Anne Rice Interjú a vámpírral című műve a valaha megjelent egyik legnagyobb hatású vérszívó történet – talán csak Bram Stoker Drakulája előzi népszerűségben. Rice első, 1976-os regénye egy évtizedeken átívelő, tizenhárom könyvből álló sorozatot indított útjára, filmsikert és több képregény-adaptációt is ihletett, és nagyban hozzájárult a vámpírokról alkotott, a popkultúrát ma is uraló képünk kialakulásához azzal, hogy a vámpírokat rocksztárként képzelte el – szó szerint. Mózes Zsófi írása.
–
Megküzdés a gyásszal
Az írónő és férje 1972 augusztusában a leukémia egy ritka fajtája miatt elvesztette ötéves lányukat, Michele-t. A következő évben Rice, aki nem sokkal korábban szerzett mesterdiplomát kreatív írásból, felmondott, hogy újdonsült szakmájára koncentrálhasson. „Belevetettem magam az írásba, és kitaláltam egy vámpírokról szóló történetet” – mesélte Rice 2014-ben.
„Akkor még nem tudtam, de az egész a lányomról szólt, az ő elvesztéséről, és arról, hogy tovább kell élni – akkor is, amikor a hit összetörik.”
Rice először az azonos című novellában keltette életre a vámpírral interjút készítő riporter ötletét, amelyet időközben többször átdolgozott. A lánya halála után újra elővette a történetet, és 1973-ban öt hét alatt regénnyé bővítette korábbi művét. Még gyerekkorában látta az 1936-os Universal horrorfilmet, a Drakula lányát, és lenyűgözte a címszereplő ábrázolása, aki arra vágyik, hogy ember legyen. „Ez az élmény megalapozta számomra, hogy mik is a vámpírok: ezt az érzést követtem, amikor az Interjú a vámpírral című könyvet írtam” – nyilatkozta Rice 2017-ben.
Amikor Rice elnevezte a karaktert, aki később az 1985-ös „Lestat, a vámpír” főszereplője és a „Vámpírkrónikák” sorozat többi részének címszereplője lett, tévedésből rossz nevet választott.
„Valójában azt hittem, hogy egy régi louisianai nevet használok” – mondta az írónő egy 2014-es interjúban. „De rosszul írtam, az eredeti név Lestan. Évekbe telt, mire rájöttem a tévedésre.”
Jelenet az Interjú a vámpírral című filmből - Forrás: Warner Bros.
Több kiadó is elutasította, végül egy konferencia hozta el a sikert
Rice 1973-ban több ügynöknek és szerkesztőnek is elküldte a regényét, de nem talált olyat, aki komolyan érdeklődött volna a műve iránt. A következő évben részt vett egy Squaw Valley-i konferencián, ahol a Knopf kiadó szerkesztője, Victoria Wilson tudomást szerzett a regényről. Wilsonnak tetszett a kézirat, és a kiadó még az év vége előtt megvásárolta az Interjú a vámpírral keménykötéses kiadásának jogait, majd
tizenkétezer dolláros előleget fizetett Rice-nak – az írónő szerint sokkal többet, mint amennyit akkoriban a legtöbb debütáló regényírónak fizettek.
Rice előlege azonban semmi ahhoz képest, ami ezután következett: először egy könyvklub fizetett hétezer ötszáz dollárt azért, hogy a könyvet felvegye a választékába, majd a dolgok komolyra fordultak, amikor a Paramount százötvenezer dollárt fizetett a megfilmesítés jogaiért. Mivel az olcsóbb, puha kötésű kiadás jogai továbbra sem találtak gazdára, más kiadók is igyekeztek a kézirat fénymásolt példányait megszerezni, és több licitkör után a Ballantine hétszázezer dollárért szerezte meg az Interjú a vámpírral olcsóbb verziójának jogait.
Miután eladta a kéziratot, Anne Rice alaposan átírta a könyvet
Az Interjú a vámpírral jelentős változáson ment keresztül az első verzió és az 1976-os megjelenése között. A könyv szerkesztője megkérte Rice-t, hogy dolgozza át a mű végét – így Rice további kétszáz oldalt írt hozzá. Az átdolgozás során került bele a Vámpírok Színházának teljes jelenete, valamint Lestat visszatérése is. A szerkesztés során Rice a szerkesztőjével közösen dolgozott azon, hogy a kéziratot a végül megjelent változatra redukálják.
A kiadási folyamat hosszadalmas, és több szerkesztési szakaszt foglal magában, beleértve a tartalmi szerkesztést, amely a cselekményre, a karakterekre és a szerkezetre koncentrál, valamint a szövegszerkesztést, amely a nyelvtant, helyesírást és a mondatszerkesztést veszi górcső alá. Rice-nak nem volt baja az Interjú a vámpírral szerkesztésével és a már említett átírással, a korrektúrán azonban felháborodott, hiszen annak következtében szerinte drámaian megváltoztatta volna a könyv hangvétele és stílusa.
Az általa gyötrelmesnek nevezett folyamat során Rice állítólag egy töltőtollal ment végig a terjedelmes szövegen, és egész egyszerűen visszaváltoztatott mindent az eredeti verzióra.
