Válogatás 40 év legjobb magyar sajtófotóiból a Capa Központban

„Ha nem elég jók a képeid, az az oka, hogy nem vagy elég közel”

– Robert Capa elhíresült idézete egyetlen mondatban foglalja össze a fotóriporteri hivatás lényegét: a lehető legközelebb menni az események sűrűjéhez, vállalva a veszélyeket is. És mindeközben – bár ő ezt külön nem tette hozzá – embernek maradni. A Magyar Sajtófotó Pályázaton immár negyven éve minden alkalommal a megelőző év legjobb sajtófotóit díjazzák – egyfajta látleletet adva így az adott év legjelentősebb történéseiről. A jeles jubileum alkalmából az elmúlt negyven év fontos fotói, fotósorozatai és persze fotósai kaptak helyet a Capa Központban nyíló kiállításon, amelyen a közelmúltunk legjelentősebb bel- és külföldi, közéleti, kulturális, politikai és sporteseményeiről készült fotókat találjuk meg, de mellettük helyet kaptak szocio-, természet- és divatfotók is. Egy szelet múlt, amiből jobban érthetjük a jelent – és talán felkészülhetünk a jövőre is.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Capa Center (@capacenter) által megosztott bejegyzés

Nosztalgia egy sosem volt idő után

És, ha már a múltidézésnél tartunk, ajánlom figyelmetekbe a Budapesten élő szabadúszó illusztrátor, Kovács Lehel kiállítását, akinek munkáival nemcsak hazai, hanem neves nemzetközi lapokban is találkozhattunk – méghozzá nem is akármilyenekben! Megrendelői között volt ugyanis egyebek mellett a The New Yorker, a New York Times, a Guardian, de még a Rolling Stone magazin is. Az álretró és gyermek pop-art stílusban született alkotásai tele vannak humorral és iróniával; akárcsak a Culinary Institute Europe-ban nyílt, Anemoia – Nosztalgia egy sosem volt idő után című kiállításán megtekinthető grafikák, amelyek főszereplője – dobpergés – a fagylalt. Lehel ugyanis arra volt kíváncsi, hogy

a fagylalt miként válik a boldogság okozójává, milyen vizuális forma kapcsolódik a boldogsághoz, és ehhez a – tápanyagtartalmát tekintve – teljesen értelmetlen ételhez.

A képek mindegyike így a fagylalt és fagylaltról kialakult nézetek témáját járja körbe, miközben átszövi a reklámvilágra jellemző harsányság. A kiállításról bővebb információkat ITT találtok.

Kincső

Aki ismeri az Orbital Strangers Project munkáit, az tudja, hogy az Aknay Csaba és Kotschy Gábor alkotta duó fő fotográfusi profilja a portré- és filmfotózás – amely területeken nemzetközi referenciákkal rendelkeznek a magyarországi Forbes magazin állandó fotósai. Ám ezen a tárlaton visszakanyarodnak az alkalmazott fotográfia világából az autonóm, konceptuális fotóprojektekhez, hogy megmutassák azt a sajátos, szubjektív fotósorozatot, amelyet szimbiózisban alkotva hoztak létre. A képpár alapú portrékon keresztül beszélnek az otthonkeresésről és a beilleszkedésről, egyetlen személy, Kincső útját követve, aki azonban nem passzív modellje a fotósorozatnak, mint ahogy az alkotópáros sem csupán megfigyelőként van jelen. A kiállítás egészen június 5-ig látogatható Szentendrén. Bővebb infókat ITT találtok.

Már a jövő sem a régi

„A gazdaság egy olyan életforma kialakítására törekszik, amiben nincs semmi szégyellnivaló, és amivel nem árt az ember másoknak, sem a környezetének”

– vallja Bányász Anna, aki családi önfenntartó gazdaságuk mindennapjait örökítette meg Már a jövő sem a régi sorozatában. Anna egy erdélyi gazdálkodó családban nőtt fel, hosszú ideig foglalkozott vidékfejlesztéssel, majd élete egy pontján úgy döntött, maga is tesz egy lépést vissza, az elveszett paradicsomba, és megmutatja, hogyan lehet gazdálkodva újragondolni a fenntartható jövőt. Miközben meglátása szerint „az értelmiség a jövő parasztja”, megkapó fotóin egzisztenciális és erkölcsi szemszögből vizsgálja, hogy mennyire érvényes ma napjainkban egy önfenntartó gazdaság. Bányász Anna kiállítása mától egészen május 13-ig látogatható a Faur Zsófi Galériában.

