Az összes színiakadémia elutasította, mégis a csúcsra jutott – Ma ünnepli születésnapját Carey Mulligan

–

Hogy milyen bonyolult lélek a színész, arra hirtelen nem is tudnék jobb példát mondani Carey Mulligannél. Egyrészről az isten is színésznek teremtette, ami abból is látszik, hogy amikor életében először találkozott a színpaddal – a bátyján keresztül, aki részt vett egy iskolai előadásban –, azonnal tudta, hogy neki ott a helye, és ebben a hitében később sem ingatta meg semmi, még az sem, hogy érettségi után Anglia egyetlen színiakadémiájára sem vették fel. (Mi van?! Ezt elhiszitek? Pedig így volt.) Másrészről – most kapaszkodjatok meg – utál szerepelni. Igen, ezt így higgyétek el, mert van ilyen színész, nem is egy.

Meglátja, hogy nézik, hogy ott ül a közönség, és legszívesebben már rohanna is el, hogy elbújjon az öltöző leghátsó sarkába (ilyeneket mesél például EBBEN az interjúban, amit az Amerikai Színész Szakszervezet számára készítettek). De ha láttad már a vörös szőnyegen, vagy alaposan megnézed a fotóit, amiket különböző divatmagazinok számára lőttek szélfúttának tűnő frizurával, extrém göncökben, akkor látod az arcán is, mennyire nem élvezi.

Szinte ledobja magáról azokat a sztereotípiákat, amiket a női sztárok kilencven százaléka megerősít, mert beleáll, és csinálja teljes elánnal: pózol, szexiskedik, elhiteti, hogy irigylésre méltó az élete. 

De talán az is sokat elmond róla, amit meg EBBEN az interjúban fejtegetett: hogy ő csak egészen minimálban szeret játszani, távol állnak tőle a széles gesztusok, a mímelés. Mindig azt kéri a rendezőktől, hogy szóljanak, ha kevés, mert ő kicsiben kezdi, és ha kell, onnan mutat egyre többet (szemben az őt faggató Margot Robbie-val, aki az ellenkező technikát alkalmazza: először „nagyban” játszik, és abból vesz vissza, ha arra kérik – és ez is teljesen érvényes.) Mulligan azért olyan csodálatos színész, akit sosem kapsz hazugságon vagy „pofavágáson”, mert tényleg csak átélni tudja a karakter érzelmeit, de nem „eljátszani” – és ez ugyanúgy vele van színpadon, mint filmen.

Mert a brit színészmesterség-tanárok ítéletének dacára végül eljutott a legnagyobb színpadokra is, már elég korán, és az alakításait hamar díjakkal is jutalmazták. Mindössze 21 évesen játszotta el a Sirály Nyináját, ami egy fiatal színésznő számára jutalom – és egyben hatalmas kihívás. Nem volt túl sok színpadi tapasztalata addig (a semminél azért valamivel több), de mint az említett videointerjúban elmondja: Nyina karakterét nagyon közel érezte magához, még ha az élményeik, tapasztalataik különböztek is. De azt is elmondja, hogy ez volt az első olyan színpadi szerepe, amit már tudatosan formált, mert érezte, hogy nem elég a lelki rokonság. És aztán olyan siker lett, hogy London után New Yorkban is végigjátszott belőle egy szériát, a kritikusok pedig mindenütt olvadoztak tőle. Számára Nyina olyan áttörést jelentett, hogy a csuklójára tetováltatott egy sirályt.   

Nem sokkal ezután történt, hogy eljátszotta a nagy filmes áttörést hozó szerepét is az Egy lányról című filmben. Erről meg azt meséli, hogy – a Sirállyal ellentétben – semmi tétje nem volt, ezért nem is izgult miatta. Olyan kis költségvetésű film volt családias hangulatú forgatással, hogy eszébe sem jutott, mit nyerhet vele. Konkrétan úgy képzelte, néhány barátján és az anyukáján kívül úgysem fogja látni senki. Aztán…

Oscarra jelölték érte, és egy rakás másik díjat meg is kapott, például a BAFTÁ-t, szóval pár éven belül a csúcson volt. 

Közben kiderült, hogy a partnerétől, Peter Sarsgaardtól sem kell hosszan elbúcsúznia, mert a Sirály New York-i változatában már ő játszotta Trigorint, Nyina hódolóját. Mulligan egyik specialitása egyébként, hogy a partnereivel még egyszer keresztezik egymás útját. Első filmje a Joe Wright-féle Büszkeség és balítélet volt (ahová teljesen amatőrként, „az utcáról” érkezett) – ebből a társulatból később együtt forgatott Rosamund Pike-kal az Egy lányrólban, és Keira Knightley-val a Ne engedj el-ben. Az Egy lányrólban az édesapját alakította Alfred Molina, akivel nemrég forgatott újra az Ígéretes fiatal nőben (amiért másodszorra jelölték Oscarra), és igaz, hogy csak egy picike szerepben, de feltűnt a Testvérek című filmben is, amiből Tobey Maguire-ral később A nagy Gatsbyben, Jake Gyllenhallal pedig a Vadonban forgatott együtt.

