Csütörtökönként orgiákon vett részt, vasárnap pedig már a templomban látták a blues szülőanyját
137 éve született Ma Rainey, aki biszexualitását is megénekelte
Ha a bluesra egy kiválóan megtervezett épületként tekintünk, akkor Ma Rainey lesz az, akit a legjelentősebb építészek között fogunk emlegetni. Az 1900-as évek elején, tehát évekkel azelőtt ismerkedett meg a blueszal, hogy azt zenei műfajként definiálták volna. A Fekete fülemüle becenévvel illetett Rainey lenyűgözte a közönséget a hangjával, és olyan dalszövegeket keltett életre, amelyek nem csak a feketék gyötrelmeit és szorongásait tükrözték. Mózes Zsófi írása.
–
Gertrude „Ma” Pridgett a Georgia állambeli Columbusban született 1886-ban (bár bizonyos népszámlálási adatok szerint 1882-ben, Alabamában). Gyerekkorának nagy részét homály fedi, azt azonban tudni lehet, hogy Rainey egyike volt az alabamai Thomas és Ella Pridgett négy gyermekének, tizennégy éves kora körül pedig helyi rendezvényeken kezdett szerepelni. Az egyik ilyen alkalommal tetszett meg a nála több mint tíz évvel idősebb William „Pa” Rainey zenésznek, akivel négy évvel később, Ma tizennyolc éves korában össze is házasodtak.
Ma és Pa útra keltek, hogy a vándorelőadók kalandos életét éljék
Megalapították az Alabama Fun Makers társulatot, majd később csatlakoztak a Rabbit Foot vándorló minstrel show-khoz (a műsorok az amerikai színház egy formájaként voltak ismertek; általában fehér színészek feketére festett arccal játszottak bennük afroamerikai karaktereket – a szerk.). 1914-re a Rainey-k „A blues gyilkosai” néven váltak ismertté. És míg műsoraik egyre népszerűbbek lettek, házasságuk nem tartott sokáig: Rainey 1916-ban elvált férjétől, és szólókarrierbe kezdett.
A siker így sem maradt el: hangja és előadásmódja olyan népszerűvé tette őt, hogy már évtizedekkel a szegregáció megszűnése előtt széles közönségnek énekelhetett.
Az 1920-as évek elején Rainey Chicagóba költözött – a városba, amit egyre inkább átitatott a blues. Nagyjából ugyanebben az időben érkezett oda J. Mayo Williams is, akit az első fekete NFL-játékosok egyikeként tartottak számon, és aki, miután befejezte futballkarrierjét, a Paramount Records producere és zenei vezetője lett.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Williams nem sokkal később leszerződtette Rainey-t a kiadóhoz, 1923-ban pedig el is készítették első felvételüket.
A blues anyja színre lép
A becenév, amivel a Paramount az énekesnőt illette, méltó volt grandiózus tehetségéhez. A több mint százkilós Rainey karizmatikus jelenség volt a színpadon dús, tollas boáival, flitteres ruháival, feltűnő ékszereivel és aranyfogaival.
Tehetsége mellett éles eszű volt, gyakran hivatkoztak rá ravasz üzletasszonyként, aki a koreográfusa és a táncosai nélkül ritkán jelent meg a nyilvánosság előtt.
Együtt dolgozott a korszak néhány legbefolyásosabb előadójával,
például T-Bone Walkerrel (akit a Rolling Stone magazin 2018-ban minden idők legjobb gitárosai közé választott) és Tampa Red gitárossal (akinek stílusa akkoriban meghatározta a chicagói zenészek játékát). És nemcsak barátságot kötött Bessie Smith bluesénekessel, de a mentorálásában is jelentős szerepet játszott.
1924-ben Rainey több közös felvételt készített magával Louis Armstronggal – köztük a Jelly Bean Blues-t és a Countin' the Blues-t –, majd Thomas Dorsey zongorista és a Wildcats Jazz Band zenekar társaságában turnézott a déli és közép-nyugati államokban.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Rainey, az LMBTQ-mozgalom zenei úttörője
A Paramountnál töltött öt éve alatt Rainey több mint száz dalt vett fel, például az 1928-as Prove It on Me Blues című szerzeményt, amelyben szép számmal találni az énekesnő biszexualitására tett utalásokat. Vitathatatlanul ez az egyik legkorábbi dal, amely az azonos neműek kapcsolatát ábrázolja a bluesban – az egyik dalszöveg állítólag egy 1925-ös leszbikus orgiára utal, amely Rainey letartóztatásához vezetett.
A leszbikusságról szóló részeket ügyesen elrejtette korábbi felvételein, de olyan témákkal is foglalkozott, mint a családon belüli erőszak – például a Black Eye Blues-ban.
A húszas évek végéhez közeledve Rainey karrierje lassulni kezdett
A nagy gazdasági világválság a zeneipart is elérte: a Paramount csődbe ment, és 1932-ben beszüntette a lemezfelvételeket, véget vetve Rainey kiadónál töltött időszakának is.
A blues, amely Rainey-t híressé tette, a swing és a jazz más műfajainak térnyerésével egyre kiszorult, így bár Rainey még néhány évig folytatta a turnézást, végül 1935-ben visszavonult.
Zenei karrierjének befejeztével visszaköltözött Columbusba, ahol színházak sorát vezette – így például a Lyric, az Airdrome és a Liberty Theatre-t.
Ma Rainey szívrohamban halt meg 1939-ben, ötvenhárom évesen.
Öröksége azonban tovább él
Halála után több mint négy évtizeddel jelentős elismerésben részesült: posztumusz beiktatták a Blues Hírességek Csarnokába, később a Rock and Roll, majd pedig a Grammy Hírességek Csarnokába is.
Munkássága az egész popkultúránkra hatással volt: egyebek mellett Langston Hughes költő írásaira, de ő ihlette Alice Walker Pulitzer-díjas regénye, A Bíborszín Shug Avery karakterét.
2004-ben Rainey dalai bekerültek a washingtoni Kongresszusi Könyvtár nemzeti hangfelvételei közé, három évvel később pedig egykori columbusi otthonát múzeummá alakították át. Az énekesnő örökségét továbbra is őrzik szülővárosában, ahol 2016-ban először rendezték meg a Ma Rainey Nemzetközi Blues Fesztivált.
Életéről 2020-ban készített a Netflix filmet Ma Rainey: A blues nagyasszonya címmel.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
„Ha a filmekben feltűnik egy olyan nő, mint Ma Rainey – aki nagydarab, biszexuális és sötét bőrű – általában a vicces vagy anyáskodó fekete karaktert látják benne” – nyilatkozta Viola Davis Oscar-, Emmy-, Golden Globe-, Grammy- és Tony-díjas színésznő, aki a film főszerepét játssza.
„Ma Rainey azonban sem vicces, sem anyáskodó nem volt. Ez a nő csütörtökönként orgiákon vett részt, vasárnap pedig a templomban látták.
Azt mondta a bandájának, nem akarja, hogy káromkodjanak, igyanak vagy dohányozzanak, ugyanakkor bármikor elment volna egy bárba, és kiütött volna egy kilencven kilós férfit.” Csoda, hogy legendává vált?
Források: ITT, ITT, ITT és ITT
Kiemelt képünk forrása: Wikipedia/ nytimes.com
