Hollywood csiszolatlan gyémántja – 99 éve született Ava Gardner

–

Mesébe illő kezdetek

Észak-Karolinában egy kislány mezítláb rohangálva nő fel hat testvérével, majd tizenhét éves korában jön egy telefonhívás a sógorától, hogy a Fifth Avenue-n lévő fotósüzletébe betért a Metro-Goldwyn-Mayer tehetségkutatója, mert a kirakatban meglátta Ava képét – kérik, hogy utazzon New Yorkba egy interjúra. Utazott is, és szépnek találtatott, semmi többnek. Filmes szempontból rémes déli akcentusa volt, köze nem volt a színjátszáshoz, de ha bárhol megjelent, mindenki felkapta a fejét a tökéletes alakja, smaragdzöld szemének csillogása és érzéki kisugárzása miatt. Ennek ellenére a MGM összes vezetője közül csak a stúdiófőnök, Mayer hitt benne a maga módján. „Nem tud játszani. Nem tud beszélni. Fantasztikus. Írja alá!” – mondta Avának, és hét évre leszerződtette, hogy aztán óriási stáb dolgozhasson a csiszolatlan gyémántján.

Abbahagyta az iskoláit, színjátszó- és beszédtechnika-órákra járt, és eleinte csak kisebb statisztaszerepeket kapott, hogy legalább a külsejével feldobjon egyes jeleneteket. Mayer belé vetett hite azonban megtérült, ugyanis az első főszerepére az Universal Studiónak „adták őt kölcsön”, és máris Burt Lancaster mellett játszhatott a Gyilkosok című Hemingway-adaptációban. Hihetetlen sikere lett, és a filmmel együtt megszületett az Ava- iparág, azaz Hollywood újabb „végzet asszonya” karaktere. Természetesen később is maradt a számára kijelölt szerepkörben a Fiestában és A Kilimandzsáró hava című, szintén Hemingway-adaptációkban, ahogy Clark Gable partnereként a Mogambóban is. Ekkorra már annyira belejött a színészkedésbe, hogy Oscar-díjra is jelölték. Sikert sikerre halmozott, és a Mayer által meghitelezett rendkívülisége beigazolódott:

a félénk kamaszlánykát a habitusa, a körülmények, a belé vetett hit, na meg a pénz, a rengeteg munka – illetve az első férjével való kapcsolata – hirtelen felnövesztették a (mások által ugyan, de) számára kijelölt szerepre. 

Nem finomkodott, sem szóban, sem tettekben

Villámsebességgel érett kemény dióvá a lány: amerre járt, ott általában kő kövön nem maradt.

Sokak szerint a szóhasználata olyan volt, „mintha egy tengerész és egy kamionsofőr versenyezne”. Ava nem finomkodott.  Zúzták az ő szívét, és hát ő sem tétlenkedett visszaadni ebből.

Forgószéllé viszont nem sokkal a Los Angelesbe érkezése után változott, amikor megismerkedett ​​az akkor már sztárnak számító, apró növésű, ugyanakkor óriási egójú és szexuálisan erősen szabados, túlfűtött sztárral, az elviselhetetlenül pimasz Mickey Rooney-val, aki addig ostromolta a még nem világhírű lányt, hogy az végül igent mondott neki. De nemcsak neki, hanem az ösztönei, a teste és a mélyen megbúvó vélt, vagy valós vágyai előcsalogatásának is. Rooney lett az ő testiségének a meghatározója, alakítója, „Metro-Goldwyn-Mayer”-e. Szexualitása szinte felrobbant mellette, mint egy atombomba, hogy aztán mélyen csalódva az első házasságában, végigégesse vele az utat, amerre járt.

Önéletrajzi könyvében (Love Is Nothing) így emlékezik meg róla: „Ő volt az első és legkisebb férjem, és a legnagyobb tévedésem.”

Rooney már a házasságuk első hetében megcsalta az akkor még naiv és szűzies lányt, hogy aztán különféle módszerekkel rendre visszaédesgesse magához, és meggyőzhesse a testi félelemei elnyomásáról és határai bővítéséről. Ava gyűlölte ezért, de persze a fentieknek köszönhetően akkor is betegesen, szolgai módon szerelmes volt belé, amikor egy év után faképnél hagyta. 

Második férjének látszólag más típust választott, de tulajdonképpen Artie Shaw-ban, a szvingkorszak neves zenekar-vezetőjében, a kor legnagyobb dzsesszklarinétosában csak továbbvitte alárendeltségének élményét. Artie ugyan nem a testét kezdte ki, nem is kalandozott Rooney-módra, de a világ egyik legundokabb pasasa volt, aki minden lehetséges helyzetben gúnyolta, megalázta tudatlanságáért, műveletlenségéért, majd „gyógyírként” alkoholt nyomott a kezébe, és éppen csak egy hajszálon múlt, hogy Ava jól induló karrierjét végleg a földbe tiporja. Ez a házasság szűk egy évet kapott, de az alkohollal való mély és romboló kapcsolata sosem szűnt meg Avának.

