Valóban ő volt a legigazibb Gucci az összes közül? – Görög dráma a luxus birodalmából

–

A Gucci-ház című film a hetvenes–nyolcvanas években játszódik, abban a fülledt, kissé romlott, felszínes, felületes, a hagyományaihoz veszettül ragaszkodó közegben, amiben a patinás divatház neve kissé megporosodott, de még egyet jelentett az eleganciával, a fényűzéssel és a sznobizmussal. Bár a sztori Maurizio Gucci, a Gucci-örökös meggyilkolásának krónikája, azt járja körül, mi vezetett a haláláig, közben páratlan képet fest a divatról és arról, mit jelentett akkor a Gucci brand.

A látvány pedig tökéletes, egy-két elnagyolt részletet leszámítva

Hiába nem divatfilm, a látványtervezők alaposak voltak, és mestermunkát végeztek. Már csak ezért is érdemes megnézni.

Yanti Jates jelmeztervező a Gucci ruhaarchívumából válogathatott a filmhez, de a vásznon nemcsak Gucci darabok tűnnek fel, hanem többek között Yves Saint Laurent-t is láthatunk. A Gucci múzeum épp költözésben volt a forgatás idején, így szűkösek voltak a jelmeztervező lehetőségei. Patrizia és Maurizio első találkozásánál Gaga például egy vörös ruhát viselt, ami eredetileg sokkal hosszabb lett volna, aztán rendezői utasításra jócskán nyestek a hosszából, mert Scott több lábat akart láttatni a színésznőből. 

Az első randin pedig mindketten Burberry kabátot viseltek, és Gaga ötlete volt, hogy az övét fordítsák ki, és a bélés látsszon, mert akkor nem tűnik majd úgy, mintha ugyanaz lenne rajtuk. Az ominózus síelős jelenetben – amikor Gaga karaktere találkozik a férje szeretőjét megformáló színésznővel – eredetileg egy rikító sárga síoverallban lett volna, de Yates az utolsó pillanatban váltott a sokkal erőteljesebb pirosra, ami roppant jó döntés volt, mert drámaian hat a szín is Gaga karakterének kiemelésében.

Az Aldo Guccit játszó Al Pacinónak pedig 14, méretre szabott, exkluzív anyagból készített, drága öltönyt rendeltek a forgatásra.

Minden kiegészítője a helyén volt a filmben, míg fiának, Paolónak (akit Jared Leto alakít bravúrosan, én fel se ismertem), pedig málnaszínű kordbársony anyagból szabtak játékos öltönyt, hogy még inkább elüssön a klasszikus eleganciától. Leto karakterén lehet megfigyelni leginkább a dinasztia hanyatlását: az elején még az általa tervezett, drága anyagból varrt öltönyökben volt, amelyek nem voltak túl ízlésesek, de legalább látszott rajtuk, hogy sokba kerültek, a végén pedig susogós melegítőben feszített. Brava! 

De hogyan jutott el a Gucci család a legimpozánsabb márkákig, milyen szerepe volt abban, hogy az olasz életérzést közvetítse az Egyesült Államoknak, és hogyan hatottak a drámák, majd Maurizio meggyilkolása a divatházra?

Guccio Gucci 1881-ben született Firenzében, majd Londonban dolgozott: az elegáns Savoy Hotelban londinerkedett, és alaposan megfigyelte a gazdagok öltözködését, különös tekintettel a táskáikra és bőröndjeikre. 1906-ban tért vissza Firenézbe, ahol megnyitotta első boltját, amelyben nyergeket árult. 1921-től nyergelt át szó szerint a lószerszámokról a luxuscikkekre, majd az 1920-as évek közepétől kapcsolódik be a második generáció a családi bizniszbe: a három fiú, Aldo, Rodolfo és Vasco is a Guccinál kezd dolgozni.

1932-ben újabb mérföldkőhöz érkeznek, amikor bemutatják az ikonikus Gucci mokaszint, amely később igazi státuszszimbólummá válik. Aldo aztán 1939-ben megnyitja a Gucci boltot Rómában (amely 1969-re turistalátványossággá nőtte ki magát), 1949-ben pedig Milánóban is butikot nyitnak. Az ötvenes években a Gucci sikeréhez is jelentősen hozzátett a La Dolce Vita (Az édes élet) című Fellini-film. Az amerikaiak ugyanis ekkor kezdték felfedezni az olasz luxuscikkeket, az olaszok stílusérzékét, és a háború után közkedvelt turistacélpontjuk lett Olaszország – a tehetős amerikaiak előszeretettel vásárolták az olasz divatház ikonikus termékeit, főleg a mokaszint és a kézitáskát.

1953-ban meghal az alapító, Guccio Gucci, aki egyenlő arányban osztja el az örökséget a fiai között, kizárva ezzel egyetlen lány utódját a hagyatékból.

(Szimpatikus úr lehetett.)

