Mi ez a felhajtás Meghan és Harry interjúja körül? Avagy a kis hableány visszakapta a hangját
Könnyed bulvársztorira számítottak sokan, amikor kiderült: Meghan Markle és Harry herceg exkluzív interjút ad Oprah Winfrey-nek, ám a beszélgetés valódi társadalmi diskurzust indított el rasszizmusról, mentális betegségekről és a monarchia létjogosultságáról. Külföldi és hazai szakértőkkel jártuk körbe, hogy miért is lesz referenciapont a jövőben ez a beszélgetés. Körösi Ivett írása.
–
Én Meghan oldalán állok! – írta nekem egy brit újságíró barátom felháborodva, miközben hétfő este élőben nézte az Egyesült Királyságban az ITV-n sugárzott interjút, amelyet Oprah Winfrey készített a brit királyi család „önkéntes száműzetésben” élő tagjaival, Meghan hercegnével és Harry herceggel. Mint mondta, az elhangzott vádak közül a legsokkolóbb a „nyílt, szégyentelen rasszizmus” volt.
Az angolszász sajtóban már napokkal a várva várt interjú előtt megjelentek részletek a beszélgetésből, de a műsorban olyan állítások hangzottak el a világ egyik legikonikusabb intézményéről, amelyek túlmutatnak a bulváron:
egy múltban ragadt, rasszista, olykor kegyetlen uralkodócsalád képe sejlett fel, amely nem tanul a múlt hibáiból, s amelynek huszonegyedik századi létjogosultságát egyébként is sokan megkérdőjelezik.
Megújulni vagy eltörölni?
Egy 2018-as YouGov-felmérés szerint ugyan a britek 69 százaléka monarchistának vallja magát, a 18–24 év közöttiek körében azonban ez az érték alacsonyabb: 54 százalék támogatja a monarchiát. Ha nem akarják elidegeníteni a felnövő generációt, a királyi családnak meg kell találnia a módját, hogy megújuljon.
„Vagy el kellene törölni az egész rendszert, vagy átalakítani, mint egyes európai országokban, ahol a királyi család tagjai magánemberekként élnek és dolgoznak. A jelenlegi intézmény nem működőképes a modern világban. Ez a vérvonallal és tisztasággal kapcsolatos megszállottság nagyon ártalmas. Az emberek itt, az Egyesült Királyságban nem foglalkoznak ilyesmivel” – véli az említett brit újságíró, Sian Norris.
Minél fehérebb, annál jobb
A legnagyobb felháborodást talán az az interjúban elhangzott kijelentés váltotta ki, amely szerint a királyi család meg nem nevezett tagja Meghan Markle és Harry gyermeke, Archie születése előtt több beszélgetés során is aggodalmát fejezte ki, hogy a csecsemőnek esetleg „túl sötét” lesz a bőre. Vagyis, minél fehérebb a gyerek, annál kevésbé lóg ki abból az archaikus képből, amely miatt manapság is sok kritika éri a királyi családot, miszerint nem tud – és sok tekintetben nem is akar – lépést tartani a jelennel.
Hiába van nagy hagyománya az Egyesült Királyságban a multikulturalizmusnak, hiába mondja II. Erzsébet királynő a Nemzetközösség napján a birodalom egykori tagjainak, volt gyarmatoknak, hogy „közelebb kerültek” egymáshoz a közösség tagjai: egy „túl” sötét bőrű leszármazott már nem fér bele a képbe.
Daniel S. Loss történész, a Harvard Egyetem oktatója, a monarchia szakértője azonban saját bevallása szerint nem különösebben lepődött meg a rasszizmusról szóló vádakon. „A királynő férje, Fülöp edinburghi herceg már többször tett olyan kijelentéseket kisebbségekre, amelyek finoman szólva »érzéketlenek«. Harryt is sok kritika érte, amikor egy évtizede a »paki« és a »rongyfejű« kifejezéseket használta a katonaságban” – mondta a szakértő két nagyon súlyos sértésre utalva: az előbbivel a pakisztáni, délkelet-ázsiai származású embereket szokták sértegetni, az utóbbival pedig azokat, akik turbánt hordanak. „Ezek ismeretében nem meglepő, hogy a királyi család és az udvarban dolgozók aggodalmukat fejezték ki Harry és Meghan születendő gyermekének a külsejét illetően” – teszi hozzá.