Élete nagy szerelme, és ahogy annak végződnie kell

Kétségtelen, hogy Ava Gardner életének szerelme, de mindenképpen az egyik legfontosabb emberi kapcsolata Frank Sinatrához fűzte, akivel meglehetősen rendhagyó módon kezdődött a románcuk. Történt ugyanis 1949 őszén, hogy a nagyon részeg – és  nagyon házas – Sinatra meggyőzte a szintén részeg Gardnert, hogy lépjenek le együtt egy palm springs-i buliból, és induljanak el az éjszakába. Egészen egy csendes kis városig, Indióig jutottak, ahol egy gyors csókparti után Sinatra előkapott két pisztolyt, és elkezdte módszeresen kilőni az utcai lámpákat. Avának bejöhetett a gengszterstílus, szintén lövöldözni kezdett, és annyira belejött, hogy egy barkácsáruház ablakába is belelőtt.

Talán nem meglepő fordulat, hogy a bizonyos első randi fegyveres rendőrökkel felvezetve a helyi őrsön végződött, hogy a stúdió nagy összegért cserébe eltussolhassa az ügyet, és a két „rosszéletű” sztár megkezdhesse közös, de korántsem nyugodt életét.

Szerencse, hogy titokban tartották az esetet, mert kapcsolatuk így is hatalmas vihart kavart az ötvenes évek Amerikájának szigorú, erkölcsös hangulatában. Ava éppen kirúgta második férjét, Sinatra pedig lelépett feleségétől és három közös gyereküktől, hogy aztán a szerelem nevében – kisebb-nagyobb megszakításokkal ugyan – de hét évig házasságban öljék egymást. Sinatrának akkoriban nem ment jól a szekér, és emellett mindenki Avát sztárolta. A lemezei nem fogytak, szerepeit lemondták, még egy római koncertjén is kifütyülték – Avát akarták látni a nézők. Hiába szerették egymást lángoló szerelemmel, képtelenek voltak nyugodt életet élni, hiszen mindketten a sikerre vágytak. Megannyi rossz élmény után ragaszkodtak az önállóságukhoz, és ehhez társult egy nagy adag bizalmatlanság is egymással szemben. Persze okkal… Mindennaposak voltak az ittas veszekedéseik, melyek sokszor a tettlegességig fajultak. Mindezek mellett Ava kitartott az éppen széthullóban lévő, többször öngyilkossággal fenyegetőző (vagy próbálkozó) Sinatra mellett, és segített abban is, hogy férje végre megkapja Angelo Maggio őrmester szerepét a Most és mindörökké című filmben, amelyért végül Frank Oscart kapott. A karrierje újra felfelé ívelt, ám ők inkább szétváltak, hogy legalább a halálig tartó (ugyan sajátos, csipkelődő, de valós) szeretetet és barátságot megőrizhessék maguknak.

Ava (kényszerből) rejtőzködő biszexualitása

Pont Sinatra volt, aki a nyilvánosság előtt először vádolta meg Avát nőkkel való viszonyaival – leginkább Hollywood másik idoljával, Lana Turnerrel. Kapcsolatukat mindketten tagadták: Lana élete végéig, Ava közel sem addig. Ő egyrészt igyekezett Lanát védeni, aki Ava bevallása szerint is a férfiakhoz vonzódott, mindhárom férjét szerette, csak szexuálisan nem tudták megadni neki azt, amire vágyott. Másrészt, ahogy egy híres, Michael Thortonnak adott interjújában fogalmazott 

„Drágám, az MGM-nél és az összes hollywoodi stúdiónál a negyvenes és ötvenes években volt egy erkölcsi záradék a szerződésünkben. Ezt egyik napról a másikra fel lehetett mondani bármilyen olyan magatartás esetén, amely a stúdiót rossz hírbe hozhatta.

Ma már senkit sem érdekel, hogy két színésznő mit csinál a magánéletben, de akkoriban biztosan érdekelt.”

Ebben az interjúban végül már londoni lakásába zárkózva nyíltan vall biszexualitásáról, kapcsolatairól, és arról is, hogy a nőkhöz való vonzalma hamarabb, tizenhét éves korában lett számára nyilvánvaló, mint a férfiakkal zajló intenzív és kalandos szexualitása. Sinatrának természetesen igaza volt, bár kétséges, hogy a nyilvánosságot éppen egy meghittebb időszakukban és minden ártó szándék nélkül szórta meg felesége biszexualitásának hírével.  

 

A „világ legszebb állatának” menekülése az idomárok világából

És ahogy Ava is vallotta, mára mindennek már nem lenne hírértéke Hollywoodban, de hát a nő, akit saját stúdiója „a világ legszebb állata”- ként népszerűsített, nem tehetett másként, vadul, kalandosan, ugyanakkor magányosan rejtőzködött, amíg csak bírta. Majd 1968-ban végleg hátat fordított Hollywoodnak, és Londonba költözött. Itt végre már nem kellett senkivel megosztania a hálószobáját, és barátai szinte mind melegek voltak, legfőbb sétapartnere az alkoholista színész, Charles Gray lett. Amikor Ava agyvérzést kapott, Sinatra, aki soha nem tudta teljesen kiheverni az iránta érzett szenvedélyét, írt egy 50 000 dolláros csekket az orvosi költségeire. 

1990. január 25-én, amikor házvezetőnője, Carmen Vargas odament a baldachinos ágyához, hogy kivigye a reggeli tálcáját, Ava felnézett rá, elmosolyodott, és azt suttogta: „Fáradt vagyok”.

Ezek voltak az utolsó szavai. 67 éves volt. 

Halálhírének bejelentése után Sinatra összeesett a szobájában, a lánya talált rá. A HANG jó ideig csak suttogni volt képes ezután…

Marossy Kriszta

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Silver Screen Collection