„Emlékszem a saját csatámra, és a tiédre is. Az élet lüktetett. Túléltük. És én volnék a gyengébbik nem?” – 37 éves a szókimondó Keira Knightley

–

A kis Keira hétévesen kezdett el színészkedni, hála a diagnosztizált diszlexiájának. Hatéves korában ugyanis megállapodott a szüleivel: ha sikerül megtanulnia olvasni, ügynököt fogadnak mellé, így egy egész nyáron át az Emma Thompson által írt Értelem és érzelem forgatókönyvéből tanult, amelyen egyébként édesanyja dolgozott a színésznővel. A módszer bevált, a szülők pedig tartották magukat az ígéretükhöz. Keira már egészen korán különféle tévéfilmekben és sorozatokban bukkant fel, majd 1999-ben ő játszotta a Natalie Portman által megformált Padmé Amidala hasonmását, Sabét a Star Wars I. rész – Baljós árnyak szuperprodukcióban; a két színésznő között a mai napig szembeötlő a hasonlóság.

Az igazi áttörést aztán a Csavard be, mint Beckham, a Karib-tenger kalózai és az Igazából szerelem című filmek hozták meg 2003-ban, azóta pedig két Oscar-jelölést is bezsebelt a Büszkeség és balítéletben, illetve a Kódjátszmában nyújtott alakításaiért. Férjével, James Rightonnal 2013 óta házasok, két lányuk született. Az első baba megszületése után Keira The Weaker Sex, azaz A gyengébbik nem címmel, a lányának ajánlva, éles hangú esszét írt a Feminists Don’t Wear Pink and Other Lies című könyvben (magyarul megrendelhető ITT), megszólítva benne Kate Middletont, azaz Katalin hercegnét is, óriási hullámokat keltve, különösen a brit médiában.

Nem válogatja meg a mondandóját

A színésznő egyébként is híres szókimondásáról, gyakran káromkodik, és emel szót a nők jogai, a nők ábrázolása és az anyaság témájában. Az ominózus esszé felütése így hangzik: „A vaginám szétnyílt, és te nyitott szemmel bújtál ki. Felemelt karokkal. Üvöltve. Rám tettek, vérrel, magzatmázzal borítva, a fejecskéd kissé deformálódott a szülőcsatornában. Lüktetés, zihálás, üvöltés.”

Ahogy egy interjúban mesélte, amikor megmutatta a férjének, az rögtön az első sor után annyit mondott: „Baszki, tényleg muszáj ezt?” A színésznő viszont csak annyit felelt, hogy „Olvasd.” Amikor pedig a férje az esszé végére ért, azt mondta: „Jézusom. Nem tudtam. Én ezzel egyáltalán nem voltam tisztában.”

Keira úgy gondolta, hogy

ha az az ember nincs tisztában azzal, hogy egy nő min megy vagy mehet keresztül nemcsak egy szülés esetében, hanem egész életében, akkor érdemes lenne kicsivel többet beszélni a témáról.

Írásában üdítő őszinteséggel számol be első szoptatásáról, és osztja meg a vajúdás véres, zsigeri természetét, a csata metaforájával hangsúlyozva a női test erejét. „Azonnal a mellemre tapadtál, éhesen, emlékszem a fájdalomra. Az apró száj szorosan összeszorult a mellbimbóm körül, majd finom ki- és beszívás.”

A színésznő egyáltalán nem próbálta romanticizálni a szülésélményét, és gúnyosan teszi fel a kérdést, hogy valóban a nők lennének-e a gyengébbik nem. Ha magára és a kislányára néz, legalábbis kételkedik ebben.

„Emlékszem a szarra, a hányásra, a vérre, a varratokra. Emlékszem a saját csatámra, és a tiédre is. Az élet lüktetett. Túléltük.

És én volnék a gyengébbik nem? Meg te?”

Keira mindössze egy nappal korábban adott életet kislányának, mint hogy Katalin hercegné megszülte volna Sarolta hercegnőt, és a színésznő rámutatott, milyen elképesztő horderejű nyomás nehezedik az anyákra. „Csak néztük a képernyőn Katalin hercegnét, ahogy hét órával szülés után kisminkelve és magas sarkúban állt a kórház előtt. Az arc, amit a világ látni akart.”

