Azt mondják, hogy fiatal korban a szerelmek jönnek-mennek... Az elsőre azonban mindig emlékszünk, még akkor is, ha az beteljesületlen marad.

Egy általános iskolai buliban ott állt a bejárati ajtónak támaszkodva, lazán, vagányan, sötétlila amerikai dzsekiben, ami abban az időben még nem sok mindenkinek volt a vidéki kisvárosban. Csak néztem, de odamenni nem volt merszem. Hogyan is lett volna, hiszen a fél városnak ő volt a „szerelme?”

Aztán teltek az évek, mindenki felnőtt, és elhagyta az alföldi kisvárost. Pár évvel ezelőtt azonban egy tehetségkutató versenyen feltűnt a neve a televízióban. A vagány, sötétlila dzsekis „kisfiú” neve. Jöttek az emlékek is vele együtt.

És amikor kiderült, hogy utcazenész, akkor a lábaim akarva-akaratlanul azon az aluljárón mentek át, ahol ő zenélt. Még akkor is, ha az ellenkező irányban volt dolgom.

Néha rápillantottam, próbáltam keresni azt a régi tekintetet, és örültem, amikor megtaláltam. Örültem, hogy ebben az embertelen világban megmaradt ugyanannak a jólelkű, önzetlen és kedves vidéki fiúnak.

Előfordult, hogy nem láttam a tömegben, csak kissé rekedtes hangját hallottam, de tudtam, hogy ott van, és ez is elég volt. De nem mentem oda hozzá. Soha.

A minap a halálhírével szembesültem. Előjöttek az általános iskolai emlékek, az aluljáróban hallott dallamok, a belső gondolatok, és a sok kérdés a fejemben, melyek mind úgy kezdődtek: „Mi lett volna, ha?” Talán semmi, talán ugyanez lett volna a vége. Talán megváltozott volna minden. Erre már nem jönnek válaszok.

Megyek az aluljáróban. Még oldalra pillantok, hogy hátha. De aztán rájövök, hogy nem. Már soha. Már csak a belülről jövő emlékek és hangok jönnek elő. Az utolsó dal, amit hallottam tőle:

I thought that I heard you laughing

I thought that I heard you sing

I think I thought I saw you try

But that was just a dream

Just a dream*

Isten veled, Atesz! Remélem, hogy már a Mennyország aluljáróiban pengeted a húrokat!

És most már tudom, ha még egyszer találkoznánk, akkor odamennék hozzád!

(ifj. Bodnár Attila emlékére)

Csilla

Fotó via YouTube

*REM: Loosing my religion

Azt hittem, téged hallak nevetni

Azt hittem, téged hallak énekelni

Azt hiszem, azt hittem, téged láttalak, ahogy megpróbálod

De csak egy álom volt

Csak egy álom...