Ezekben az időkben már olyan ikonok viselik Gucci darabjait, mint Sophia Loren vagy Grace Kelly, aki Gucci sálat ad koszorúslányaira az esküvőjén, vagy Jackie Kennedy, akiről Gucci táskát is neveztek el, annyit hordta az ominózus darabot. 1969-ben bemutatkozik a Gucci logó, amelyben a két G betű egymással szemben helyezkedik el. (Ez a mai napig közkedvelt szimbólum.)

Közben a harmadik Gucci-generáció is kopogtatni kezd az ajtón: az akkor 65 éves Aldo már 1971-ben lehetséges utódaként nyilatkozott unokaöccséről, Maurizióról. 1972-ben Maurizio feleségül vette Patrizia Reggianit, akivel később New Yorkba költöztek, és elkezdtek dolgozni nagybácsikájuk irodájában, a Guccinál.

„Mi egy gyönyörű pár voltunk, csodálatos életünk volt, természetesen”,

nyilatkozta Patrizia a Guardiannek, miután a hetvenes évek közepére a Gucci neve egyet jelentett a luxussal és a minőséggel. Ha meg akartál bizonyosodni arról, hogy a férfi gazdag-e, akkor csak a lábát kellett nézned, és ha az ikonikus csatos mokaszin volt rajta, akkor biztosra vehetted, hogy tele van pénzzel. „A Gucci presztízst és jó ízlést jelent. Az Aldo által tervezett csatos mokaszin a New York-i Metropolitan Museum of Artban látható” – írja az Age.

Ebben az időben viszont már a családi botrányok is kezdenek kirajzoldóni. 1975-ben meghal Vasco testvérük, így a cég a két fiúra száll, Rodolfóra és Aldóra, Aldo pedig részesedést ad fiának, Paolónak, aki szeretné kivenni a részét a tervezésből, de nem ítélik elegendőnek tehetségét a Gucci névhez. 1978-ban ki is rúgják a cégtől. Ezután jogi csatározások kezdődnek közöttük a jogtalan névhasználat miatt, akkoriban botrányoktól volt hangos a Gucci-ház. (Igaz, ez később sem lesz másképp.)

1983-ban meghal Rodolfo, így 50 százalékos részesedésével Maurizio fia lesz a többségi tulajdonos a vállalatban. Amikor 1986-ban Aldót adóelkerülés vádjában bűnösnek találják, és egy évre leültetik, új hatalmi helyzet keletkezik. 1988-ban az Investcorp nevű befektetőcégnek eladják a többségi részesedést, 48 százalék marad Mauriziónak, 2 százaléka pedig Aldo másik fiának, Robertónak. 1990-ben pedig új éra következik, felveszik kreatív igazgatónak Tom Fordot. 1993-ban végül Maurizio is eladja a részesedését az Investcorpnak, és ezzel a család teljesen kiszáll a nevével fémjelzett luxusbirodalomból.

1995. március 27-én reggel Mauriziót meggyilkolják Milánóban, az irodája előtt

 „A jelenleg az Investcorp tulajdonában lévő Gucci cég szóvivője ma azt mondta, hogy a 45 éves Mr. Gucci halála csapás volt, de hangsúlyozta, hogy a kapcsolat közte és a cég között 1993-ban véget ért” – írja az aznapi The New York Times, ugyanis a Gucci-ház megpróbált tökéletesen kimaradni a Guccik kivásárlása után támadt botrányokból, később A fekete özvegynek nevezett Patrizia elítélését is csak jelképesen kommentálták. 1997-ben ugyanis Patrizia Reggianit 29 évre ítélték férje meggyilkoltatásáért (ezt később 26 évre enyhítették); 2014-ben szabadult. Bár 2011-ben is felajánlották neki, hogy ha dolgozni kezd és visszailleszkedik a társadalomba, akkor szabadon engedik, de ő erre azt mondta: „Soha életemben nem dolgoztam, és nem most fogom elkezdeni”, így még három évet ült. 

2014-es szabadulásakor ezt nyilatkozta a La Repubblicának:

„Még mindig Guccinak érzem magam. A leginkább Guccinak az összes közül.” Amikor pedig azt kérdezték tőle, miért nem ő maga lőtte le a volt férjét, ezt válaszolta: „Mert rossz a szemem. Nem akartam elvéteni.”

Két évvel a szabadulása után pedig interjút adott az egyik olasz csatornának, ebben megkérdezték tőle, mit tenne, ha újra láthatná volt férjét: „Ha újra láthatnám Mauriziót, elmondanám neki, hogy szeretem, mert ő az, aki a legtöbbet számított nekem az életemben.” Majd azt is megkérdezték, mit gondol arról, mit felelne erre ő: „Azt hiszem, azt mondaná, hogy az érzés nem kölcsönös.”

Ebben, mondjuk, biztosak lehetünk, és igazából minden szavát elhiszem ennek a nőnek. Lady Gagát hiba lenne kihagyni az ő szerepében, és a divat miatt is érdemes megnézni a filmet, ami nem meglepő módon alaposan növelte a Gucci márka iránti keresletet.

Jó szórakozást kívánok a görög drámával felérő családi tragédiához! Majd mondjátok el, nektek hogy tetszett!

Szentesi Éva

Forrás: ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Universal Pictures