„A régészet utazás az ismeretlenbe” – így dolgoznak a valódi Indiana Jonesok

–

„A régészet utazás az ismeretlenbe” – mondja az idős, Indiana Jones-féle kalapot viselő egyiptomi Hawass professzor, aki Szakkarában, az ókori Egyiptom fővárosa, Memphisz hatalmas nekropoliszában keresi egy kevésbé ismert fáraó, Huni piramisát. A film végére pedig mi is megértjük, mivel jár egy ilyen vállalkozás.

Max Solomon filmjének középpontjában két professzor áll: a már említett dr. Zahi Hawass kutat a holtak városában, és egykori tanítványa, dr. Mostafa Waziry a Bubaszteion nevű lelőhelyen végez ásatásokat.

Szakkara hatalmas területen fekszik és még rengeteg kincset rejt magában – a tudósok szerint az egyik legfontosabb és leggazdagabb lelőhely Egyiptomban.

Csakhogy nem lehet az év 365 napján kutatni az ókori műtárgyak és sírok után: Hawass professzor elmondása szerint három hónapig egy halandó számára kibírhatatlan körülmények uralkodnak a sivatagban, így kilenc hónapig tart az ásatási szezon. Ám ilyenkor sem egyszerű a dolguk. A szakembereknek nem csak a hőséggel, a homokviharokkal is meg kell küzdeniük, nem beszélve arról az aprólékos és lassú munkáról, hogy elhordják a homokot, és kiássák az ókori maradványokat. Az ismeretlen: Az elveszett piramis című dokumentumfilmben egy ilyen kilenc hónapos szezont követünk végig, és láthatjuk,

ahogy a régészek egyre mélyebbre jutnak a földben, és egyre közelebb kerülnek egy letűnt kor évezredek óta háborítatlanul nyugvó kincseihez.

Az Óbirodalom titkai

Egészen elképesztő belegondolni is, hogy bár évszázadok óta keresik-kutatják az ókori Egyiptom kincseit, mégis, a mai napig vannak felfedezendő helyek, korszakok és megoldásra váró rejtélyek. Ilyen Huni piramisa is. Az Óbirodalom III. dinasztiájához tartozó uralkodó piramisát évtizedek óta keresik a régészek – sikertelenül. De nem csak a piramisának holléte rejtély: Huni fáraóról sem tudunk sokat, mert nincsenek feliratos emlékek vagy tárgyi leletek, amelyek hozzá kapcsolódnak. Csupán egyetlen vörös gránit szoborfejről feltételezik, hogy őt ábrázolja – de még ebben sem lehetünk biztosak. Adott hát egy i. e. 27. századi uralkodó, akiről lényegében semmit nem tudunk, az viszont erősen gyanítható, hogy mint fáraónak, neki is kell hogy legyen piramisa – ami viszont eltűnt a homok alatt az évezredek során.

Ezt keresi jó ideje Hawass professzor a csapatával, és amikor bekapcsolódunk a történetbe, úgy tűnik, jó úton jár: rengeteg sírkamrát és balzsamozás jeleit mutató múmiát találnak, ami azt jelzi, a közelben kell lennie egy piramisnak.

Mindeközben Mostafa Waziry egy kilométerrel odébb Bubaszteionban szintén nagy felfedezés előtt áll: csapata egy aknafedőt talál, amely alatt olyasvalami rejtőzik, ami minden Egyiptommal foglalkozó régész álma: egy érintetlen sírkamra, benne olyan temetkezési műtárgyak és szarkofágok,

amelyeket utoljára háromezer évvel ezelőtt az a pap látott, aki lezárta a sírkamrát.

Az események középpontjában

Bár a címe miatt jogosan feltételezhetnénk, Az ismeretlen: Az elveszett piramis nem Huni piramisának kereséséről és megtalálásáról szól. A végén mégsem áll fel csalódottan az ember a tévé elől. Egy egyedülálló élményben lesz része ugyanis: közvetlen közelről (tényleg, centiméterekről) követheti a XXI. századi Indiana Jonesok sziszifuszi és közel sem eredménytelen munkáját. 

Mindezt az alkotók úgy mutatják meg, ahogy valóban történik: nincs megkreált történetszál, még egy meghatározott szempont sem, amire felhúzták az ásatások történetét. Egyszerűen csak megyünk az eseményekkel, a szakemberekkel, és velük együtt reméljük, hogy találnak valami fontosat.

Ez a leglenyűgözőbb aspektusa a filmnek, nem a felfedezett ereklyék: érezhető, hogy az alkotók eggyé váltak a régészcsapatokkal, követték őket mindenhova, lemásztak a legveszélyesebb helyekre is, csak hogy megmutathassák, mivel jár ez a hivatás. Mert néha rekkenő hőségben kell ásni, máshol egy oxigén nélküli föld alatti vájatban kell kutatni, ám legfőképpen türelmesnek kell lenni. Ugyanis nem mindig bukkannak értékelhető leletre.

Amikor viszont valami olyat találnak, ami régészeti szempontból egyedülálló, az igazán euforikus élmény.

Mindezt pedig mi is átélhetjük annak nyomán, hogy a régészek mindenhová beengedték a film stábját, a közeli képeknek és a jó ritmusú vágásnak hála olyan, mintha mi is ott lennénk, és együtt kukkantanánk be az évezredekkel ezelőtt lezárt szarkofágokba. Egy-egy ilyen pillanat valódi időutazás: visszatekinthetünk a múlt egy olyan apró szeletébe, amelyet eddig senki nem láthatott. A sok közeli képkivágás és a drónfelvételek váltogatásának köszönhetően pedig azt is remekül érzékeltetik az alkotók, hogy milyen kicsi helyen mennyi kincset lehet találni, és hogy milyen hatalmas terület vár még feltárásra. Ahogy azt is megtanuljuk már szinte rögtön a film elején: lehet, hogy pontos elképzelésünk van arról, mit keresünk, de sosem tudhatjuk, mit találunk. 

Igazán érdekfeszítő film tehát Az ismeretlen: Az elveszett piramis. Bár nincsenek benne elátkozott műtárgyak vagy a semmiből előbukkanó ősi csapdák, mégis igazi kalandban van részünk.

Az ismeretlen: Az elveszett piramis a Netflix kínálatában tekinthető meg.

Kiemelt képünk forrása: Netflix

Dián Dóri