Ember, ne játssz az atommal! Avagy a nagy Godzilla-eredettörténet

Kilenc évvel a Hirosimát és Nagaszakit érő nukleáris támadás után, 1954-ben született meg az első szörnyfilm, így ebben az időben és környezetben egészen biztos, hogy a nézők más szemmel néztek egy olyan cselekményre, amelyben az eltussolni kívánt nukleáris kísérletek következtében mutálódik szörnnyé egy leguán.

Az eredeti elképzelés szerint Godzsira (akinek később lett csak Godzilla a neve) figuráján keresztül maga az anyatermészet áll bosszút az embereken a nukleáris fegyverekért.

(Erre utalhat a gigagyík megjelenése is, aminek pikkelyei az atombomba túlélőinek sérülését jelképezik). Hogy mennyire a szó szoros és átvitt értelmében is a bőrükön érezték a nukleáris háború veszélyeit a japánok, az a filmeket, illetve a szörny figuráját ihlető valós történetből is kiderül.

Szerencsétlen sárkányok

Történt ugyanis, hogy a japán producer, Tanaka Tomojuki épp egy filmes projekt miatt utazott vissza Indonéziából a hazájába, amikor a repülőn a kezébe került egy újságcikk a Lucky Dragon 5 nevezetű japán halászhajó tragédiájáról. A neve ellenére szegény Lucky Dragon 5 (azaz Szerencsés sárkány 5) legénysége csúnyán pórul járt: egy olyan területen halásztak, amelyet az amerikai kormány biztonságosnak minősített, ám nem volt az. A közelben, a Bikini-szigeteken végzett termonukleáris bomba tesztelése nagyobb sugarú területet fedett le, mint ahogy tervezték, és sajnálatos módon a Lucky Dragon 5 is belekerült. A legénység sugármérgezést szenvedett, aminek következtében az egyikük el is hunyt. Ez a tragikus eset lett hát az egyik forrása a Godzillának, a másik pedig egy amerikai sci-fi, a The Beast From 20,000 Fathoms című, amelyben egy nukleáris bomba kelt életre egy dinoszauruszt.

A szörny neve

Godzilla eredeti japán neve – ahogy már említettem – Godzsira volt, aminek szintén izgalmas története van (bár vannak, akik szerint nem több mint egy jól hangzó sztori). Honda Isiró, az első Godzilla-film rendezője mesélte el, hogy a Toho stúdió reklámosztályán dolgozott egy behemót figura, akinek a méretére a kollégák többféle leírást is alkalmaztak. Volt, aki azt mondta, olyan nagy, mint egy gorilla, más szerint akkora volt, mint egy bálna (japánul kudzsira). E kettőből aztán megszületett a Godzsira becenév. 

Godzilla ikonikus hangját pedig eredetileg úgy állították elő a hangeffektekért felelős munkatársak, hogy egy fenyőkátrány bevonatú bőrkesztyűt dörzsöltek végig egy nagybőgő húrján. Az évek alatt aztán sokat változott e hang – érdemes csekkolni ezen a videón, ahol az is látszik, külcsínben is milyen sokat módosult a génmanipulált leguán.

„Akkor mégis inkább cowboy!”

Szó, mi szó, a legtöbb korai Godzsira-/Godzilla-remekben még annyira gagyi a szörnyeteg (főleg mai szemmel), mint annak a nagycsoportos ovis gyereknek a farsangi jelmeze, aki először cowboynak akart öltözni, aztán kutyának, majd robotnak, hogy végül egy (mindkét félből előtörő) kiadós hisztéria után az anyukája mégis átalakítsa a premier előtti éjjelen sárkánnyá a maskarát.

Hogy az original kolosszális leguán hogyan nézzen ki, azon sokáig ment az ötletelés, az alkotók ugyanis szerették volna elválasztani a fent említett amerikai sci-fi dinójától, de az 1933-ban készült, majd ’52-ben ráncfelvarrott King Kongtól is.

Érdekesség, hogy az atombombára utalásként jó darabig futott az ötlet, hogy Godzillának gombafeje legyen.

