–

Pár éve egy riportom során jártam egy úgynevezett védett házban. Azt nem mondhatom meg persze, hol van ez a ház, legyen elég annyi, hogy kétszáz kilométerre a fővárostól, egy pici faluban. Nem véletlen a lokáció: újrakezdők élnek itt, olyanok, akiket bújtatni kell azok elől, akik egykor adták-vették-használták őket, és akik elől sikerült elmenekülniük.

Ott, a védett házban ismertem meg többek közt Mártit, aki öt gyermekével szökött meg fogvatartójától, aki prostitúcióra kényszerítette – ha nem mutatott az asszony hajlandóságot, a gyerekeket bántalmazta, akik közül kettőnek vér szerinti apja volt egyébként.    

Súlyos helyzetben a magyarok

Az Europol adatai alapján Magyarország az emberkereskedelem áldozatainak és elkövetőinek számát tekintve is a három, a problémával leginkább sújtott európai ország között van. (A másik két ország: Románia és Bulgária.)

A Nemzetközi Migrációs Szervezet kutatásaiból kiderül, hogy a szakértők szerint évente 5000-20000 főt érint a kényszerprostitúció (a magas látencia miatt nagy a becslések közti különbség), és kétszer ennyi áldozata van a „munkacélú kizsákmányolásnak”, azaz modern kori rabszolgaságnak, amikor valakit „kosztért-kvártélyért” vagy minimális fizetségért robotoltatnak, méltatlan körülmények közt szállásolnak el, szabadságától (sokszor papírjaitól) is megfosztanak.

Mártit, az ismerősömet senki sem kényszerítette, hogy költözzön ahhoz a férfihoz, aki később a zsarnoka lett – nem engedte, hogy védekezzen a nem kívánt terhességek ellen, prostinak használta, kuncsaftokat hajtott fel számára, fogva tartotta, és a gyerekeivel zsarolta.

Márti azért költözött a férfihoz, mert szerette, és mert azt hitte, kölcsönös az érzés.

Örült, hogy végre talált valakit, aki szereti. A gyerekkora pokoli volt, verte-kínozta az apja, kamaszkoráig többször, többen is megerőszakolták.

A cél: „ne tudjon segítséget kérni!”  

„A szexuális kizsákmányolás forgatókönyvei gyakran nagyon hasonlók” – mondja Lehel Balázs, a Nemzetközi Migrációs Szervezet budapesti irodavezetője. „A futtatók általában olyan nőket keresnek, akik állami gondoskodásban nőttek fel vagy mélyszegénységben, munkanélküli családtagok közt, esetleg bántalmazták is őket gyermekkorukban.”

„A fel nem dolgozott traumatikus élmények hatására ugyanis hajlamosabbak rá, hogy túlságosan erősen kötődjenek ahhoz, akiről feltételezik, jó szándékú – magyarázza Terhes Nóra, pszichológus. „A bántalmazás, amelynek egy gyermek elszenvedője volt, szégyennel, bűntudattal tölti el – hisz használták, akár egy tárgyat, azok, akikhez ragaszkodott.

Az abúzus áldozatai sokszor felnőttként is csökkent értékűnek érzik magukat, nincs önbizalmuk. Így sokkal könnyebb őket „visszakiskorúsítani”, elszedni a pénzüket, korlátozni a szabadságukat.”

A történetek visszatérő figurája a „loverboy”, a jóképű, nyájas fickó, aki beeteti a prostitúcióra kiszemelt lányokat. Az alapvető technika: udvarlás, kedveskedés, nagyvonalú ajándékok, egy normális párkapcsolat ígérete, amelyben egyszer csak felmerül a külföldi munka lehetősége. A külföldre költözés azért fontos, mert így kiszakad az áldozat a környezetéből, izolálódik, befolyásolható marad, nem tud segítséget kérni.  

Figyelmeztető jelek általában vannak bőven, csak észre kellene venni őket. (Vajon honnan van pénze a pasinak menő cuccokra, órára, ékszerekre, autóra, külföldi útra? Mi a munkája voltaképpen? A valós életszínvonalát tükrözik a külsőségek vagy csak a kirakatot? Miért kéri el az okmányokat? Miért intézi a szállást, repülőjegyet saját maga?)

Persze nem egyszerű észnél lenni, ha valakit a legintimebb érzései által manipulálnak…

„Jó volna, ha minél többen felismernék, hogy az emberkereskedelem különböző formái bárkit érinthetnek, és az általános tévhittel ellentétben, jellemzően nincs szó „elrablásról”, furgonba tuszkolásról, az áldozat általában önként követi későbbi kizsákmányolóját” – mondja Lehel Balázs.

A Nemzetközi Migrációs Szervezet reprezentatív kutatásának eredményei alapján kijelenthető, hogy hiszékenyebbek vagyunk, mint amilyennek gondoljuk magunkat.

