„Az én otthonom a te szívedben van, és én örökre ott lakom” – Antoine de Saint-Exupéry és Consuelo Suncín halhatatlan szerelme
A címbéli idézet Consuelo de Saint-Exupéry visszaemlékezéseiből való, amely magyarul is olvasható, A rózsa emlékiratai címmel. Antoine de Saint-Exupéry viharos-szenvedélyes házasságáról ITT írtam, most pedig annak jártam utána, ki volt az az asszony, aki, bár a rózsa (és a kígyó!) figuráját ihlette A kis hercegben, soha nem elégedett meg a múzsa szerepével. Művész volt ő maga is, egy tehetséges, sokoldalú, modern nő, nagyon izgalmas életúttal. 44 évvel ezelőtt halt meg. Kurucz Adrienn írása.
–
„Nem fáról lehulló gyümölcs lettem, hanem mag, amely arra vár, hogy elvessék, elültessék az örökkévalóságnak. A férjem szívében akartam lakni. Ő volt a csillagom, a sorsom, a hitem, a végzetem. Kicsiny voltam, de hatalmas életerő lakozott bennem. A világmindenség összes csillagát összegyűjtöttem a két szememben, hogy a fényében füröszthessem őt.”
Consuelo de Saint-Exupéry emlékirataiból való ez az idézet is. És bár a teljes odaadásról szól, azért elhamarkodott lenne azt gondolni, hogy ennek az asszonynak az életútja az önfeladásról szólna, vagy a csakis a nagy író-francia nemzeti hős viszonylatában izgalmas.
A köhécselő virág
Consuelo Suncín Sandoval Zeceña a közép-amerikai Salvadorból származott, a vulkánok (!) földjéről. Apja katonatiszt volt, de a család kávéültetvények révén gazdagodott meg. A szép gyerekkort csak egy dolog árnyékolta be: az asztma (amelyet a későbbi férj a rózsa „köhécselésébe”, álcázni próbált törékenységébe komponált bele.) A San Franciscó-i képzőművészeti és mexikóvárosi jogi tanulmányok után, 21 évesen – hogy ne kelljen férjhez mennie szülei választottjához – kiszemelt magának egy fiatal mexikói kapitányt. Gyorsan egybe is keltek – aztán gyorsan el is váltak az útjaik. Ezt azonban a bigott katolikus salvadori közegben nem lehetett felvállalni, így lett a festőművészként amúgy is „gyanús” Consuelóból „özvegy” – igaz, a volt férj élt és virult.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Mexikó más szempontból is sorsfordító volt a fiatal művész számára. Megismerte Diego Riverát, Frida Kahlo későbbi férjét, akinek freskói, kolorizmusa, maja és azték motívumai óriási hatással voltak rá.
Itt találta meg egyéni stílusát: hagyta, hogy a szíve és a gyökerei vezessék. Évekkel később, immár Párizsban, mentora, Pablo Picasso is erre biztatja majd.
Európa egy második férjet is hozott Consuelo számára: egy guatemalai újságíró-diplomatát, aki az Enrique Gómez Carrilló nevet viselte, és tudósítóként dolgozott Párizsban. Izgalmas fickó volt, mindenkit ismert, aki számított, jóban volt Verlaine-nel, Oscar Wilde-dal, Modiglianival, Anatole France-szal és Colette-tel. Mata Harival pedig állítólag szeretők voltak.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Consuelo egy évvel az esküvő után valóban megözvegyült: Corilló váratlanul meghalt egy agyi értágulat miatt. Nem tudni, a tetemes örökség megvigasztalta-e valamennyire a feleségét, mindenesetre lehetővé tette számára, hogy passziójának, a festészetnek és a szobrászatnak éljen először Nizzában, ahol szobrászatot tanult, majd Buenos Airesben.
Se veled, se nélküled
Amellett, hogy tehetséges avantgárd művész volt, nyughatatlan, szenvedélyes, érzéki nő is, sok liezonnal – és még több botránnyal: imádta a cirkuszt, a perpatvart, a drámát.
