A negyvenes éveit taposó Mare rendőrnyomozó egy álmos amerikai kisvárosban. Miközben a helyi közösség csip-csup bűnügyei töltik ki a mindennapjait, egyedülálló anyaként nemcsak a gimis lányáról, hanem az ovis unokájáról is gondoskodnia kell. Igaz, ebben segítségére van az édesanyja, aki a nehéz időszakban hozzá költözött, viszonyuk azonban korántsem felhőtlen. A volt férje a közvetlen szomszédja, aki épp eljegyezni készül a tip-top jövendőbelijét, akiért persze Mare egész családja lelkesedik. Neki meg saját magára sincs ideje, mert mindent és mindenkit maga elé helyez. Nem véletlenül: bűntudat, feldolgozatlan gyász és félelem emészti belülről, melyekkel képtelen egyedül megbirkózni. Ebből kifolyólag a háta közepére se kívánja azt a friss, bimbódzó kapcsolatot, amely derült égből villámcsapásként talál rá egy nyomulós író személyében.

Mindeközben egy kegyetlen gyilkosság borzolja a kedélyeket a városban, és vet egyre nagyobb hullámokat, hogy az addig békésnek tűnő közösségben elszabadítsa az indulatokat. Hatására dominóként kezdenek kihullani a csontvázak a szekrényekből városszerte.

A nyomozás előrehaladtával Mare addig sem épp idilli élete megállíthatatlanul hullik darabokra.

Kate Winslet, aki nemcsak a főszerepet vállalta, hanem a film produceri teendőiben is tevékenyen részt vett, elbűvölőnek találta Mare figuráját. „Az vonzott benne – nyilatkozta a Collider magazinnak – hogy egyáltalán nem olyan, mint én, mégis sokkal jobban hasonlít rám, mint bárki, akit eddig eljátszottam életemben. Szerethető, utálatos, sebezhető, gyenge, sztoikus, széteső, undorító, elbűvölő, jó, korrupt, durva, bocsánatkérő, vicces, nagyon vicces és kicsit sem vicces. Egy hihetetlen, sokat vállaló, igazi „rossz” anya, aki csak túl akarja vészelni a napot, és közben mindent megtesz mindenkiért és mindenkinek. Pont olyan, mint az általam ismert nők és anyák többsége!”

Kate Winslet

Winsletnek ki kellett harcolnia, hogy smink nélkül, lenőtt és mosatlan hajjal állhasson a kamera elé; olyan nőként, akinek reggel tükörbe nézni sincs ideje, legfeljebb összefogni a haját egy hajgumival.

Az ünnepelt gimis kosárlabdasztár – ahogyan a kisváros még ma is előszeretettel emlékszik rá – már a múlté: a két gyerek világrahozatala, a mozgásszegény életmód és a kutyafuttában magába tömködött, egészségtelen ételek a fittségből mackómozgást varázsoltak. Ruhatárában is inkább a pragmatizmus, mint a stílus dominál.

Ő a ’90-es évek kiégett zsarutoposzának női kiadása.

Az Easttowni rejtélyek kisvárosi sötét krimi, amit azonban kiemel a hasonszőrű alkotások közül a magával ragadó atmoszférája. Brad Ingelsby forgatókönyvíró először írt tévésorozat-formátumot. A krimiszál mellett nagy hangsúlyt fektetett rá, hogy megidézze azt a zárt helyi közösséget, ahol felnőtt. Érezhetően beleírta a szívét-lelkét. Ez főleg az életszagú dialógusaiban mutatkozik meg. A minisorozat erejét Pennsylvania keleti országrészének kulturális hitelessége adja. Ehhez sokat hozzátesznek a kisvárosi életképek, melyeket Ben Richardson operatőr kamerája magával ragadóan kelt életre.

Egy kisvárosban mindenki ismer mindenkit: a rend őreinek élete összefonódik az áldozatok családjaival. A megoldatlan ügyeket szemrehányó pillantásokkal jutalmazzák. Rejtegetnivalója pedig minden embernek akad, amitől persze egy valamirevaló krimiben rögtön gyanússá is válik. Az Easttowni rejtélyekben sincs ez másképp, epizódról epizódra bukkannak napvilágra a sötét titkok, amelyek hatással vannak az egész közösség életére. A néző pedig csak forgatja a fejében a kirakós-darabkákat, és olykor szisszenve vesz vissza egy rossz helyre beerőszakoltat, amitől rögtön megváltozik a kép.

