– Nem tudom, mit szeretett ez a Petőfi annyira az őszben… – fakadt ki sok éve, az egyik látogatásom alkalmával Keresztanyu, aki már akkor is a nyolcvanas éveit taposta.

– Jaj, én is nagyon szeretem – lelkendeztem neki, mondván, nincs ennél sokszínűbb, izgalmasabb évszak. Mire ő rövidre zárta a dolgot:

– Na, akkor lehet menni levelet seperni!

Keresztanyu sajnos már nem él, de ilyenkor mindig eszembe jut, ha avarba gázolok a Városligetben. Én nagyon értem, mit szeretett annyira Petőfi az őszben – mondjuk, nem is kellett levelet sepernie, az szent igaz. 

Alább olyan versrészleteket válogattam kortárs szerzőktől, amelyek egy picit másképp, kevésbé „slágeresen” ragadják meg az őszt. mert ahányan vagyunk, annyiféleképp imádjuk (vagy épp utáljuk) az őszt. Keats (csak, hogy ne feledjük) például így:

„Halk párák s édes ízek évszaka
Jössz s hű híved, a sárga nap örül
És összefogtok s dús fürtök soka
Csügg a szőlőn a nádtetők körül,
Vén alma-ágat áldott súly töret
S zamat tölt minden őszi magvakat,
Dinnye dagad, feszül édes bele
A mogyoróknak s száz bimbó fakad:
Késő virág, minőt a méh szeret,
S már azt hiszi: örök méz-szüret,
Bár nyári sejtje csordultig tele.”

No de akkor most tényleg jöjjenek a kortársak!

A cikk a hirdetés után folytatódik!

„Egyetlen gerbera arany szeme –
egy kert jelképe az emlékezetben.
Barackszín hold: augusztus szelleme kísért
 a két ecetfaág között.

Benn most szállnak épp láda-sírjukba le
a nyári holmik. Két molylepke
rebben szekrény-éjből. Szeptember
gesztenyeemberkéi
formálódnak kezedben.”

(Rakovszky Zsuzsa: Ősz)

 

„Az se komplett, aki ilyenkor, ősszel
kap napszúrást, pláne az irodában:
október vége, laposan tűz a nap
a tágra nyitott ablakon keresztül
az arcomba, sütkérezek, mit a gyík,
 a fázékony test boldogságba dermed”

(Szlukovényi Katalin: Vénasszonyok nyara)

 

„Csapong az ősz, kabátot bontogat.
Csapongok én is. Semmi fontosat.
A szeptember merő banalitás.
A lényeget talán majd valaki más.”

(Závada Péter: Nem tart)

 

  „Feküdni az avarban, az egy jó dolog.
Simulni síkos levelekhez.
Nem gondolni rá, jön-e valaki.
Meglátja-e sápadt avarbőrömet.”

(Seres Lili Hanna: Avarbőr)

 

„Kínozz ahogy érdes
talpak tapossák préselik
a szőlő vérét kádak
őszi tánca hogy szeretni
már csak így lehessen
ahogy érdes talpak
a szőlő vérét préselik
a szőlő vérét nyomják
érdes talpak kádak
táncok hogy szeretni
így már csak így lehessen
kínozz de lehessen”

(Kemenes Henriette: Odú)

„Ahogy a levelüket befutják
a sértődött erek, hálózza
be járásod az erdőt. Találd meg
a bűnbakot, mondd
neki, hogy az ősz az
ő hibája, és hagyd is ott.”

(Borsik Miklós: IX.)

 

„Ez a kép is jó lesz valamire,
ha másra nem, arra,
hogy mielőtt végleg elreptetlek
– ahogyan a fecskéket szokás –
eszembe jusson megköszönni,
hogy voltál.”

(Ferencz Mónika: Lehetek még)



„ezen a már-már mesteri odafigyeléssel
tökéletesen semmilyenre csiszolt
novemberi reggelen,
ahol az abszolút jellegtelen,
körülbelül húszszázalékos szürkeárnyalat az alapbeállítás,
ahol a legerősebb bizonyosság először gyenge talánná,
aztán vállmegvont mindeggyé szelídül,
ahol a terheket közönnyel takarják be,
hogy súlytalanná váljanak,
a felelősségnek pedig már a kontúrja is árnyékká bomlik,
tulajdonképpen annyira nem is rossz.”

(Bokor Krisztián: November)

 

„A szigorúan lebetonozott ovális udvar közepén
100 négyzetméternyi, fűvel borított, kerek sziget.
Hajnalonta a súlyos, őszvégi harmat megfagy,
és az egész milliónyi jeges tüskévé változik.
A fűszálak közt itt is, ott is apró virágok.
Fehéren, tompán ragyog.”

(Simon Márton: Néz)

Neked van kedvenc őszi versed?

Csepelyi Adrienn gyűjtése