A házaspárt saját bevallásuk szerint nem csupán a fiuk bőrszínét érintő bizarr és rosszindulatú találgatások sokkolták, hanem azt is sérelmezték, hogy a királyi család semmilyen módon nem szólalt fel nyilvánosan, amikor a hírhedt brit bulvársajtóban, és a cikkek alatt kommentelő trollok „gyarmati” időket idéző stílusban írtak Meghanról és a kapcsolatukról.
Ha van rajta sapka, azért, ha nincs, azért
Az egykori sikeres amerikai színésznő egyébként is azonnal céltábla lett, amint bekerült a családba: rendszeresen cikkeztek „elhibázott” ruhaválasztásairól, az állítólagos rossz viszonyáról Vilmos herceg feleségével, Katalin hercegnével, de még olyan banális ügyekről is írtak, hogy épp milyen színű körömlakkal hozta magát „kínos” helyzetbe. Szeszélyes, nagyképű, rossz természetű emberként festették le az újságírók és az őt megvádoló egykori alkalmazottak. Ez és a beilleszkedés a királyi családba olyan nyomásként nehezedett rá, amely a mentális állapotára is kihatott.
Mint mondta, akárcsak Ariel, a kis hableány, ő is lemondott a hangjáról a hercegért.
Az Oprah-val folytatott beszélgetés – ami egyébként aligha véletlenül épp március 8-án, nőnapon került adásba – másik súlyos állítása volt, amikor megvallotta: eljött a pont, amikor már „nem akart élni”. Hiába kért segítséget a Cégtől – ahogy a királyi családot gyakran nevezik –, közölték, hogy sajnálják, de nem tehetnek érte semmit.
Pintér Virág klinikai szakpszichológus leszögezi: kívülálló nem tudhatja, hogy pontosan milyen folyamatok mentek végbe a királyi családban, de Meghan és Harry narratívájából kiderül, hogy nem tudtak/akartak alkalmazkodni ahhoz a nagyon merev, formális konzervatív tekintélyelvű rendszerhez, amit a királyi családhoz való tartozás megkövetelt.
„Adott egy 36-37 éves, elvált, színes bőrű, amerikai filmszínész, nőjogi aktivista, aki bekerül az angol királyi családba. Ez már önmagában is terhelt alaphelyzet. Beilleszkedni egy nagyon másképp működő ország, rendszer, család működésébe egy óceánnal arrébb az otthonodtól, megküzdeni és szembenézni az összes rád vetülő sztereotípiával és elvárással, folyton kirakatban lenni és eközben megtalálni a helyed, nagyon nehéz feladat” – véli a szakértő. Szerinte
Meghannek teljesen újra kellett definiálnia magát közel negyvenévesen, mindezt úgy, hogy az új életéért, a társáért rengeteg áldozatot hozott: feladta a karrierjét és afelé fordult, hogy feleség, anya és hercegné legyen.
„Akcidentális, vagyis külső tényezők hatására megjelenő krízisek sorozata ez – mondja a klinikai szakpszichológus. – A krízis lélektani értelemben fordulópont, ami magában hordozza a kreatív változás, a fejlődés lehetőségét, ugyanakkor fokozottan sérülékennyé is teszi az érintett személyt, amely tartós sérülésekhez, pszichiátriai betegségek kialakulásához vezethet, egészen az öngyilkosságig” – magyarázza Pintér Virág, hozzátéve: kiemelten fontos egy ilyen helyzetben a pszichés támogatás, mivel a krízisállapot okozta kiszolgáltatottság, szorongás, és a tehetetlenség érzése tartós pszichés problémákat okozhat.
A történelem ismétli önmagát
Nehéz nem észrevenni a hasonlóságot Meghan Markle és Harry édesanyja, a 36 évesen elhunyt Diána hercegné sorsa között. Maga Harry is erre utalt, amikor azt mondta, „a történelem megismétli önmagát”. Az anno étkezési zavarokkal és depresszióval küszködő Diána is hiába kért segítséget, a család már akkor sem akarta kockára tenni a tökéletesség imázsát egy mentális problémákkal küszködő tagjáért. Diána sem látott más utat, mint a nyilvánosságot, ezért 1995-ben exkluzív interjút adott a BBC-nek, ebben elmondta az ő verzióját a rémálommá vált tündérmeséről.