1930-ban ismerte meg Antoine de Saint-Exupéry-t Buenos Airesben, és úgy elbűvölte már az első találkozáskor az írót, hogy az feleségül kérte. Consuelo nemet mondott, de pár héttel a megismerkedésük után mégis hozzáment. Az esküvőtől mindkettőjük családja kiborult. Túlságosan rossz hírük volt külön-külön – aztán már együtt is. A nőcsábász pilóta-író és a hisztérikus festő nem cáfolt rá az előítéletekre: meglehetősen zavaros volt az együttlétük. A férj sokat volt távol (postai küldeményeket szállított akkoriban), amikor viszont otthon volt, sokat ivott és sokat udvarolt. Rengeteget veszekedtek, hol szakítottak, hol kibékültek, folyamatosan szeretőket tartottak, viszont mindezek ellenére leveleik arról árulkodnak, hogy imádták egymást.
„Consuelo, a szívem legmélyéről köszönöm, hogy a feleségem vagy… Ha megölnek, van valaki, akire várhatok az örökkévalóságban” – nem aprózták el, efféle üzenetek jöttek-mentek közöttük rendszeresen.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
De Consuelo nem csak múzsa volt, egyfolytában képezte magát, nagy hatással vannak rá a szürrealisták: Marcel Duchamp, Oscar Dominguez, André Breton, Max Ernst. A Radio Parisnak interjúkat készített, emellett fotográfusoknak állt jó szívvel modellt, köztük barátjának, Man Raynek. 1940-ben csatlakozott egy marseille-i művészcsoporthoz, akik a nácik elől menekülő művészek és értelmiségiek számára létesített védett házban, a Villa Air Belben éltek.
1941-ben Antoine de Saint Exupéry könyörgött feleségének, hogy menjen utána New Yorkba – ő már 1940-ben elhagyta az országot, először Kanadába, majd az Egyesült Államokba ment, és a nácik elleni katonai fellépés mellett agitált. Consuelo hallgatott a férjére: Lisszabonban hajóra szállt, és elhagyta Európát.
A tragédia
Saint Exupéry kétségbe volt esve. Hazájáért, Franciaországért aggódott elsősorban, nem támogatta sem a Hitler-barát Vichy-kormányt, sem pedig a szabad Franciaországot képviselő De Gaulle-t. A kiadója javaslatára kezdett el írni egy gyerekeknek szóló regényt, úgymond hangulatjavítóként. A kis herceg éppen nyolcvan éve jelent meg először New Yorkban. Ezután az író visszatért Európába, hogy felderítőként hazája felszabadításáért harcoljon. Ennek ellenére német kollaborációval vádolták, ugyanis publicisztikáiban bírálta Charles de Gaulle tábornokot. A rágalmak nagyon bántották Exupéryt, depressziós lett, sokat ivott és sokat szenvedett. 1944. július 31-én, a Földközi-tenger fölött tűnt el egy felderítés közben a gépe.
A feleségét elfelejtették értesíteni, így ő tíz nappal később az újságból értesült róla, hogy: „Saint-Exupéry eltűnt egy küldetés során.”
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Később a francia partvidéken találták meg a holttestet, melyet Carqueiranne faluban eltemettek. Halálának okát máig találgatják. Van olyan elmélet, miszerint a 44 éves író rosszul lett, ezért zuhant le, egy másik verzió szerint öngyilkos lett. Annak, hogy a gép találatot kapott volna, nincs nyoma – bár egy német veterán vadászpilóta azt állította, ő lőtte le az író gépét, de ezt a nyomozás megcáfolta.
