kedvenc kávézójába, és ezerkétszázat fizetett egy kapucsínóért, amit papírpohárban adtak oda neki. A kislány a pultban rendületlenül mosolygott, és fekete filccel írta rá a pohárra, hogy Erika.

Finom illata volt a kávénak, de Zsóka inkább csak egy pohár vizet kért. A menye elhúzta a száját.

Tomi autója fél négykor gördült be a nagykapun, amit Zsóka már reggel nyitva hagyott, bár csak délre ígérkeztek a gyerekek. A kutyát bezárta a nyárikonyhába, ki ne szökjön.

Tizenegyre mindennel elkészült. Sok teendő volt a héten a kerttel, nagyra nőtt a fű, gazolni, metszeni is kellett, takarítani már nem sok ereje maradt. De azért esténként egy-egy órát elszöszmötölt a házban is, letörölte a port, átrendezte a könyveket, ágyneműt húzott, kiporszívózott. Még a padláson is pakolászott egy keveset, pedig oda soha nem megy fel senki rajta kívül.

Nézegette, mit lehetne még rendezni, amíg várakozik. Mégse ücsörögjön tétlenül addig se. A szép új ruháját már felvette, hisz tudta, bármelyik percben befuthatnak a fiatalok, úgyhogy koszos munkáról szó sem lehetett.

Nekilátott megstoppolni egy elszakadt párnahuzatot. De nem volt türelme hozzá, félretette. Jött-ment a házban, megigazított ezt-azt.

Egy körül átjött Annuska, a szomszédasszonya. Zsóka nem szerette, ha csak úgy hívás nélkül beugrott valamiért, mert néha órákig szóval tartotta. De most annyira örült neki, hogy még diós-lekváros linzerrel is megkínálta, pedig azt a gyerekeknek sütötte. Annuska beleszimatolt a levegőbe, mint egy vadászkutya, és sírósan kibukott belőle, hogy már majdnem fél éve nem látta az unokáit. Összekapott valamin a lányával, azóta nem jönnek.

Zsóka tett egy kis káposztát a régi ételhordóba, és a szabadkozó Annuska kezébe nyomta. Mondta neki, hogy lesz majd leves is, de azt csak akkor szűri le, ha megjöttek a gyerekek.

Kettő körül kicsit elszunnyadt a fotelben. Arra riadt fel, hogy szűköl a kutya a mosókonyhában. Azt hitte megjöttek Tomiék, de csak vaklárma volt.

Fél háromkor végre telefonált a fia, hogy volt egy kis probléma indulás előtt, de már úton vannak.

Zsóka nem firtatta, miféle problémájuk volt, tudta, úgyse kapna normális választ. Tomi mindig szűkszavú volt, nem szeretett beszámolni a dolgairól. Azt meg végképp utálta, ha faggatják.

Zsóka nem emlékezett, mikor lett olyan, mint az apja. Volt egy kicsi fia, aki folyton a sarkában volt. Aki zokogott, ha öt percre elment otthonról. Aztán egyszer csak helyet cserélt egy pelyhedző bajszú, undok és zárkózott fiatalemberrel, aki magára csukta évekre az ajtót mielőtt végleg elköltözött. 

Zsóka úgy volt vele, hogy ha nem érnek ide a gyerekek négyig, ő bizony leveszi az új ruhát, amelyben már nagyon melege volt. De aztán csak befutottak, és Zsóka örült, hogy végül mégiscsak kinéz valahogy.

Az ebédet újra kellett melegíteni a mikróban. A leves szerencsére meleg maradt, nem zárta el alatta teljesen a gázt délben. A verandán terített meg, ott kellemesen járt a levegő. De a fiát idegesítették a legyek, úgyhogy mégis csak bevitték aztán a tányérokat a konyhába. 

Erika nem kért a levesbe cérnametéltet. Azt mondta, nem ehet glutént. Zsóka nem tudta volna hirtelen megmondani, miféle ételekben van az a bizonyos glutén, mindenesetre a menye a rántott cukkinihez sem nyúlt. A kovászos uborkát rágta fancsali képpel, amíg Tomi lelkesen végigette a menüsort, bár nem bírta ki, hogy ne szúrja oda: egy hadseregre főztél megint, anya.

A linzert már a sezlonyon fekve falta a hasára tett komatálból, és közben valami meccset nézett a tabletjén.

Zsóka oda-odapillantott rá mosogatás közben. Észrevette, hogy kicsit megritkult a haja a feje búbján. Odament hozzá, és mintha egy szemtelen legyet zavarna el, végigsimított a kis kopaszodó folton. 

Ketten voltak a konyhában, Erika kiment olvasni a kertbe.

– Holnap lesz itt valami búcsúféle a faluban, nem maradtok? – kérdezte az anya a fiát.

– Nem tudunk – szabadkozott a fiú, és most először nézett hosszabban az anyja szemébe.

Valami programjuk volt vasárnap a pesti barátokkal.

Zsóka nekilátott a csomagolásnak.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / LordHenriVoton

Kurucz Adrienn