Az örök állandó itt Mare, akinek mikrokozmoszát imádnivaló családtagjai töltik ki.

Mare édesanyját Jean Smart alakítja, akivel elképesztően dinamikus összhangot sikerült Kate Winsletnek kialakítania. A komor kisvárosi mesét egymás szeretetteljes froclizása tölti meg élettel, amelyet a színésznők nagyrészt improvizáltak. Mare gimis lányát Angourie Rice formálja meg – vagány frizurája az ifjú színésznő rögtönzése, mellyel sokat hozzátett a karakterhez (a frizura öltöztet, írja ezt egy kopasz ember).

Angourie Rice

Winslet és Julianne Nicholson nemcsak a képernyőn, hanem az életben is régi barátnők – ez határozottan visszaköszön közös jeleneteikben. A vendégnyomozót játszó Evan Peters saját ötlete, hogy esetlenebbé formálta imposztor-szindrómás karakterét. (Nem mellesleg egyszerre forgatta az Easttowni rejtélyeket és a Marvel több szempontból is mérföldkőnek számító sorozatát, a WandaVíziót, hol ide, hol oda ugorva be egy-egy szerepre.) Winslet és Guy Pierce is összeszokott párost alkotnak: a Mildred Pierce-ben nyújtott alakításukért anno mindketten elhozták az Emmy-díjat. Nem csoda, hogy első pillantásra működik köztük a kémia, és Pierce pont olyan hétköznapian lestrapált, mint Mare figurája.

Evan Peters és Kate Winslet

Az Easttowni rejtélyek több mint krimi: Mare traumája látszólag a fiával való rendhagyó kapcsolatából táplálkozik, amelyet lassan bont ki a sorozat, mint ahogyan a sebről emeljük le a beleragadt gézlapot.

Winslet számára ez jelentette a legnagyobb kihívást. „Olyan bánatot és fájdalmat kellett létrehoznom, és húsz hónapon át hordoznom magamban, amilyet soha senkinek sem kívánnék. Sok időt töltöttem gyászterapeutákkal és a gyermekeiket öngyilkosságban elvesztett szülőkkel, ami rendkívül felkavaró volt” – nyilatkozta a Brieftake magazinban. A színésznő annyira beleélte magát a szerepébe, hogy a forgatás során alig bírt a bűntudattól ránézni a fiát alakító Cody Kostróra. „Még most is alig tudok róla beszélni” – tört ki könnyekben az interjú közben.

A sorozat azonban még ennél is mélyebbre megy: a függőségről, a generációs traumákról és a mentális betegségek örökölhetőségről beszél.

Az Easttowni rejtélyekben a hitelesség jegyében philadelphiai vagy más néven Delco-akcentussal szólalnak meg a színészek, ami nagy port kavart a tengerentúlon. Kate Winslet körömszakadtáig ragaszkodott ehhez, nagy terhet róva ezzel saját magára és színésztársaira, ez ugyanis az egyik legnehezebben elsajátítható kiejtés a lekerekített magánhangzóival, elejtett mássalhangzóival és elmosódott szótagjaival (például a „water” szó Delco-akcentussal „woodernek” hangzik). A végeredményről sokat elárul, hogy a nyelvekre fogékony humorista, Kate McKinnon (aki pár éve legnagyobb örömünkre magyarul rappelt Jimmy Fallonnál) rögtön rárepült a nyelvi különlegességre, és a Saturday Night Live szórakoztató műsorban külön szegmenst kapott a sorozat paródiája.

Az Easttowni rejtélyek alkotói elfogadó kis közösséget építettek föl (melynek nem része a homofóbia és a rasszizmus), és jól belakták a képzeletbeli, kelet-pennsylvaniai városukat. Aztán bűnbe vitték, ahonnan Münchhausen báróként csak egy rendhagyó nyomozó húzhatja ki. Mare sosem mosolyog. Arcára ráncokat rajzol a boldogtalanság. Jó rendőr, bár kétségbeesésében olykor maga felé hajlik a keze. Esendő, mint te vagy én. Mind emberek vagyunk, kis tettekkel. „A nagy tetteket túlértékelik – mondja valamelyik epizódban Mare –, mert aztán folyton olyat várnak el tőled. Egyfolytában. Nem látják, hogy te is olyan szerencsétlen vagy, mint ők.”


Bányász Attila

Képek. HBO