–

Már gyerekkoromban is ő volt a kedvenc Star Wars-szereplőm. Kamaszként sosem értettem a nővéremet, hogyan lehet szerelmes Luke Skywalkerbe. Han Solo összehasonlíthatatlanul vonzóbbnak, természetesebbnek és eredetibbnek tűnt számomra. Nekem nyilvánvalóan érte dobogott a szívem. Gunyorosan vicces, néha egy önző dög, néha mogorva, néha sebezhető, néha képtelenül kedves, sármosan laza, őszinte mosolyú és hihetetlenül önazonos volt. Tökéletesen emberi. El tudtam volna róla képzelni, hogy a szakácsot vagy a sminkest ugyanúgy hecceli a forgatási szünetekben, mint ahogy Luke-ot és Leiát a vásznon. Mi lehet a titka ennek a pózmentes kedvességnek?

Sokszínű kulturális háttér

Harrison Ford olyan családba született, melynek gyökerei sokfelé ágaznak. A kultúrák és vallások keveredésének köszönhetően elképzelhető, hogy az életében is kénytelen volt nyitottabbnak lenni. Anyai nagyszülei orosz, zsidó bevándorlók, akik Minkszből érkeztek. Apai nagyszülei ír katolikusok. Ilyen családi háttérrel az ember óhatatlanul összetettebben látja a világot, gondolkodásmódja pedig csiszolódik, árnyalódik. Ez is segít abban, hogy emberi maradjon.

A természet fia

Már fiatal cserkészként is oda van a természetért. Akkori hüllőkért való rajongása később az Indiana Jones- filmekben is visszaköszön. Aktív természetvédő, melynek következtében két állatot is elneveznek róla: egy pókfajtát (Calponia harrisonfordi) és egy hangyafajtát (Pheidola harrisonfordi). Aki szereti a virágot és az állatokat, rossz ember nem lehet. Vagy legalábbis segít neki megmaradni önmagának. Ez Harrison Fordra is igaz lehet.

Nehezen induló karrier

Eredetileg csak azért jelentkezett a főiskola idején drámaórákra, hogy csajozhasson, később azonban már komolyabban vette volna a színészkedést, csak nem igazán akartak jönni a sikerek.

Harrison Fordnak nem hullott minden azonnal az ölébe.

A kezdeti apróbb filmes szerepekből nem tudja eltartani a családját, ezért kitanulta az ácsszakmát, de asztalosmunkát is végzett. Ráadásul így megengedheti magának azt a luxust, hogy ne kelljen minden, számára nem annyira szimpatikus szerepet elvállalnia. A fával való, kétkezi munkát nem veti meg, nem esik le az ujjáról a karikagyűrű, ha fúrnia, fűrészelnie kell. Sőt, a fával való munkát fantasztikus funkcionális tudománynak tartja, mely szerinte meditálásra is tökéletesen alkalmas.

Világsztárság egy véletlennek köszönhetően

Élete nagy szerepét is annak köszönheti, hogy a sztárok asztalosaként híresül el. George Lucasnak készít épp bútort, miután a filmes megkéri, hogy ugorjon be felolvasni Han Solo szerepét. A színészválogatás öt csoportban zajlott, elvileg öt-öt Leiával, Luke-kal és Hannal, a filmes ugyanis kíváncsi arra, hogy a színészjelölteknek mennyire megy az együttműködés a vásznon, és kialakul-e köztük egyfajta kémia. Valamiért úgy történt, hogy Hanból csak négy akadt, így Harrison kisegítette Lucast, anélkül, hogy komolyabban akart volna pályázni a szerepre. Spielberg pont jelen volt ennél a próbajátéknál, és azonnal jelezte Lucasnak, hogy Ford lenne az ideális Han Solo. George eleinte ellenkezett, mondván, Ford arcát már ismerik a nézők néhány előző filmjéből, és Christopher Walkent gondolta helyette. Végül meggondolta magát. A többi már legenda.

Allűrmentes élet

Nem keveredik balhés helyzetekbe, természetközeli, családközpontú életet él. Hóbortjai természetesen vannak, hiszen imádja óriási ranchát, értékes repülőgyűjteményét, és rendszeresen vezeti helikopterét. Ez utóbbival két ember életét meg is menti, többek között egy hegyek közé rekedt sérült kirándulóét. Meg persze volt az a kis szolid megkattanása 55 éves korában, hogy neki most azonnal kell egy fülbevaló a bal fülébe. Azóta is ékszerrel a fülcimpájában mászkál, és nagyon élvezi. Persze mondhatnátok, hogy Harrison Ford kétszer elvált, és úgy hírlik, Carrie Fisherrel is volt egy futó kalandja. Magánéletére mégis a visszafogottság jellemző, a botrányok elkerülik. Vagy ő kerüli el a botrányokat? Emberiességéhez, kedvelhetőségéhez ez is hozzá tartozik.

Elmúlt már az a korszak, amikor az ifjú Han Solóba voltam szerelmes (lásd: a férjemet istenítő ódát). Harrison Ford feje felett is szépen elszállt az idő. De jó érzés látni, hogy büszkén vállalja korát, és a legutóbbi Star Wars-epizódban nem egy szétplasztikázott, önmaga karikatúrájaként megjelenő férfi nézett le ránk a vászonról.

Talán ez lehet Harrison Ford igazi titka. Hogy soha nem akart másnak, többnek tűnni, mint amilyen.

És ehhez szerintem nagyobb bátorságra van szükség részéről, mint bármelyik kaszkadőr nélkül felvett akciójelenethez egy Indiana Jones-filmben.

Finy Petra

Kép: Az elveszett frigyláda fosztogatói (Paramount Pictures, 1981)