Kurucz Adrienn: Traumakötés (novella)

–

A két nő a kávézó nagy, utcára nyíló ablaka mellé telepedett le, inkább a járókelők, mintsem egymás felé fordulva.

Bámészkodnak, kevergetik a kávét, a barna beledob egy kockacukrot a bögrébe. Kortyol, nyúl egy másik cukor után, de aztán zavartan felpillant, úgy tűnik, meggondolta magát. A vörös hajú közben a szája előtt tartja a csészét, mintha megfújni készülne a forró italt, de igazából a másikat lesi a porcelán mögül.

– Fáradtnak látszol – mondja, de igazából arra gondol, egyáltalán nem kellene az Emmának cukrot tennie a kávéba. Ez csak egy régi, rossz szokás. Teljességgel korszerűtlen. Már a kölykök is tudják: a cukor méreg. És a tej is az. Fura, hogy van még ember, aki sima lattét iszik. Cukorral!

– Fáradt is vagyok – válaszolja a barna, most már azt is tudjuk, hogy Emmának hívják.

– Nem aludtál éjjel? – kérdezi a másik, ő Kati egyébként, de Emma Titinek szólítja, régi barátnők.

– Nem alszom hetek óta. Írt fel valamit az orvos, de még nem váltottam ki.

– Jól tetted. Ne is váltsd ki! Csak rászoktat valami szarra. Ezt is biztos a gyógyszergyár síelteti. Macskagyökér! Mondtam már. Anyáinknak bevált, miért ne lenne jó nekünk is!

– Az a baj, hogy folyton jár az agyam, éjjel is.

– Amíg az emberek egész nap kapáltak, nem volt gondjuk az alvással.

– Mit csináltak?

– Kapáltak. Mindegy. Jut eszembe, Ákossal mi van?

– Semmi. Elvan.

– Nem aggódik?

– Micsodán?

– Hát például azon, hogy elveszít.

– Nem is tudom… Nem rossz ember ő, csak nehéz vele, de hát mindenkivel nehéz…

– Narcisztikus!

– Gondolod?

– Tudom!

– Neki se könnyű! Magas a cukra, emiatt sokszor feszült. Meghízott, fáradékony. A munkahelyén meg sok a stressz. Adósságaink vannak. Nyúzza a főnöke. Otthon a srácok kamaszodnak…

– Neked Stockholm-szindrómád van, drágám!

– Az mi? – teszi le Emma ijedten a kanalat, amivel eddig a tejhabot piszkálta.

– Amikor az áldozat beleszeret a túszejtőbe.

– Hogy?

– Mentegeted a férjedet, pedig egy fasz.

Emma behúzza a nyakát a válla közé, könnybe lábad a szeme. Kati idegesen hörpint a vizéből, aztán az utcára pillantva felszisszen.

– Nézd már azt a gyereket! Ott-ott, a másik oldalon. A piros kabátost. Hogy vonszolja maga után az anyja! Persze a fülén a telefon, se hall, se lát, szegény kölyöknek meg a lába se éri a földet. Nem értem, minek szül az ilyen!

A pincér áll meg az asztaluk előtt, két csinos salátát hozott, és kosárkában kenyeret.

– Köszönjük, ezt visszaviheti – bök rá a pirítósra Kati azonnal. – Vagy te szeretnél, Emma?

A másik rázza a fejét, hogy nem, semmiképpen sem. 

– Sokkal szebb a bőröm, amióta nem eszem glutént – hajol közelebb hozzá Kati, és mutatja az arcán, hogy itt, meg itt lett sokkal szebb. Emma bólogat. Ő amúgy eszik kenyeret, de most inkább ő sem kér.

– A Dia teljesen megváltoztatta az életemet. Bemért a géppel, aztán írt egy jó hosszú listát azokról az ételekről, amiket nem ehetek. Minden más mehet. Tök egyszerű, nincs kalóriaszámolgatás, csak lista. Nem volt könnyű persze az átállás, de megérte. Lement nyolc kiló, észrevetted?