És ha már itt tartunk, Hollywoodnak ez a csöppet sem agyonszexualizált üdvöskéje majdnem az összes szívtipró mellett játszott már hősnőket Ryan Goslingtól Michael Fassbenderen át Leonardo DiCaprióig, és – kapaszkodjatok meg – közülük egyedül Shia LeBoeuf-fel járt. Arra a kérdésre pedig, hogy ki volt a partnerei közül a legtehetségesebb, akinek a játékától ő is elájult (érdekes, hogy egyáltalán válaszolt), Oscar Isaacet említette, akivel a Coen-testvérek filmjében, a Llewin Davis világában dolgoztak együtt. Azt is többször elmondta már, hogy

ha valaki igazán meggyőzően játszik mellette, azzal elsőre mindig inkább kizökkenti őt a szerepéből, mert átváltozik rajongóvá, aki ámulattal adózik a tehetségnek. Úgy kell emlékeztetnie magát arra, hogy ő is benne van a jelenetben, tehát reagálnia kell.

És ahogy a férfisztárok krémje mind „megvolt” neki (hamarosan Bradley Coopert is ide sorolhatjuk, ráadásul ő rendezni is fogja, nem csak játszani vele), úgy a legjobb rendezők is kapkodnak érte – és ezen egyáltalán nem csodálkozunk. A Coeneken kívül instruálta már Baz Luhrman (A nagy Gatsbyben), Steve McQueen (a Szégyentelenben), Michael Mann (a Közellenségekben), Thomas Vinterberg (a Távol a világ zajátólban), Nicolas Windig Refn (a Drive-ban) és Mark Romanek (a Ne engedj elben), plusz már előkészítés alatt áll egy filmje a Csernobil-sorozatot jegyző Johan Renckkel. 

De ő most épp Emerald Fennelltől van letaglózva, aki az Ígéretes fiatal nőben rendezte, és mellesleg szintén színésznő (A koronában alakította Camilla Parker-Bowlest, például), bár amikor ők ketten először találkoztak, Fennel még Mulligan ügynökének az asszisztense volt. De szerinte született rendező, ahogy egy másik színészkollégája, Paul Dano is, akinek a Vadon című filmjében alakított olyat, hogy az egész biztosan a pályája egyik mérföldkövének számít.    

Carey Mulligan azonban marad a kaptafánál: nem óhajt sem produceri irodát nyitni (mint Margot Robbie, aki az Ígéretes fiatal nőt, és Emerald Fennelt felkarolta), sem rendezni. És a szerepeiben benne ragadni sem. Azt mondja (a már emlegetett SAG-videóinterjúban), ő a szerepeit úgy húzza magára, mint egy kalapot (és itt Meryl Streepre hivatkozik, aki szintén így áll hozzá), aztán a nap végén szépen félreteszi. Éli a hétköznapi életét, amivel nem hivalkodik, és nem jár el partikra sem. (Jó, már csak azért sem, mert jelenleg egy hat- és egy négy éves gyerek anyukája.)

Amikor az Ígéretes fiatal nő bár- és kocsmajeleneteit forgatták, jót nevettek azon Fennellel, hogy milyen rég voltak ilyen helyen…

Azon egy kicsit kiakadt, hogy az egyik legrangosabb amerikai filmes szaklap, a Variety kritikusa megjegyezte, hogy az említett film főszerepére talán Margot Robbie alkalmasabb lett volna – pusztán a külső adottságai alapján, mert róla könnyebb elhinni, hogy férfiakat szed fel az éjszakában, hogy aztán jól bosszút álljon rajtuk az összes kihasznált és megerőszakolt nő nevében –, de amúgy nem szokott semmilyen botrányt kavarni vagy konfliktust szítani. (Ezt most szóvá tette, és boldogan nyugtázta a bocsánatkérést.) Igazi „jókislány”, aki kizárólag a szerepei által kerül reflektorfénybe, és akkor is csak kötelességből letudja ezt a részt. Különben Devonban él a családjával, és a férjét (akivel tíz éve házasodtak össze), Markus Mumford zenészt gyerekkora óta ismeri.

Carey Mulliganból nincs még egy, és nem is igen lesz. Csak a legnagyobb tehetségek vívják ki maguknak azt a különleges helyet a „showbiz” világában, amit ő: hogy nem adja el magát aprópénzért. Nem reklámoz luxustermékeket, nem vesz részt franchise-produkciókban, és nem gyűjt milliós követőtábort a közösségi felületeken. Amiről ismerhetjük – és amiért szeretjük –, az pusztán a teljesítmény.  

Gyárfás Dorka

Kiemelt kép: Getty Images/Andrew Lipovsky/NBC/NBCU Photo Bank