A lány, aki 12 évig harcolt férfiként az apja helyett: Mulan és a kínai harcosnők

–

Kínai volt? Biztos?

Mulan elsősorban nem Disney-hercegnő, és a kultuszát sem a rajzfilm indította el. Hua Mulanról sok évszázada mesélnek a kínai anyák a gyermekeiknek. Története bekerült a tankönyvekbe, pedig nem volt valóságos személy.

Mulan balladája nyomtatásban a XII. században jelent meg, és ez a szöveg nem több néhány sornál. Sanping Chen Kína kora középkori multikulturális viszonyait kutatja, így megvizsgálta a XII. században leírt Mulan balladát is. Chen szerint a szöveg valójában jóval korábban születhetett, majd népdalként adták tovább generációról generációra. A versben egyértelmű utalásokat talált arra, hogy az Észak-Kínában a IV-VI. században uralkodó Wei-dinasztia idején született meg Hua Mulan legendája. 

És itt jön a csavar a dologban, mert a Wei-dinasztia valójában nem kínai, hanem az északi, nomád Tuoba törzs tagjainak uralkodását jelentette.

Ez az időszak körülbelül olyasmi volt a kínaiak számára, mint amikor a vikingek megszállták a már kereszténnyé lett brit szigeteket. A nomád gyökerekre utal az is, hogy az eredeti szövegben nem császárról, hanem kánról esik szó, és nem spilázzák túl azt, amit Mulan tett. Úgy tűnik, mintha a lány pusztán elvégezte volna a feladatát: a családban nem volt fiú, az apja pedig valamiért nem tudta teljesíteni a kán parancsát (nincs szó arról, hogy öreg vagy rokkant lett volna), így a lánya vonult be helyette férfiruhában és harcolt tizenkét évig. 

Itt két dologra kell odafigyelnünk. Egyrészt: Mulan csak akkor lehetett képes ilyen teljesítményre, ha fiúkkal, férfiakkal azonos, vagy nagyon hasonló nevelést kapott. Ez a kora középkori kínai társadalomban ritkán esett meg, hiszen a hagyományos női szerepek igencsak behatároltak voltak. A nomád törzseknél azonban abszolút elfogadott volt, hogy egy lány megülte a lovat, jól bánt az íjjal, vagy éppen parádésan forgatta a kardot.

A másik probléma, hogy nem egyetlen hadjáratról van szó, hanem tizenkét évről. Egy hadjárat során talán még ki lehet bekkelni, hogy a katonatársai ne vegyék észre, hogy nő, ám tizenkét év alatt biztos, hogy rájöttek volna a titokra. Ha kínai lett volna Mulan, akkor valóban úgy jár, mint a filmben: apja engedélye nélkül, férfinak öltözve nem volt joga harcolni. Szégyenszemre hazazavarták volna.

Ám a nomád társadalmakban a nők is férfiruhákban harcoltak, így ha Mulan valóban tuoba volt, akkor nem volt szüksége „nemcserére”, nőként is harcolhatott férfiruhában és férfi módra. Erre utal a legenda utolsó versszaka is, amely szerint, ha a mezőn két nyúl fut, a hím nagyobbakat rúg, a nőstény, jobbra-balra pillogat, de messziről nincs, aki megmondaná, melyik a hím és melyik a nőstény.  

Az ókori majd a középkori sztyeppei nomád törzseknél gyakran találnak a régészek olyan sírleleteket, amelyekről egyértelműen bebizonyítható, hogy képzett harcosnők nyughelye. Legutóbb a mongóliai Orhon tartományban feltárt temetkezési helyén találtak sírokat, amelyek bizonyíthatóan olyan nők temetkezési helyei, akik életvitelszerűen harcoltak, sőt, jól képzett lovasíjászok voltak. Ezt nemcsak a sírban elhelyezett tárgyak, hanem a csontvázak fiziológiai módosulásai is megmutatták, például a láb csontjainak görbületei. Magyarán: a harcos „Mulannak” tizenkét év folyamatos lovaglás után valószínűleg csinos kis karikalába lett volna. A temetkezési helyen huszonkilenc sírt találtak, ebből három nő egyértelműen profi harcos volt, ami azt jelentheti, hogy a sztyeppei nomád törzseknél a harc elfogadott „karrierlehetőségnek” számított a nők körében is. 

A harcos császárné

Kínában azonban a nők jobbára megmaradtak a klasszikus női szerepeknél. Ám akadtak jócskán kivételek. Ilyen volt Fu Hao is, aki időszámításunk előtt a XII. században élt. Wu Ding császár harmadik feleségeként uralkodott, ami már önmagában is hatalmas teljesítmény, ugyanis a császár úgy tartotta fent a békét az országában, hogy minden törzsből elvett egy lányt, lehetőleg a törzsfő leányát.