Jelenet az Interjú a vámpírral című filmből - Forrás: Warner Bros.
Rögös út vezetett Hollywoodig
A regény 1976-os megjelenésekor a Paramount rögtön filmet is készített volna a műből, ráadásul John Travolta szereplésével, aki éppen a Szombat esti láz és a Grease forgatásának kellős közepén volt. Travolta számára azonban nem a vámpír Louis vagy Lestat szerepére szánták – ehelyett a regény névtelen interjúztatóját alakította volna. Nem tudni, miért, ez a verzió végül soha nem született meg, az ötlet pedig éveken át porosodott egy fiók mélyén.
A tulajdonjog aztán többször is gazdát cserélt, de a megfilmesítés még így is rengeteget váratott magára.
Rice tett egy végső erőfeszítést azért, hogy az adaptáció elkészüljön: ő maga fogott neki a forgatókönyv megírásának, ráadásul egy jelentős változtatást eszközölt a történeten, Louis korábbi férfi karakterét pedig egy louisianai ültetvénytulajdonos feleségévé változtatta. Miután férje és gyermeke meghal, az asszony felveszi a férfi személyazonosságát, hogy megtarthassa a tulajdonát.
Valamilyen oknál fogva végül ez a változat sem készült el. A nyolcvanas években Rice folytatta a regényei írását, a trilógia következő részei, a Lestat, a vámpír és A kárhozottak királynője pedig azonnal bestseller lett.
Ennek köszönhetően végre Hollywood is felfigyelt Rice-ra, a történet folytatását pedig mindannyian ismerjük:
a feltörekvő Brad Pitt és az akkoriban főleg a „Top Gun”-ban látott játékával azonosított Tom Cruise szereplésével az 1994-es „Interjú a vámpírral” filmadaptációja megkapta végre a régóta áhított elismerést, folytatás viszont nem született.
Közel harminc évvel később azonban az AMC ismét leporolta a történetet, és nem sokkal Rice 2021-ben bekövetkezett halála után debütált a műből készült sorozat – amit nemcsak a rajongók, de a kritikusok is örömmel fogadtak. Úgy tűnik, ez a vámpír tényleg halhatatlan.
Jelenet az Interjú a vámpírral című sorozatból- Forrás: AMC Studios
Született július harmadikán. Hatvan évvel ezelőtt. És micsoda hatvan év volt ez! Tom Cruise Hollywood megkerülhetetlen, ellentmondásos, izgalmas alakja, akiről D. Tóth Kriszta írt cikket. Trigger warning: születésnapi, de nem feltétlenül rajongói.
Brad Pittben sokkal több mélység van, mint azt sokan elsőre gondolnák, különösen azok, akiknek a fejében még a kilencvenes évek félénk tekintetű aranyifjaként él. A színész ma ünnepli 60. születésnapját.
„Felfoghatatlan mennyiségű energiát és pénzt öltek ebbe a filmbe, és mindezért lehetett volna gyümölcsöző vállalkozás is. Annak kellett volna lennie” – de Gyárfás Dorka szerint csak egy újabb háromórás eposz lett belőle, aminek csupán a végét várod, hiába teszi bele magát a világ legjobb nője (Margot Robbie) és legjobb pasija (Brad Pitt) is.
Nem sok fiatal, gyönyörű színésznő mer ennyire bátran kivetkőzni magából, vagy épp teljesen hétköznapivá, esendővé válni. Margaret Qualley sokkal több mint Andie MacDowell lánya, vagy a tökéletes külsejű egykori balerina és modell – a generációja egyik legkiválóbb és legsokoldalúbb színésze.
Brad Pitt nem lehet egy bántalmazó iszákos! És Angelina Jolie nem lehet egy őrült hazudozó. Vagy mégis? Vagy mégsem? Akarjuk tudni valóban az igazságot? Szabó Anna Eszter szerint nem biztos. Merthogy:
Hetedik, Harcosok klubja, Zodiákus, Benjamin Button különös élete, Játsz/ma, Social Network – A közösségi háló, Pánikszoba – van kedvenced tőle? David Fincher életművéből nem könnyű egyet kiemelni, annyi remekművet készített.
A szer egy feminista testhorror, valójában egy groteszk mese, amelyben ropognak a csontok, szivárog a genny, és naná, hogy sugárban ömlik a vér! Ám miközben a szemünk láttára, sokkoló módon deformálódik, majd esik szét darabjaira szövet, tudat, lélek és idő, nagyon is elgondolkodtató kérdéseket kapunk – bele a pofánkba. Milanovich Domi írása.
Körülöttem egyre több a hippi – teszi fel a kérdést szerzőnk –, vagy általános jelenség, hogy mind többen próbálkoznak meg a vidéki termelői léttel, hogy egészségesebb táplálékhoz jussanak, vagy egy esetleges klímakatasztrófát nagyobb eséllyel vészeljenek át? No de mi történik, ha a városi ember nekilát gazdálkodni?
Testvér nélkül nem élet az élet – tartják sokan. És bár valóban csodálatos szövetség alakulhat ki a testvérek között, előfordul az is, hogy ez a kapcsolat minden lesz, csak idilli nem. A testvérlétben ugyanis gyakran ott lapul a gonoszság.