Csakúgy, mint 25 évvel később kisebbik fia,
Harry, aki azért fordult a nyilvánossághoz, hogy a bulvár keltette médiazajban az ő valóságukat is megismerjék: két emberét, akik sokak szerint irigylésre méltó, kétségtelenül fényűző életet élnek, ám kiváltságos helyzetük sem védi meg őket a rasszizmustól vagy a mentális betegségektől.
Az biztos, hogy a történetük sokakhoz eljutott, az angolszász sajtóban alig lehet másról olvasni napok óta. A tévéadást az Egyesült Államokban több mint tizenhét-, az Egyesült Királyságban pedig több mint tizenegymillióan nézték – napjaink megváltozott televíziózási szokásait figyelembe véve ez óriási nézettséget jelent.
Konzervatív és munkáspárti politikusok csak elvétve nyilatkoztak ugyan, Boris Johnson kormányfő pedig egyelőre nem szólalt meg az ügyben, az utca emberei közül azonban sokan nyilatkozták: a saját bőrükön a mindennapokban tapasztják, hogy a rasszizmus jelenleg is probléma az Egyesült Királyságban – csakúgy, mint az etnikai kisebbségek csekély aránya a médiában és a politikában vagy az, hogy a koronavírus-járvány sokkal inkább sújtja a nem fehér lakosokat – hiába erős a tagadás a társadalomban.
El sem tudnak képzelni más uralkodót
Nem is csoda, hogy a nyomás akkora lett a királyi családon, hogy a Buckingham-palota másfél nap után – mialatt válságértekezletet tartottak a palotában – megtörte a csendet, és közleményt adott ki.
A királynő – akiről egyébként Meghan és Harry kimondottan pozitívan nyilatkozott az interjúban – biztosította a házaspárt, hogy mindig is a család szeretett tagjai lesznek, s azt ígérte, hogy a rasszizmus és a mentális segítséget elutasító „aggasztó” vádakat a család „házon belül” kivizsgálja. Mindazonáltal azt is kiemelte, hogy bizonyos történésekre az érintettek talán másképp emlékeznek.
Vilmos herceg csütörtökön újságírói kérdésre azt felelte, a királyi család egyáltalán nem rasszista.
Az egyik legmeghatározóbb brit napilap, a The Guardian – egyetértésben a legtöbb orgánummal – azt írta, aligha ér véget ezzel a történet, a sussexi hercegi pár kijelentése súlyos kárt okozott a „Cégnek”.
Daniel S. Loss történész azonban úgy véli, a királyi család támogatottsága várhatóan nem csökken jelentősen. Sőt, kimondottan az archaikus volta teszi népszerűvé sokak szemében, akik számára a család tradíciói és szertartásai stabilitást jelentenek a társadalmi és politikai változások közepette.
A harvardi oktató szerint az igazi nehézséget az okozza a család számára, hogy nehéz különválasztani a II. Erzsébet iránti rajongást a királyi család népszerűségétől. „Olyan régóta van a trónon, hogy a legtöbb ember nehezen tud ott más uralkodót elképzelni. Érdekes lesz majd, hogy a királyi család népszerűsége akkor is megmarad-e, amikor Károly lesz a király – mondja a harvardi szakértő. – Ha a huszonegyedik században is szeretnék megtartani kiváltságos pozíciójukat, akkor bizony nagyon fontos lesz, hogy a királyi család figyelembe vegye a fiatalok és a kisebbségek véleményét, aggodalmait. Hogy ez mit jelent a gyakorlatban, meglátjuk!”
Ha úgy érzed, te vagy a környezetedben valaki más krízishelyzetben van, segítségre szorul, hívd az ingyenes 116-123 felnőtt lelkielsősegély-szolgálatot! További információk, segítség ezen a linken.
Körösi Ivett
A hercegi párral készült interjú legfontosabb állításai ITT érthetők el, EBBEN a videóban pedig részletek vannak a beszélgetésből.
EZ a királyi család közleménye, ITT pedig Vilmos herceg rövid nyilatkozatát találjátok.
A Diána hercegnével készült 1995-ös BBC-interjút ITT tudjátok elolvasni.
ITT találjátok a The Guardian cikkét az Oprah Winfrey-interjúról.
Kiemelt kép: Getty Images/Harpo Productions/Joe Pugliese