Kurucz Adrienn: Hétvégén jönnek a gyerekek!
Egy asszony várja haza a fiát meg a menyét. Napokon át készül az érkezésükre, arra a pár órára, amit kaphat az életükből.
Egy asszony várja haza a fiát meg a menyét. Napokon át készül az érkezésükre, arra a pár órára, amit kaphat az életükből.
Öt gyereket felnevelni nemcsak több évtizednyi logisztika és érzelmi munka, hanem egy olyan életforma is, amely észrevétlenül megszűnik, amikor a gyerekek felnőnek és kirepülnek. Mi marad ilyenkor a szülőknek, a házasságnak, az ünnepeknek – és hogyan lehet új tartalommal megtölteni a csendet, különösen karácsonykor?
Bár az együttélés során gyakran nem is tudatosul, mennyi közös rituálénk van a gyerekünkkel, ezek egyik pillanatról a másikra való elvesztése olyan, mintha kihúzták volna a lábunk alól a talajt. Rádöbbent a saját sebezhetőségünkre, kiszolgáltatottságunkra, és szembesít azzal, hogy hol tartunk az életünkben. Itt a Beszélnünk kell! legújabb epizódja az üres fészekről.
Az anya „mantrája a megoldom, megoldom, megoldom. Hosszú évek, sőt évtizedek telnek el, mire észreveszi (ha észreveszi): már megoldják ők. És akkor az anya úgy érzi magát, mint amikor hosszú hajóút után a szárazföld hullámzik alattunk.”
Anyák, fiúk, lányok, üres fészkek, szüntelen várakozás.
Mikor nőnek már fel? Hogy a fenébe nőttek fel ilyen gyorsan?
A gyerekek táborban, az anya szabadságon. Így éli meg:
Anyaszabadság kontra anyarabság.