Emma bólint, hogy igen, észrevette.

– Megadom a Dia számát! Hívd fel, hallod? Rád is rád férne egy alapos méregtelenítés. Még a lelked is kisimulna. Lenne erőd végre kirúgni az Ákost.

– Nem szeretnék elválni. Szörnyű lenne a gyerekeknek, és én se vagyok benne biztos, hogy ezt akarom. Mihez kezdenék egyedül? Nem jó az. És azt hiszem, talán szeretem is még. Huszonkét év, Titi, huszonkettő! Csak össze vagyok zavarodva. Szerinted mit csináljak?

– Na látod, ez egy traumakötés!

– Mi?

– Nem tudod, hogy mi az a traumakötés? Hát, ami neked van. Ragaszkodsz a szörnyű férjedhez, mert elvesztetted az önbecsülésedet. Már nem is tudod, mit szeretnél. Azt csinálod, amit ő mond. Apám volt ilyen parancsnok természet, mint az Ákos.

– Azt mondják, az ember olyan férfit választ, amilyen az apja volt. Mondjuk, most a te apádról beszélünk – Emma zavartan nevetgél.

– Ezt már meghaladták. Múltkor azt olvastam, hogy pont nem az apa a minta. Olyat választunk, amilyen az anyánk.

– Úristen, ne már!

– Azt írta egy guru, itt van a neve a nyelvemen… biztos tudod, tök híres, tele van vele a Libri, most jött ki az új könyve, nem emlékszem a címére, sajnos. Mindegy, majd kölcsönadom. Amit múltkor hoztam, azt elolvastad?

– Nem volt még rá időm, de ott van az éjjeliszekrényemen!

– Olvasd csak el, nem fogod megbánni. Rengeteget tanultam belőle! Meg is szakítottam a mérgező testvéremmel a kapcsolatot azóta. Nem mondtam?

– Nem az volt, hogy ő nem áll szóba veled pár éve, mert megharagudott rád? 

– Hát végül is igen, de átkereteztem a történetet. Most a könyv segített a spirituális elengedésben. Az nem ment. Folyton nyúltam volna a kagyló után. De ennek vége, már nem gondolok rá. Ha mégis, akkor vannak légzőgyakorlatok, amikkel elterelem a figyelmemet. A fókusz a minden! Szuper ez a szerző, tényleg. Azt hiszem, német. Vagy amerikai! Olvastatja magát, két óra alatt befalod, mintha nem is tudományos könyv lenne! Kicsit se unalmas. Pont arról szól, hogyan növeszd az önbecsülésedet. Olvasd csak el te is. Neked segítség kell!

– Menjek pszichológushoz?

Kati mereng, kis időre leköti a figyelmét egy csókolózó pár az utcán. Beletúr a salátájába, aztán a homlokára csap: 

– Jobbat tudok! Figyi, ezért még hálás leszel! Van egy kineziológus nő Budán, szupertitkos, nehogy szétkapják, na nekem is ő segített, amikor a Gyula lelépett.

Elképesztő a csaj, már első alkalommal elmondta, hol vannak bennem az elakadások.

Nem is ismert, mégis rögtön képben volt! Szerintem boszorkány. Képzeld el, tud kártyából jósolni is, nekem például megmondta, hogy ezt az évet engedjem el, ez most fostalicska, kész, de majd jövőre összejönnek a dolgok, ne aggódjam. 2023 az én évem lesz, az asztrológus szerint is különben. Ezt meg itt most egyszerűen túl kell élni. 

– Gondolod?

– Jaj, csacsikám, hát azt nekem mondta. Lehet, hogy neked szuper éved lesz! Mindenképp kérdezz rá, mit lát, még mielőtt elválsz! Hivatkozz rám, ha felhívod. Mondd, hogy a Kati küldött. Tudni fogja.

Kurucz Adrienn

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Westend61