Saint-Exupéry eltűnése előtt a házaspár egy közös emlékiratot állított össze A rózsa története címmel, amelyet az asszony férje halála után folytatott. A kéziratot egy bőröndbe rejtette, amelyet csak 1979-ben találtak meg, Consuelo akkor már nem élt. 2000-ben, Antoine de Saint-Exupéry születésének századik évfordulóján tették közre a gyűjteményt. A rózsa története-kötet kiadását követte egy másik: a Vasárnapi levelek, amely válogatás Consuelo férjéhez írott leveleiből. Saint-Exupéry arra kérte utolsó útja előtt a feleségét, hogy mindennap írjon neki pár sort. Consuelo teljesítette férje óhaját, sőt eltűnése után is évekig írt neki. A levelek arról mesélnek, hogy bár a hétköznapjaikat sok probléma keserítette, és nem igazán tudtak harmonikusan együtt élni, az elválás mindig rádöbbentette őket, mennyit jelentenek egymásnak. A veszteségtől való félelem kovácsolta össze ezt a két embert, akik a távolból tudták igazán megbecsülni egymást. A férfi eltűnése pedig végképp felnőtté tette az asszonyt, akinek immár egyedül kellett boldogulnia, eszményített társa nélkül.
„Te óceán, én óriás férjem, könyörülj rajtam, a te rózsa-asszonyodon, a te kolibri-asszonyodon, a te esőerdei selyemmajom-asszonyodon. Óceánom, gyere vissza, és fürdess meg, gyere vissza, és öltöztess fel, gyere vissza, és áldj meg, gyere vissza, és rejts el” – fohászkodott Consuelo, de tudta, hiába.
Az élet Exupéry után
Consuelo egy ideig New Yorkban maradt, munkát keresett. Salvador Dalí, aki szintén New Yorkban tartózkodott, felajánlotta neki, hogy dolgozzon vele a Bloomingdale luxusáruház üzletében mint kirakattervező. A festészet és a barátság segítette át az asszonyt élete legnehezebb korszakán. 1946-ban elhagyta az Egyesült Államokat, és visszatért Franciaországba. Dalíval élete végéig közeli barátok maradtak ezután, Consuelo gyakran nyaralt vele és Galával (Dalí feleségével).
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Saint-Exupéry arisztokrata családja az író halála után nem támogatta semmilyen téren az özvegyet. Sőt, amiben csak lehetett, keresztbe tettek neki, amit Consuelo úgy bosszult meg, hogy a jogdíjak rá eső részét a kertész-sofőrjére hagyta, aki évekig pereskedett a családdal például A kis herceg animációs változata után járó jogdíjak ügyében. Állítólag a Saint-Exupéry levelek egy része ma is a kertész özvegyénél, Martine Martinez Fructuosónál lapulnak. 160 levelet és táviratot viszont két éve publikáltak Franciaországban – immár a jogörökösök beleegyezésével.
Consuelo életének hosszú, Saint-Exupéry utáni szakaszában a művészetnek élt. Nagy hatással volt rá Picasso mellett Miro, a katalán festő és Giacometti, a svájci szobrász, gyakran ebédeltek együtt Párizsban.1949 és 1978 között rendszeresen kiállították munkáit: festményeit, szobrait, rajzait Marseille-től Cannes-ig, Párizstól Cadaqués-ig, Brüsszeltől New York-ig.
Életének utolsó éveit férje emlékezetének szentelte. Mint a nagy író özvegye, részt vett a különféle avatásokon és ünnepségeken. De a rózsás skatulya ellenére mindvégig megmaradt annak a szabad, önálló, alkotóembernek, aki mindig is volt.
Consuelo Suncín Sandoval Zeceña a Père-Lachaise temetőben nyugszik második férje mellett (mert sokáig vitatott volt, hogy Carqueiranne-ben valóban az írót temették el).
1998-ban egy marseille-i halász egy ezüst karperecet talált a tengerben, amin Saint-Exupéry és Consuelo Suncín neve áll.
Források: wmn.hu/kult, epa.oszk.hu, konyvesmagazin.hu, consuelo-de-saint-exupery.com/biographie
Kiemelt képünk forrása: Getty Images/ Keystone-France / Contributor