Mivel Godzilla körülbelül 100 méter magas, és egyes számítások szerint 60 ezer tonna súlyú, ez a méret bizony felvet pár kérdést.

Ilyen állat márpedig nincs!

Michael A. Dexter újságíró alaposan és tudományos igényességgel körbejárta a Godzilla-méret témáját, amikor arra a kérdésre kereste a választ, létezhetne-e a valóságban ekkora szörny. Spoiler: nem létezhetne (bocs), de az elemzés közben a szerző azért alaposan felháborodik (imádom!): „Az az elképzelés, hogy a nukleáris sugárzás valahogy átrendezhetné egy gyík DNS-ét, hogy egy élő dinoszauruszt – nemhogy egy óriásit – hozzon létre, több mint nevetséges. […] Egyébként Godzilla tengeri leguánok eredetére mutató egyik feltételezett utalás a filmben az, hogy halat eszik. Belehaltak volna a filmkészítők, ha csak egy kis kutatást végeznek? Ha megtették volna, tudhatnák, hogy a tengeri leguánok algát esznek, nem halat.”

Azon kívül egy Godzilla méretű állat súlya azt is jelenti – folytatja tirádáját Dexter –, hogy amint kilép a vízből, azonnal összeroppanna a teste még akkor is, ha a csontváza tömör titánból lenne. Ezzel Mike P. Taylor paleontológus is egyetért, aki azt állítja, hogy egy Godzilla méretű állat végtagporcát „mint a túlérett görögdinnyét” összezúzná a saját testsúlya. Vérnyomással sem bírná el a szíve ezt a méretet. A fejét csak nagyon lassan emelhetné fel, különben menten elájulna, mint egy fűzőbe szorított angol grófkisasszony.

Ekkora súllyal ráadásul ha egyszer elesik, soha többé nem kel fel. Ha pedig valóban annyira vastag lenne a bőre, hogy azon a rakéták sem fognak, akkor nagy valószínűséggel mozogni sem lenne képes.

Vesszen a bikinitest

Nos, ezt a Godzilla-alapsztorit karolta fel az amerikai rendező, Roland Emmerich, aki Dean Devlin producerrel együtt a forgatókönyvírás feladatát is ellátta. Sajnos, mint utólag kiderült, Devlinnel ellentétben Emmerich egyáltalán nem volt egy kimondott Godzilla-rajongó, a filmet csupán azért vállalta el, mert sok pénzt kapott érte, plusz szabad kezet az alkotáshoz. Melyik művész mond erre nemet? Idővel aztán el is ment tőle a kedve, így ravaszul megpróbálta meghackelni a forgatást. Arra játszott, hogy ha elég nagy hülyeséget mond, akkor talán kirúgják. „A korábbi termetes kolosszusokkal szemben legyen a mi Godzillánk karcsú, mint a nádszál!” – dobta be az ötletet… amit aztán el is fogadtak! Emmerich maradt tehát a rendezői székben, Godzilla pedig bícsbádival büszkélkedhetett. Kár, hogy sokan úgy érezték, neki ez cseppet sem áll jól.

Elkallódott kritériumok

A forgatás megkezdése előtt a Toho stúdió 75 oldalas dossziét adott át a TriStarnak, ebben részletezte, mi az, amit az amerikai filmkészítők megtehetnek Godzilla karakterével, és mi az, amit mindenképpen kerüljenek el. Godzillának például feltétlenül egy nukleáris balesethez kellett kapcsolódnia, nem ehetett embereket, hanem követnie kellett a peszkateriánus diétát (azaz csak halakat fogyaszthatott), ezen kívül a trú szörny három sor hátlemezzel, hosszú farokkal bírjon, illetve kétszer három láb- és négy kézujjal. Továbbá nem lehet belőle viccet csinálni, és nem halhat meg a film során. Sajnos azonban a kreatív dizájner Patrick Tatopoulos annak ellenére sem kapta meg ezt a listát, hogy azt állítólag Emmerich átküldte neki (lehet, hogy spambe mentek a szörnykritériumok?), így nem sok mindent pipált ki a listán.