A megkérdezettek több mint 80 százaléka vélte úgy, hogy kizárólag erőszakos bűncselekmény, emberrablás útján válhat valaki emberkereskedelem áldozatává, így nem meglepő, hogy a válaszadók 40 százaléka jelentkezne olyan álláshirdetésre is, amelyből nem derül ki a hirdető cég neve, és nem keltene bennük aggodalmat egy olyan hirdetés sem, amelyben egy külföldi munkavállalásnak nem feltétele a szaktudás vagy az idegen nyelv ismerete.”

Álláslehetőség „extrákkal”

Míg a kényszerprostitúció elsődlegesen a tizennégy-húsz év közötti, alacsony iskolázottságú nőket érinti, a modern kori rabszolgaság, a munkacélú kizsákmányolás többnyire a férfiakat sújtja, főleg a harminc-ötven éves korcsoportba tartozó, alacsony képzettségű munkanélkülieket. A leginkább érintett régiók: Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén és Baranya megye.

Szakértőnk figyelmeztet, nagyon óvatosnak kell lenni, amikor valaki egy külföldi álláslehetőségre jelentkezik. A kizsákmányolás haszonélvezői általában ingyenes hirdetési oldalakon tesznek ki nagyon csábító, de hiányos információkkal ellátott munkalehetőségeket. Például olyat, amelyben szinte semmit sem várnak el a jelentkezőktől, de felajánlják, hogy fizetik a kiutazás, szállás költségeit. A célországok elsősorban Ausztria, Németország, Nagy-Britannia, de lehetséges célpont minden olyan ország, ahol a bérszínvonal magasabb, mint nálunk, és ahová viszonylag könnyű a kijutás, és a beszervezők meg tudják vetni ott a lábukat.

Munkacélú kizsákmányolás és csicskáztatás (utóbbi magánháznál történik, ház körüli munka végeztetését jelenti) ugyanakkor idehaza is történik.

A kizsákmányoltak ételért, szállásért dolgoznak, sokszor rettentő körülmények közt. Van, hogy nem engedik őket szabadon mozogni – ha mégis, akkor is csak azért, hogy más „munkahelyen” is tudjanak dolgozni, az ebből származó bért pedig elszedjék tőlük fogva tartóik.

Lehel Balázstól megtudom, hogy külföldi állampolgárokat is foglalkoztatnak Magyarországon kizsákmányoló módon: a hatóságok füleltek már le feketén foglalkoztatott mongóliai varrónőket, kínai szexmunkásokat… A gond az, hogy nehéz megtalálni a modern kori rabszolgatartókat, áldozataik nemigen tesznek feljelentést, kiszolgáltatottságuk miatt kevés a bírósági ügy, kevés az ítélet. „A kizsákmányolás minden típusában óriási a látencia.”  

Csicskáztatás idehaza

A csicskáztatásnak nevezett jelenség hazánkban elsősorban Békés megyére jellemző, olvasom a Nemzetközi Migrációs Szervezet honlapján. A lényege, hogy a kizsákmányolt személy (vagy akár egész család) az irataitól, pénzétől megfosztva a munkáltatója otthonában él, neki dolgozik. Mindezért fizetést nemigen kap, a lakhatásért és étkezésért egész nap rendelkezésre kell állnia. Feladata lehet a főzés, a takarítás, a gyermekek felügyelete, az állatok gondozása, a mezőgazdasági munka. „Gyakori velük szemben a fizikai erőszak, a szexuális zaklatás és bántalmazás, törvényes védelemre pedig nincs lehetőségük, hiszen irataik és szabad mozgásterük híján segítséget sem tudnak kérni.”

A modern kori rabszolgatartás leggyakoribb áldozatai a kisebbségekhez tartozók, az idősek, a gyerekek, a mélyszegénységben élők, a hajléktalanok és a menekültek.

A tanyavilágban gyakori, hogy a „gazda” maga köré gyűjt hajléktalanokat, főként férfiakat, és őket dolgoztatja. Bár a pénzüket nem veszi el, legfeljebb szállást ad nekik, fizetséget nem.

Az alföldi tanyák egy részén még víz sincs, ezért a feladatuk többnyire a vízhordás, az állatok ellátása.

Ne hagyd!

A kizsákmányolás és emberkereskedelem visszaszorításának érdekében a Nemzetközi Migrációs Szervezet és az ORFK Ne hagyd! címmel indított kampányt, amelyet az Európai Unió Belső Biztonsági Alapja és a magyar Belügyminisztérium közösen finanszíroz. A potenciális áldozatok tájékoztatása mellett fontosnak tartják a társadalom, a „tanúk” figyelmének felhívását a jelenségre. Mert a helyzet nem fog változni társadalmi összefogás nélkül!

Kurucz Adrienn

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ martin-dm