Megvan a maga törékeny szépsége a délnyugat-angliai Dorset megye kopár és köves tengerpartjának is, különösen a fosszíliagyűjtő és paleontológus Mary Anning (Kate Winslet) szemében. Az idő itt felüti a földtörténeti képeskönyvét, a százmillió éves mészkő- és palarétegek közül pedig megszólít a múlt. Tökéletes menekülőút az 1800-as évek beszürkült valósága elől, ahol az ember lánya a tudományos munkájáért alig-alig kap elismerést, az pedig egyenesen kizárt, hogy nőként tagja lehessen bármilyen akadémiai társaságnak. Ahol tudósként szuvenírek készítésével kell megkeresnie a napi betevőt, nehogy felkopjon az álla. Ahol nem vállalhatja a vágyait, mert kinézi magából az amúgy is szűk látókörű társadalom.

Ennek ellenére köszöni, de jól elvan szeretett kövei közt a maga kis életével, amelyet legfeljebb vaskalapos édesanyjával oszt meg. Ezt a status quót borítja fel a geológus Roderick Murchison (James McArdle) és felesége, Charlotte (Saoirse Ronan), amikor egy nap betérnek az ajándékboltjába. Maryt bosszantja az a megkülönböztetett figyelem, amellyel a férfi körbeveszi őt, mert egyrészt nincs hozzászokva, másrészt a szakmai körökben inkább csak megtűrt, mint elismert tekintélyére emlékezteti.

Azzal pedig végképp kibillenti a komfortzónájából, amikor Murchison másfél hónapra rábízza a feleségét.

Ingókövek

A két nőt világok választják el egymástól: nehezen találják a közös hangot és a helyüket egymás társaságában, amíg meg nem szabadulnak a társadalmi és személyes korlátaiktól. Mindketten traumatizáltak, és ez a ki nem mondott, csupán rendkívül finoman érzékeltetett sebezhetőség vonzza őket egymáshoz.

A cikk a hirdetés után folytatódik!

Lee filmjének egyik nagy érdeme, hogy semmit sem mond ki nyíltan, semmit sem rág a szánkba; pusztán érzékeltet, feltételezve nézőjéről azt az érzelmi intelligenciát, amellyel ráhangolódhat a szereplőire.

Kate Winslet Mary szerepében ismét egy erős, független személyiség bőrébe bújik, akárcsak az Easttowni rejtélyekben. A kissé elhanyagolt, sztoikus, már-már maszkulin kiállás mélyén azonban viharos érzelmek dúlnak – ott van ez minden mozdulatban, rebbenő tekintetben és zavart érintésben. Mary szíve csordultig telt csalódottsággal a világ, és benne az embertársai iránt. Az ebből táplálkozó távolságtartást neki éppúgy le kell küzdenie, mint Charlotte-nak a saját démonjait. Winslet alakítása visszafogottságában is rendkívül átütő. 

 

Egymáson gördülő szívek

A veszteség érzése depresszióba hajszolta Charlotte figuráját, akit mérhetetlenül bénít a saját kiszolgáltatottságának tudata. A távollétében a férje idegenekre bízta, mintha képtelen lenne magáról gondoskodni. Igaz, erre talán rá is szolgált: az asszony – a társadalmi elvárásokhoz híven – teljesen alávetette magát ura akaratának, így a köztük megnyíló, kezdetben nyugtalanító távolság idővel gyógyírként kezd hatni.

A függetlenség rákényszerít a szemléletváltásra, amelyben az ember újra rálelhet önmagára. Saoirse Ronan pazar jellemfejlődési ívet húz, ahogy karaktere érzelmileg töltekezik a Maryvel kibontakozó kapcsolatából.

Ahogy ledőlnek a falak a két nő között, magukkal ragadják őket az érzelmek, de ezen a bensőségességen akaratlanul is nyomot hagy a korszellem. A szerelem kiváló ammonitesz (ami annyit tesz: kihalt tengeri állatok megkövült maradványai – innen a film címe), mert tükröződik benne a kor, amelyben született. Akárcsak a Jackie operatőre, Stéphane Fontaine által lencsevégre kapott színtelen és lapos tájban.

Mary és Charlotte kénytelenek elrejteni a valódi érzéseiket. Kőbe zárt szerelem ez: súlyos és törékeny.

Szeresd magad

Francis Lee LMBTQ-filmjeinek immár védjegyévé vált a merész szexjelenet: az Isten országának skót birkapásztorai után az Ammonita két A listás színésznőjét sem vádolhatjuk gátlásossággal. Mi több, Winslet ragaszkodott hozzá, hogy a testét úgy mutassák meg, amilyen: mindenféle korrekció, vizuális trükk vagy optikai rafinéria nélkül. Nem először áll ki önmagáért. A retusálatlan testkép a hitelesség kulcsa. Vajon miért kell újra és újra emlékeztetni erre Hollywoodot? „Öregszem. Ezt nem fogom elfedni. Ez nem lehet titok; ezt nem kell elrejteni. Soha nem voltam még ilyen büszke a foltjaimra és a hegeimre. A testem már nem az a test, amely huszonöt évesen volt, és erre nagyon, nagyon, nagyon büszke vagyok” – nyilatkozta a színésznő.

Az intim jelenetek megkoreografálását a rendező a két színésznőre bízta. Winslet a forgatás során végig odafigyelt a partnernőjére, hogy biztonságban érezze magát. Ronan pedig Titanic-rajongóként teljesen odáig volt, hogy eljátszhatja gyerekkori ikonjának szeretőjét.

„Nem gondoltam volna nyolcéves koromban, hogy egy nap megcsókolom Rose-t!”

Mik vogymuk? Ammoniteszek…

Az Ammonita valódi történelmi alakjai ellenére sem életrajzi film. Anning soha nem házasodott meg, de ezen kívül semmit sem tudunk a romantikus kapcsolatairól. Mary és Charlotte az együtt töltött hetekben életre szóló barátokká váltak. Ez tény. Minden más az író-rendező Francis Lee fantáziájának terméke, amely témájában és olykor beállításaiban is számos hasonlóságot mutat Céline Sciamma francia remekművével, a Portré a lángoló fiatal lányról című romantikus drámával. Ebben egy festőnő és modellje között szövődik gyöngéd viszony.

Az ember a birtoklási vágyával hajlamos mindent elrontani. Ez éppúgy igaz az életben, ahogy a szerelemben. Birtokolható-e a másik teste? Az érzései? Az énje? Mennyire sajátítható ki a másik fél, mielőtt elveszíti önmagát? Mikor és hol csap át a szeretet önzésbe? Mikor és hol veszítjük el a másikat önmagunkért? Kapcsolataink kitörölhetetlen lenyomatokat hagynak bennünk egy életen át.

Bányász Attila