Ami teljesült, hogy Godzilla nagyon gyorsan tud szaladni és nem egy az egyben hasonlít egy dinoszauruszhoz. A szörny bőrszínét pedig New Yorkhoz igazították (a ’98-as verzióban ugyanis a Nagy Almát vegzálja), hogy ezáltal minél jobban be tudjon olvadni az urbánus környezetbe.

Godzilla szülőatyja (és minden nagyobb szabású Godzilla-filmnek a producere), Tanaka Tomojuki egy hónappal a filmforgatás előtt hunyt el, de talán így jobban járt, és nem kellett végigasszisztálnia gyereke megerőszakolását.

A filmet azért neki ajánlották, tisztelegve a mester és hagyatéka előtt.

Kifütyülve

Az idő rövidsége, illetve a szörny rendhagyóbb kinézetét övező titkolózás miatt a ’98-as Godzilla-filmet nem vetítették le tesztközönségnek (korábban több ízben is előfordult, hogy a rendező a próbaadások után érkező visszajelzések alapján módosított a filmjein), amit a filmstúdió később óriási hibának minősített. Hogy mentsék a menthetőt, óriási reklámkampányt csaptak a mozinak, abban reménykedve, hogy egy erőteljesebb marketinglöket még feltornázhatja a pozitív fogadtatást.

Az azóta híressé váló reklámszlogen így hangzott: „A méret igenis számít.” 

Ám hiába minden utólagos polírozás, a filmet megjelenése után a rajongók hevesen támadták, utálták a megjelenését, amely felrúgta a hagyományokat, kicsinyelték a rombolást, amit a gigagyík okozott, illetve hiányolták a hadsereggel való összecsapást is. Amellett azt sem vették jó néven, hogy az alkotók Godzillát nem hősként vagy gonoszként, hanem egyszerű állatként mutatták be.

„Agyhalottak számára íródott” – húzta le a művet James Berardinelli kritikus a Reelviewsban.

A filmet több Arany Málnára is jelölték, ezek közül elnyerte a legrosszabb feldolgozás és a legrosszabb mellékszereplő színésznő (Maria Pitillo) díját. A bukás még a merch termékekre is hatással volt, a franchise-ok kiegészítőjére specializálódott Trendmasters cég csődbe is ment miatta. Az igazi rajongók (azok, akik ismerték a japán eredetiket) annyira rühellték a ’98-as feldolgozást, hogy el is keresztelték G.I.N.O.-nak, mely a Godzilla in Name Only (csak a nevében Godzilla) mozaikszava. 

A te anyád!

Dean Devlin nem fogadta kifejezetten jól a Godzilla-rajongók negatív kritikáját. „Menjetek a pokolba!” – írta nekik, hogy aztán az elmérgesedő viták miatt átmenetileg a hivatalos Godzilla-üzenőfalat is be kellett csukni. Miután Devlin elszámolt százezerig, vagy legalábbis eltelt egy kis idő és lecsillapodtak a kedélyei, bocsánatot kért mindenkitől a kirohanásaiért, és elismerte a filmje hiányosságait. 

A Godzilla-vonaton nincsen fék

Azért túlságosan nem kell aggódni, a ’98-as sovány sikerrel és szörnnyel büszkélkedő amerikai mozi egyáltalán nem jelentette a böhöm mutáns végét, sőt! A figura népszerűségét nem csak az mutatja, hogy az 50. születésnapjára (2004-ben) csillagot kapott a Hírességek sétányán Hollywoodban, vagy hogy hány meg hány reklámszerepre kérték fel (többek között a Dr. Pepper és Nike is).

A legyőzhetetlen gyík 33 Toho-mozit és eddig 4 amerikai feldolgozást ért meg, a következő rész pedig jövőre jelenik meg Godzilla x Kong: The New Empire címen, az előzetes már elérhető:

Ti várjátok a 38. Godzilla-filmet?

Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT

Kiemelt kép forrása: Centropolis Entertainment; TriStar Pictures

Fiala Borcsa