Kimenő Radival: 5 kiállítás, amit látni kell idén ősszel

–

Frida Kahlo életének rejtett pillanatai elevenednek meg a Mai Manó Házban

Régóta rajongok Frida Kahlo őszinte művészetéért (Szentesi Éva korábban ITT gyűjtötte össze a kedvenc gondolatait és festményeit tőle), a fotográfia műfajához pedig a férjemen keresztül fűz erős érzelmi kötelék, ezért számomra túlzás nélkül az idei ősz egyik legjobban várt kiállítása a Frida Kahlo fotógyűjteménye, amit a Mai Manó Házban lehet majd megtekinteni október 18. és 2025. január 12. között.

A fotográfia végig fontos szerepet játszott Frida Kahlo életében: nagyapja és apja hivatásos fotográfus volt, ő maga pedig szenvedélyesen szerette ezt a művészeti ágat – sőt, fotóarchívumának felfedezésével vált nyilvánvalóvá, hogy számos karizmatikus műve ered fotográfiai kompozícióból.

De bármilyen erős szálak fűzték is hozzá, a művész gyűjteményének egy részét – férje, Diego Rivera kérésére – Frida 1954-es halála után évtizedekre elrejtették a nyilvánosság elől (Frida Kahlo férjének írt 5 legcsodálatosabb szerelmes levelét korábban DTK gyűjtötte össze, és ITT olvashatod).

Az archívumot csak 2003-ban nyitották meg – az újonnan felfedezett fényképekből pedig Pablo Ortíz Monasterio fotográfus, a kiállítás kurátora válogatott erre a tárlatra, amelyen

241 korábban nem publikált, Frida Kahlo által nagyra tartott fénykép látható. Ezek életének rejtett pillanataiba, különböző korszakaiba engednek bepillantást, rajtuk a mexikói művész számára fontos emberekkel.

Történeti és művészi értékük mellett néhány bemutatott kép jelentőségét növeli az is, hogy olyan – Frida Kahlo barátai közé tartozó – híres fotográfusok készítették őket, mint Man Ray, Martin Munkácsi, Edward Weston, Brassaï, Tina Modotti, Nickolas Muray, Pierre Verger, valamint Lola és Manuel Álvarez Bravo.

Bővebb infókat itt találsz a kiállításról.

Nekem az otthon…

Az otthon – mint épített tér, illetve komplex, sokrétű fogalom – és a benne lévő nők viszonyrendszerét, hétköznapi nehézségeit és örömeit dolgozza fel a House of Mine – Echoes Within című csoportos kiállítás, amely szlovák és magyar kortárs nőművészek munkáit vonultatja fel. Többek közt Fajgerné Dudás Andreáét, Hitka Viktóriáét, Horváth Lóczi Juditét, Tóth Anna Eszterét, Magyar Eszterét (makeupbrutalism), Anna Daučíkováét és Lucia Dovičákováét.

A két szomszédos nemzet művészeinek egyedi perspektíváján keresztül betekinthetünk abba a sajátos történelmi, társadalmi és kulturális kontextusba, amelyben a posztszocialista régió női művészei kialakították gyakorlatukat.

És bár ezek a témák korántsem új keletűek – hiszen a hatvanas évek óta nyílt diskurzus folyik róluk –, még mindig aktuálisak és figyelmet igényelnek.

a Virág Benedek Házban október 25-ig megtekinthető kiállításról itt találsz bővebb infót.

Tudod, mit gyűjtött Lázár Ervin vagy Tandori Dezső?

„Minden író gyűjtő – nyilván ezért nevezik szerzőnek, ugyebár. („Szerző: személy, ki vagyont gyüjt, keres; ellentéte: költő, pazarló” – mondja az 1862-es értelmező szótár. Jó, akkor én inkább szerző szeretnék lenni, mint költő.) Mindenesetre szerintem nem képes izgalmasan írni az, aki nem őrizte meg magában a gyerekkor mindenre kíváncsi, tücsköt-bogarat felszedegető, kísérletező mohóságát” – kezdte megnyitó beszédében Szabó T. Anna, jobb felütést pedig nem is lehetne adni a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállításának, amelyben az írók gyűjtőszenvedélyének állítanak emléket, valamint tárgyaik történetét mutatják be.

