Gyászfeldolgozásnak indult, halhatatlan világsiker lett

–

Megküzdés a gyásszal

Az írónő és férje 1972 augusztusában a leukémia egy ritka fajtája miatt elvesztette ötéves lányukat, Michele-t. A következő évben Rice, aki nem sokkal korábban szerzett mesterdiplomát kreatív írásból, felmondott, hogy újdonsült szakmájára koncentrálhasson. „Belevetettem magam az írásba, és kitaláltam egy vámpírokról szóló történetet” – mesélte Rice 2014-ben.

„Akkor még nem tudtam, de az egész a lányomról szólt, az ő elvesztéséről, és arról, hogy tovább kell élni – akkor is, amikor a hit összetörik.”

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Anne Rice's Fan Club Chile (@vampirechronicleschile) által megosztott bejegyzés

Rice először az azonos című novellában keltette életre a vámpírral interjút készítő riporter ötletét, amelyet időközben többször átdolgozott. A lánya halála után újra elővette a történetet, és 1973-ban öt hét alatt regénnyé bővítette korábbi művét. Még gyerekkorában látta az 1936-os Universal horrorfilmet, a Drakula lányát, és lenyűgözte a címszereplő ábrázolása, aki arra vágyik, hogy ember legyen. „Ez az élmény megalapozta számomra, hogy mik is a vámpírok: ezt az érzést követtem, amikor az Interjú a vámpírral című könyvet írtam” – nyilatkozta Rice 2017-ben.

Amikor Rice elnevezte a karaktert, aki később az 1985-ös „Lestat, a vámpír” főszereplője és a „Vámpírkrónikák” sorozat többi részének címszereplője lett, tévedésből rossz nevet választott.

„Valójában azt hittem, hogy egy régi louisianai nevet használok” – mondta az írónő egy 2014-es interjúban. „De rosszul írtam, az eredeti név Lestan. Évekbe telt, mire rájöttem a tévedésre.”

Több kiadó is elutasította, végül egy konferencia hozta el a sikert

Rice 1973-ban több ügynöknek és szerkesztőnek is elküldte a regényét, de nem talált olyat, aki komolyan érdeklődött volna a műve iránt. A következő évben részt vett egy Squaw Valley-i konferencián, ahol a Knopf kiadó szerkesztője, Victoria Wilson tudomást szerzett a regényről. Wilsonnak tetszett a kézirat, és a kiadó még az év vége előtt megvásárolta az Interjú a vámpírral keménykötéses kiadásának jogait, majd

tizenkétezer dolláros előleget fizetett Rice-nak – az írónő szerint sokkal többet, mint amennyit akkoriban a legtöbb debütáló regényírónak fizettek.

Rice előlege azonban semmi ahhoz képest, ami ezután következett: először egy könyvklub fizetett hétezer ötszáz dollárt azért, hogy a könyvet felvegye a választékába, majd a dolgok komolyra fordultak, amikor a Paramount százötvenezer dollárt fizetett a megfilmesítés jogaiért. Mivel az olcsóbb, puha kötésű kiadás jogai továbbra sem találtak gazdára, más kiadók is igyekeztek a kézirat fénymásolt példányait megszerezni, és több licitkör után a Ballantine hétszázezer dollárért szerezte meg az Interjú a vámpírral olcsóbb verziójának jogait.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

@booksbycync által megosztott bejegyzés

Miután eladta a kéziratot, Anne Rice alaposan átírta a könyvet

Az Interjú a vámpírral jelentős változáson ment keresztül az első verzió és az 1976-os megjelenése között. A könyv szerkesztője megkérte Rice-t, hogy dolgozza át a mű végét – így Rice további kétszáz oldalt írt hozzá. Az átdolgozás során került bele a Vámpírok Színházának teljes jelenete, valamint Lestat visszatérése is. A szerkesztés során Rice a szerkesztőjével közösen dolgozott azon, hogy a kéziratot a végül megjelent változatra redukálják.

A kiadási folyamat hosszadalmas, és több szerkesztési szakaszt foglal magában, beleértve a tartalmi szerkesztést, amely a cselekményre, a karakterekre és a szerkezetre koncentrál, valamint a szövegszerkesztést, amely a nyelvtant, helyesírást és a mondatszerkesztést veszi górcső alá. Rice-nak nem volt baja az Interjú a vámpírral szerkesztésével és a már említett átírással, a korrektúrán azonban felháborodott, hiszen annak következtében szerinte drámaian megváltoztatta volna a könyv hangvétele és stílusa.

Az általa gyötrelmesnek nevezett folyamat során Rice állítólag egy töltőtollal ment végig a terjedelmes szövegen, és egész egyszerűen visszaváltoztatott mindent az eredeti verzióra.

Rögös út vezetett Hollywoodig

A regény 1976-os megjelenésekor a Paramount rögtön filmet is készített volna a műből, ráadásul John Travolta szereplésével, aki éppen a Szombat esti láz és a Grease forgatásának kellős közepén volt. Travolta számára azonban nem a vámpír Louis vagy Lestat szerepére szánták – ehelyett a regény névtelen interjúztatóját alakította volna. Nem tudni, miért, ez a verzió végül soha nem született meg, az ötlet pedig éveken át porosodott egy fiók mélyén.

A tulajdonjog aztán többször is gazdát cserélt, de a megfilmesítés még így is rengeteget váratott magára.

Rice tett egy végső erőfeszítést azért, hogy az adaptáció elkészüljön: ő maga fogott neki a forgatókönyv megírásának, ráadásul egy jelentős változtatást eszközölt a történeten, Louis korábbi férfi karakterét pedig egy louisianai ültetvénytulajdonos feleségévé változtatta. Miután férje és gyermeke meghal, az asszony felveszi a férfi személyazonosságát, hogy megtarthassa a tulajdonát. 

Valamilyen oknál fogva végül ez a változat sem készült el. A nyolcvanas években Rice folytatta a regényei írását, a trilógia következő részei, a Lestat, a vámpír és A kárhozottak királynője pedig azonnal bestseller lett.

Ennek köszönhetően végre Hollywood is felfigyelt Rice-ra, a történet folytatását pedig mindannyian ismerjük:

a feltörekvő Brad Pitt és az akkoriban főleg a „Top Gun”-ban látott játékával azonosított Tom Cruise szereplésével az 1994-es „Interjú a vámpírral” filmadaptációja megkapta végre a régóta áhított elismerést, folytatás viszont nem született.

Közel harminc évvel később azonban az AMC ismét leporolta a történetet, és nem sokkal Rice 2021-ben bekövetkezett halála után debütált a műből készült sorozat – amit nemcsak a rajongók, de a kritikusok is örömmel fogadtak. Úgy tűnik, ez a vámpír tényleg halhatatlan.

Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk forrása: Warner Bros.

Mózes Zsófi