De milyen arcra is utalt?

„Bújj el. Rejtsd el a fájdalmunkat, a testünk széthasadását, a melleink szivárgását, a hormonjaink tombolását. Ragyogj! Fess stílusosan, ne mutasd a küzdelmedet, Kate! Hét órával az élettel és halállal folytatott harcod után, hét órával azután, hogy a tested meghasadt és kibújt belőle egy véres, sikoltozó élet. Ne mutasd meg. Ne mondd el. Csak állj a kislányoddal, és hagyd, hogy egy csapat férfi fotós lencsevégre kapjon.”

Aztán ennél is tovább ment. Felháborodását fejezte ki, amiért teljesen más megítélésben részesül, mint a férfi kollégái, és nem a bérszakadékra gondolt:

„Idejében ott vagyok, tele ötletekkel és gondolatokkal. Veled vagyok egész éjjel [a kislányával, a teljes írást neki szentelte – a szerk.], ha szükséged van rám. Néha sírok a fáradtságtól. Fent vagyok veled egész éjszaka, aztán egész álló nap dolgozom. A férfi kollégáim pedig késhetnek, jöhetnek felkészületlenül, szövegtudás nélkül. Kiabálhatnak és dobálózhatnak. Megjelenhetnek részegen, vagy fel se bukkannak egyáltalán. Nem látják a gyerekeiket, mert nekik dolgozniuk kell. Koncentrálniuk kell.”

Tabudöntögető módon írja le, hogy a forgatásokon milyen tiszteletlen és elutasító viselkedésformákkal szembesült férfiaktól, és hogyan féltek attól a kollégái, hogy esetleg ő nem kedveli őket, és emiatt hogyan próbálták meg elnyomni vagy elhallgattatni, miközben a társadalom irreális elvárásokat támaszt egy nő irányában:

„Légy csinos! Állj oda! Mondd el, mit jelent nőnek lenni! Légy kedves, légy támogató, legyél csinos, de ne túl csinos! Legyél vékony, de ne túl vékony! Légy szexi, de ne túl szexi! Legyél sikeres, de ne túl sikeres! Viseld ezeket a ruhákat, nézz ki így meg úgy, vedd meg ezeket a cuccokat! Férfiakkal dolgozom, és sokan attól tartanak, mi van, ha nem kedvelem őket. Ez feldühíti és elszomorítja őket, és teljesen kiakadnak. Pedig bírom őket. De nem akarok se flörtölni, se anyáskodni.

Nem akarok flörtölni veled, mert nem akarom, hogy megdugj, és nem akarok anyáskodni sem feletted, mert nem vagyok az anyád. Csak dolgozni akarok, haver, oké? Szóval, Férfiego, kérlek, ne állj az utamba!”

Keira utólag azt mondta, hogy az írás csak úgy kijött belőle, és úgy volt vele, hogy „Szarni rá, menjen!”, mert mint mondta, ki kell használni a pillanatot, és hallatni kell a hangunkat. 

„Egy egyenlőtlenségre épülő rendszerben vagyunk, tehát a haladás lassú, fájdalmas és kényelmetlen lesz. De biztos akarok lenni benne, hogy nem kell úgy nevelnem a lányom, hogy az emberiség felétől tartania kell. Ahogyan az is fontos, hogy a fiúkat úgy neveljük, hogy a női tapasztalatok egészét lássák, ne csak a nőiesség egy-egy aspektusát. Különben hogyan tudnák tisztelni?”

Keira Knightley talán nemcsak a két saját lányáért, hanem a világ összes nőjéért szeretne kiállni. És hiába cikkeztek arról, hogy ijesztően sovány, biztosan étkezési zavarokkal küszködik, a jelek szerint nem nagyon kell attól tartani, hogy gyenge, törékeny nő lenne. Még csak 37 éves, és már mekkora teljesítmény, mennyi tudás és tapasztalat van mögötte. És mi minden előtte! Isten éltesse!

Krajnyik Cintia

Források: ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Getty Images / Max Mumby / Indigo