A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei című tárlaton nem csak az derül ki, mit gyűjtöttek a magyar írók a XIX. században, a múlt század fordulóján, az 1970-es években, illetve mit gyűjtenek ma. Az írók gyűjteményei ugyanis jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. 

A kiállításon többek között megtekinthető Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, az Ady Endre és Csinszka egykori lakását díszítő festmények, Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalui házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi.

De a tárlaton nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek a látogatók: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesél a tárgyairól, gyűjteményeik és szépirodalmi szövegeik találkozási pontjairól. 

A kiállításról, amely december 15-ig látható, bővebb infókat itt találsz.

A kelet-európai szépséghez nem fogható semmi 

A kelet-európai esztétika és glamour nemcsak fogalom, hanem azok számára, akik itt szocializálódtak, kiapadhatatlan inspirációforrás is a maga keresetlen őszinteségével, az eredeti DIY-megoldások feltalálásával és alkalmazásával, valamint a domináns kulturális iparágak sajátosan kelet-európai felforgatásával.

A nyugati divatipar számára talán mindez csak egy újabb bekebelezhető „szűz terület”, miközben a régióbeli és magyar fotográfusok, divatfotósok ezekben a feszültségekben és ellentmondásokban egy új vizuális nyelv lehetőségét látják. Ez a nyelv a közel engedés, az intimitás, a megértés nyelve; néha pedig az iróniáé, a tudatosan vállalt és megélt identitásé.

A Kelet-európai szépség című kiállítás tizenhét fotográfiai projekt segítségével lehetséges magyarázatokat ad arra, hogy miben áll a „kelet-európai esztétika”, mik a főbb jellemzői, és milyen jelentéseket kaphat mindez a nemzetközi művészeti, fotográfiai és divatszíntéren. 

Az idei nyár egyik legizgalmasabb divatkiállítását az őszbe nyúlóan még október 6-ig megtekintheted – ne hagyd ki!

Bővebb információkat itt találsz a tárlatról.

Így történt a holokauszt – szemtanú művészek szemén keresztül

Vannak események, amelyeket – legyenek bármilyen borzalmasak is – nem szabad eltartani magunktól, nem szabad kitörölni őket a kollektív emlékezetünkből. Épp azért, hogy jelzőfényként szolgáljanak, hogy hasonló tragédiák soha ne történhessenek meg újra. 

Nyolcvan évvel ezelőtt lezajlott a magyarországi holokauszt, amelynek emlékezetét a Magyar Nemzeti Galéria október 13-ig megtekinthető Így történt. A holokauszt korai emlékezete szemtanú művészek alkotásain című kiállítása mutatja be olyan egyedi és sokszorosított grafikákon, albumokon keresztül, amelyek a koncentrációs táborok, a gettó vagy a munkaszolgálat mindennapjait örökítik meg narratív, figuratív, sokszor képregényszerű formában.

A holokauszt képzőművészeti ábrázolása, a szemtanú művészek nézőpontja, a látottak művészi dokumentálása kulcsfontosságú a holokauszt megértéséhez, értelmezéséhez – az idő múlásával, a túlélők emlékezetének halványulásával ugyanis ezek az alkotások rendkívüli mementókká is válnak.

A kiállított alkotások nagy része közvetlenül a felszabadulás után készült – a tanúságtétel szándékával, különböző megközelítéssel, ám valamennyi a szemtanú felelősségének tudatában. Így az eseményeket (újra) átélve, azok „újrajátszásával” a személyes és kollektív traumafeldolgozásnak lehetünk tanúi. 

Bővebb információkat itt találsz.

Filákovity Radojka