Azt mondják, hogy fiatal korban a szerelmek jönnek-mennek... Az elsőre azonban mindig emlékszünk, még akkor is, ha az beteljesületlen marad.

Egy általános iskolai buliban ott állt a bejárati ajtónak támaszkodva, lazán, vagányan, sötétlila amerikai dzsekiben, ami abban az időben még nem sok mindenkinek volt a vidéki kisvárosban. Csak néztem, de odamenni nem volt merszem. Hogyan is lett volna, hiszen a fél városnak ő volt a „szerelme?”

Aztán teltek az évek, mindenki felnőtt, és elhagyta az alföldi kisvárost. Pár évvel ezelőtt azonban egy tehetségkutató versenyen feltűnt a neve a televízióban. A vagány, sötétlila dzsekis „kisfiú” neve. Jöttek az emlékek is vele együtt.

És amikor kiderült, hogy utcazenész, akkor a lábaim akarva-akaratlanul azon az aluljárón mentek át, ahol ő zenélt. Még akkor is, ha az ellenkező irányban volt dolgom.

Néha rápillantottam, próbáltam keresni azt a régi tekintetet, és örültem, amikor megtaláltam. Örültem, hogy ebben az embertelen világban megmaradt ugyanannak a jólelkű, önzetlen és kedves vidéki fiúnak.

Előfordult, hogy nem láttam a tömegben, csak kissé rekedtes hangját hallottam, de tudtam, hogy ott van, és ez is elég volt. De nem mentem oda hozzá. Soha.

A minap a halálhírével szembesültem. Előjöttek az általános iskolai emlékek, az aluljáróban hallott dallamok, a belső gondolatok, és a sok kérdés a fejemben, melyek mind úgy kezdődtek: „Mi lett volna, ha?” Talán semmi, talán ugyanez lett volna a vége. Talán megváltozott volna minden. Erre már nem jönnek válaszok.

Megyek az aluljáróban. Még oldalra pillantok, hogy hátha. De aztán rájövök, hogy nem. Már soha. Már csak a belülről jövő emlékek és hangok jönnek elő. Az utolsó dal, amit hallottam tőle:

I thought that I heard you laughing

I thought that I heard you sing

I think I thought I saw you try

But that was just a dream

Just a dream*

Isten veled, Atesz! Remélem, hogy már a Mennyország aluljáróiban pengeted a húrokat!

És most már tudom, ha még egyszer találkoznánk, akkor odamennék hozzád!

(ifj. Bodnár Attila emlékére)

Csilla

Fotó via YouTube

*REM: Loosing my religion

Azt hittem, téged hallak nevetni

Azt hittem, téged hallak énekelni

Azt hiszem, azt hittem, téged láttalak, ahogy megpróbálod

De csak egy álom volt

Csak egy álom...

WMN szerkesztőség