Így Wu Ding összesen hatvannégy feleségre tett szert, és ezek közül a harmadik legkiemelkedőbb asszonya Fu Hao volt, akit nemcsak császárnéként tartottak számon, hanem papnőként, orákulumként és hadvezérként is. Azt nem tudjuk pontosan, hogy melyik törzsből származhatott, de valószínűleg határozott katonai és stratégiai kiképzést kaphatott már gyermekkorában is. 

Fu Hao önálló vagyonnal és kiterjedt földbirtokokkal rendelkezett, és jóslataival meghatározta a császár döntéseit, így az egész ország sorsát is. Azon kívül, hogy fiúgyermekkel örvendeztette meg a császárt, ő vezette a hadjáratokat a lázadó törzsek és a betörő nomád seregek ellen. Legnagyobb sikerét a Tibetet elfoglaló Qiang törzs ellen indította, amikor is tizenháromezres seregével leverte a majdnem kétszeres túlerőben lévő ellenséget. 

Jelentőségéről igazán az 1970-es évek közepétől tudunk, amikor feltárták az addig érintetlen sírját. Fu Haot a maga a császár készítette fel utolsó útjára, mivel szeretett harmadik felesége hamarabb halálozott el, mint ő. A sírban százharminc bronzfegyvert és huszonhárom harci gongot találtak. Ezeken kívül többek között hétszázötvenöt jáde kőből faragott tárgyat, és közel hétezer kagylót, ami akkoriban csereeszközként, egyfajta pénzként szolgált. Feláldozott tizenhat rabszolgát és hat kutyát is, akiket a császárnéval együtt temettek el.  

A rablóvár úrnője

Mu Guiying az 1200-as években élt, de legendái mind a mai napig hatással vannak a kínai kultúrára. Apja a Muke-erődöt birtokolta, és tudta, hogy a halála után a lánya veszi át a vár irányítását. Ne szépítsünk, apuka rablólovag volt, és a lányt is korán kitanította mindarra, ami elengedhetetlen ebben a szakmában. A lány kiváló tehetséggel művelte a harcművészeteket, legyőzhetetlen íjász volt, és gyakorta részt vett apja portyáiban, akinek halála után megörökölte a rablóvárat. 

A harcosnőről számtalan legenda maradt fent. Az egyik legkedveltebb az, ami elmeséli szerelme történetét.

Egy napon Yang Zongbao, a Yang-törzs legfiatalabb harcosa érkezett a várhoz és visszakövetelte a várat jogos tulajdonosának. Mu Guiying persze nem az a nő volt, aki önként és dalolva kivonul az erődből. Az emberveszteség elkerülése végett párbajra hívta ki Yang Zongbao, aki úgy vélte, könnyűszerrel legyőz egy „kislányt”. Ám súlyosan tévedett. Mu Guiying lett a győztes, ám nem volt szíve kivégeztetni a szép arcú ifjút, hanem csak fogságba vetette. És ahogy ez lenni szokott, szerelmesek lettek egymásba, össze is házasodtak, és végül két fiuk született. 

Mu Guiying legendái annyira benne éltek a kínai köztudatban, hogy Mao Ce-tung kommunista diktatúrája idején, az 1950-es, 60-as években Múról nevezték el a női milíciát, és egy frissen felfedezett holdkráter is az ő nevét kapta. Hírneve még ma is él. Számos képregényben felbukkan az alakja, és legendáiból filmet is készítettek, amelyet milliók láttak Kínában.  

A kínai Mulan

Talán Qin Liangyu (más néven Zhensu) élete hasonlítható leginkább Mulanéhoz, aki az 1500-as években élt Kínában. Édesapja maga is katona volt, és kivételesen felvilágosultan gondolkodott. Úgy vélte, hogy a lányoknak ugyanolyan joguk van a tanuláshoz, mint a fiúknak, és így neveltette gyermekeit is. Qin a bátyjaival együtt tanulta a konfuciánus tanokat és a harcművészeteket, és mindkettőben jobbnak bizonyult a fiútestvéreinél. Nem csoda, hogy egy hadúr vette feleségül, akit rendszeresen elkísért a csatáiba. A férj, Ma Qiancheng elismerhette Qin stratégiai képességeit, mert a fennmaradt adatok alapján minden hadjáratot együtt terveztek meg. Qin kezdetben ötszáz lovas fölött rendelkezett, de később tábornokként a fővárost és magát a császárt is védte a lázadó mandzsu hadakkal szemben. Mikor leszerelt, jutalmul egy tartomány vezetését kapta meg. 

A háborúskodások miatt a korszakban sokan váltak földönfutóvá. Qin a saját tartományában közel százezer menekültet fogadott be, kidolgozott egy olyan gazdasági, és adórendszert, amely elősegítette nem csak a bevándorlók fennmaradását, hanem tartomány gazdagságát, és ezzel együtt biztonságát is szavatolta a vérzivataros időkben. 

Források: time.com, mult-kor, medievalists.net, europeanguanxi.com

Kiemelt képünk forrása: Fórum Hungary

Miklya Luzsányi Mónika