Menny és pokol között – Hieronymus Bosch rejtélyes világa

Mindannyian tudjuk, hogy a Szépművészeti Múzeum gigatárlataira megéri kivárni a Hősök terén kígyózó sorokat, mert ha bejutunk, olyan művészi élményben lesz részünk, ami minden várakozással töltött percért kárpótol. Idén tavasszal pedig ismét nagy dobással örvendeztették meg a képzőművészet szerelmeseit: a múzeum ugyanis legújabb nagyszabású tárlatán keresztül az európai festészet egyik legnagyobb hatású életművét megalkotó mester, Hieronymus Bosch művészetét hozta a hazai közönség elé. Most kapaszkodjatok meg: ez nemcsak Közép-Európa valaha volt legnagyobb kiállítása Bosch műveiből és művészetéről, de a teljes nemzetközi múzeumi világot tekintve is az elmúlt fél évszázad egyik legjelentősebb Bosch-tárlata. És hogy milyen útravalót tudnak adni a XXI századi embernek a középkori németalföldi mester művei, amelyeken az erény és a bűn közötti választás, a hit és az igazság kérdései, a vágyak korlátlan megélése és féken tartása, valamint az emberi lét szellemi minőségének kérdése is megjelenik? Nos, döntse el mindenki maga. Bővebb információkat ITT találtok a kiállításról.

Négy nő, évről évre

Vajon hogyan változik négy nő az idő múlásával? Milyen élethelyzetekkel kell szembenézniük, és azok milyen nyomokat hagynak a vonásaikon, a lelkükben?

Nicholas Nixon fotográfus hosszú éveken át fotózta a négy Brown nővért – akik közül az egyik a felesége. Elsőként még 1974-ben fotózta le őket közösen, ám annyira nem voltak elégedettek a felvétellel, hogy a negatívot megsemmisítették. Ennek ellenére már nem volt visszaút, az elhatározás megszületett, így a következő évtől kezdve rendszeresen Nixon kamerája elé álltak, amelynek eredményeként egy gyönyörű, megkapóan személyes anyag született – ami nem mellesleg azért is izgalmas, mert társadalmilag érzékeny betekintést kínál egyedi élethelyzetekbe (ahogy a művész magánéletébe is). Nixon a kortárs fényképészet kiemelkedő alakja, aki mély érzékenységgel csalogatja elő kamerájával az arcok mögött rejtőző történeteket. Portréi az által, hogy betekintést kínálnak mások életébe, saját emlékeinkre, érzéseinkre rezonálnak. A tárlat május 29-ig látogatható a Mai Manó Házban.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Mai Manó Ház (@maimanohouse) által megosztott bejegyzés

Art deco Budapest

Végezetül egy meglehetősen különleges világot idéző tárlatot hoztam nektek: a Magyar Nemzeti Galéria kiállítás az 1920-as és az 1930-as évek sok változást hozó időszakát hívja elő. A magyar art deco korszak jellegzetes vizuális kultúrájáról – plakátokat, bútorokat, öltözékeket, filmeket, sőt, városi tereket bemutatva – nyújt átfogó képet a kiállítás, amelyből a kor jelenségeit, az új nőideált, az akkori modern divatot és a szórakozás új formáit is megismerhetjük.

Az első világháború és a spanyolnáthajárvány traumáját követően ugyanis a húszas évek második felében egyfajta féktelen vágy lett úrrá az embereken az élet élvezetére –

az az ezzel járó csillogás, az olykor dekadenciába átcsapó mohó életvágy pedig az egyik meghatározó eleme az art deco ízlésvilágának. Bővebb információkat ITT találsz a kiállításról. 

Filákovity Radojka