Arra vágyunk legjobban, ami távolodik – Milan Kunderára emlékezünk
Kilencvennégy éves korában meghalt Milan Kundera cseh regény- és drámaíró, költő, akinek többek között olyan nagyszabású műveket köszönhet a világirodalom, mint A lét elviselhetetlen könnyűsége, A nevetés és felejtés könyve, A halhatatlanság vagy a Tréfa. Bár hosszú évek óta a várományosok listáján volt, végül sosem kapott irodalmi Nobel-díjat, három évvel ezelőtt viszont Franz Kafka-díjjal tüntették ki. Takács Dalma cikke.
–
Kundera 1929-ben született a(z akkor még) csehszlovákiai Brnóban, a művészetek iránti rajongása pedig már fiatalkorában nyilvánvalóvá vált: dzsesszzenészként dolgozott, és rendszeresen jelentek meg versei és novellái a diáklapokban, amikkel nagy népszerűségre tett szert, noha már akkor is megosztó, magának való karakternek számított. A későbbiekben irodalmat és esztétikát hallgatott, nagy hatással voltak rá Franz Kafka és Marcel Proust művei – részben tőlük is merített, amikor
írásaiban az emberi lét és a társadalom nagy kérdései mellett a szerelmet és a politikát is vizsgálta, és bátran nyúlt az irónia, a humor, vagy a meghökkentő naturalizmus eszközeihez is.
Az 1980-as években betiltották a műveit, és kizárták a kommunista pártból, miután az a gyanú érte, hogy műveiben az aktuális politikai hatalmat bírálja. Ekkor Franciaországba emigrált, megszerezte a francia állampolgárságot, és 1993 után íródott műveit kizárólag franciául publikálta. Mint fordítója, Varga György a HVG-nek elmondta, az író ekkor húzott egy vastag vonalat az életművében, és korábbi írásainak tetemes részét megtagadta. Cseh állampolgárságát végül 2019-ben kapta vissza, aminek őszintén örült.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Milan Kundera regényei több mint negyven nyelven jelentek meg, közülük több mint húsz magyarul is elérhető.
A következő idézetek ezekbe a kötetekbe, valamint az író különleges, néhol rokonszenves, néhol elgondolkodtató, néhol kifejezetten megosztó világába engednek betekintést.
Gondolatok az életről
„A folyó évszázadról évszázadra folyik, s a partján zajlanak az ember történetei. Zajlanak, hogy aztán holnap feledésbe merüljenek, s a folyó tovább folyjon.”
„A nehézség, a szükségszerűség és az érték – három, tartalmilag összefüggő fogalom: csak az a nehéz, ami szükségszerű, csak az értékes, aminek súlya van.”
„Az ember sohasem tudhatja, mit akarjon, mert csak egy élete van, s azt semmiképp sem tudja összehasonlítani az előző életeivel, vagy megjavítani az elkövetkező életei során. […] Nincs lehetőségünk ellenőrizni, melyik döntésünk jobb, mert összehasonlításra sincs módunk. Az ember mindent előszörre és felkészületlenül él át. Mint mikor a színész egyetlen próba nélkül játssza a darabot. De vajon mit ér az élet, ha az első próbája már az élet maga?”
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
„A tenger partján járó ember, aki dühödten lóbál kinyújtott kezében egy lámpát, őrült is lehet. De éjjel, amikor egy csónak hullámokon tévelyeg, ugyanaz az ember megmentő. A föld, amelyen élünk, határterület az ég és a pokol közt. Önmagában egyetlen magatartás sem jó vagy rossz. Csak a világ rendjében elfoglalt helye teszi jóvá, vagy rosszá.”
Gondolatok az emberről
„Anélkül, hogy tudna róla, az ember a legsötétebb reménytelenség pillanataiban is a szépség törvényei szerint komponálja életét.”
„A fiatalemberek végül is nem tehetnek róla, hogy játszanak; kialakulatlanok, de egy kialakult világba állítják őket, s nekik kialakult ember módjára kell viselkedniük. Gyorsan előszedik tehát azokat a formákat, mintákat, sémákat, amelyek tetszenek és megfelelnek nekik, amelyek illenek hozzájuk – és játszanak.”
„A boldogság nem más, mint az állandó aggódás szünete.”
„Amíg az emberek képzeletükben még el tudnak látogatni a mesék világába, telve vannak lelki nemességgel, együttérzéssel és költészettel. A mindennapi élet birodalmában, sajnos, inkább óvatosság, bizalmatlanság és gyanakvás jellemzi őket.”
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
„A szem az a pont, ahol az ember identitása összpontosul.”
Gondolatok a kapcsolatokról
„Az emberek a kapcsolataikban nem a szavakat hallják, hanem a csendet.”
„A féltékenyeknek az idő hihetetlenül gyorsan múlik. A féltékenység jobban kitölti a tudatot, mint a legizgalmasabb szellemi munka. Nincs egyetlen szabad pillanatuk sem: aki féltékeny, nem tudja, mi az unalom.”
„Vannak az életben pillanatok, amikor az embernek engednie kell. Amikor fel kell adnia a kevésbé fontos hadállásokat, hogy megmentse a fontosabbakat.”
„Saját silányságom tudata egyáltalán nem békít meg mások silányságával. Szívből utálom, amikor az emberek testvéri érzéssel vannak egymás iránt, mert kölcsönösen ugyanolyan aljasságot fedeztek fel egymásban.”
„Amikor a szív beszél, az elme illetlenségnek tartja, hogy ellenkezzen. A giccs birodalmában a szív diktatúrája uralkodik.”
Kiemelt kép forrása: Getty Images / Micheline PELLETIER / Contributor
