A hang, amely az álmaidból ismerős – Enya hatvanéves lett!
„Félreállok – hogy ne takarjam el, amit tennem adatott”, írta Fodor Ákos. Ez a haiku lehetne az ír énekesnő, Enya mottója is. A világtól elvonultan él egy ódon kastélyban, öt-hat évente ad ki egy lemezt, sosem koncertezik, és az interjúkban nemigen beszél magáról, majdnem csak szakmai kérdésekben nyilatkozik. Azt mondja, ha a zárkózottságát firtatják, hogy nem akar a zene és a közönség közé furakodni: magánéletével nem, dalaival szeretne kiállni a publikum elé. Mentes minden sztárallűrtől, egy kedves, visszafogott, szégyenlős művész, aki amúgy anticelebsége ellenére a kortárs zene egyik legfényesebb csillaga. Ma hatvanéves. (Tényleg, én sem hittem el.) Kurucz Adrienn írása.
–
Enyát nem hallgat az ember nap mint nap. Nekem legalábbis Enyához hangulat kell, vagy inkább apropó, alkalom. Ünnep.
Szinte semmit sem tudok róla (ahogy más se, lévén hogy nem nagyon beszél magáról, legalábbis a sztorizgatás nagyon távol áll tőle), mégis olyan ismerős! A hangja a részemmé vált. (És gondolom, jó sokan vagyunk így ezzel, az albumai legalábbis több mint százmillió példányban keltek el világszerte, és nemcsak Írország első számú énekese, de például Japánban is a legnépszerűbb női előadó.)
Enya ott volt az életem néhány nagyon fontos pillanatánál,
énekelt az esküvőmön, altatta babakorától (sőt, talán már a hasamban is) a gyerekemet, aki évekig kérte, hogy szóljon halkan Enya a hálószobában este, írtam sok cikket, miközben valamelyik albuma forgott, de az én zeném volt akkor is, ha csak hevertem az ágyon, vagy jártam az erdőt. Passzolt, ha fáradt voltam, passzolt, ha szomorú. Vonaton utazáshoz és kanapén nosztalgiázáshoz is tökéletes választásnak bizonyult.
Nem tudom, tudod-e, de Enya minden dalát maga írja, maga énekeli fel sok sávban a stúdióban, és a hangszereken is ő játszik. Van vele kapcsolatban még jó pár, talán nem nyilvánvaló információ, érdekesség, összegyűjtöttem nektek hatot a hatvanadik születésnap apropóján, íme!
1.
Egy nagypapagyilkos gyermeket szülő nőről nevezte el – a nagyapja
A művész, akit a világ Enyaként emleget, az Eithne Pádraigín Ní Bhraonáin nevet viseli valójában. Az Enya az ír-gael Eithne fonetikusan leírt változata, és népszerű keresztnév Írországban. A mitológiában egy istennőt is így hívnak, akit toronyba zárt az apja, hogy ne eshessen teherbe, mert a jóslat szerint Eithne fia lesz a nagyapja gyilkosa – a végzetet persze nem lehet holmi tornyokkal kicselezni.
Érdekes, hogy az énekesnőnek a mitológiatudor nagypapája választotta ezt a nevet, és bár Enyának nem született gyereke, de valóban egy tornyos kastélyban él visszavonultan.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
2.
(Az) Enya(művek) igazából nem egy ember, hanem három
Enya hord gyűrűt a gyűrűsujján, de úgy hírlik, nem házas. Sosem beszél a magánéletéről, mindössze annyit mond sejtelmesen az interjúkban: „Óriási a családom.” A klipekben is egyedül szerepel, de ha az Enya nevű, folk, templomi és klasszikus zenei alapokon nyugvó projektről beszélünk, akkor valójában nem egyetlen művészről van szó, hanem egy zenei szövetségről: a zeneszerző-előadóművész állandó munkatársai négy évtizede immár: Nicky Ryan zenei producer és Roma Ryan, aki a dalszövegeket írja.
3.
Egy híres klán állította pályára
Eithne-Enya az Ír Köztársaság egy csodálatosan szép északnyugati tartományában, Donegalban született, közel a tengerhez. Angolul csak az iskolában tanult meg, otthon ír-gael nyelven beszéltek.
Indulása hasonló Celine Dionéhoz: hatalmas család, sok testvér (Enyának nyolc van, négy fiú, négy lány), a nagyszülőket, szülőket is beleértve mindenki zenél(t), nem is akármilyen színvonalon, anyja-apja orgonált a templomban, és kórust is vezettek, amelynek gyerekeik is a tagjai voltak.
A családi együttes, amelyben testvérei és nagybátyjai játszottak, ismert lett, úgy hívták: Clannad (vagyis klán). A tradicionális ír és a kortárs folkzenét, valamint a New Age és a rock elemeit összeolvasztva egyedi, hipnotikus hangzást hoztak létre. Ennek a formációnak Enya is tagja volt 19 évesen egy rövid ideig, ő volt a szintetizátoros, dalokat szerzett és vokálozott. Szólókarrierje 1982-ben kezdődött, amikor összeállt a Clannad kiugrott menedzserével, Nicky Ryannel, és létrehozták az Enya-műveket.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
4.
Egy zseniális nő, aki a szavakat adja Enya szájába
A már többször emlegetett Nicky Ryan producernek, aki egyébként magát az Enya-stílust is kitalálta, beleértve a sok hangsávra rögzített különleges effektekkel ellátott éneklést, van egy fantasztikus felesége, a költő-dalszerző, A Gyűrűk Ura két dala révén Grammy-díjas Roma Ryan. Negyven éve dolgozik együtt ő is Enyával. A nő egy nyelvzseni. Az Enya-dalok nagyon sokfélék, van ír-gael, angol és latin nyelvű, de van, ami spanyolul, franciául, japánul vagy a J. R. R. Tolkien által kitalált sindarin és quenya nyelven szólal meg, mind Roma Ryan tehetségét dicséri, aki Tolkientől ihletetten kreált egy saját nyelvet is, a loxit, amelyet az Amarantine lemezen hallhatunk.
5.
„Soha semmi botrányosat nem csináltam”
Ez egy interjúban hangzott el Enya szájából (a citált interjúrészleteket mind az Enya: A life in music című dokumentumfilmből vettem), amiben azt firtatták, miért él úgy, mint egy remete, miközben világsztár. Azt is elmondja, hogy amikor alkot, nem érdekeli a siker, se a rajongók, csak a zenére koncentrál. És ha kész egy album, akkor persze el kell hagynia a bázist, és sokat utazik, ad interjúkat is, de a magánéletéről nem beszél, mert nincsenek „sztorik”. Ő ugyanis egy teljesen hétköznapi ember, és amikor képletesen és a valódágban is magára csukja az ajtót, halálra rémül, ha azt tapasztalja, hogy figyelik. (Többször betörtek hozzá, túszul ejtették egyszer a személyzetét is!)
És bár belátja, hogy szükség van némi promócióra, de igazából nem szereti, ha filmezik-fényképezik, és nagyon szégyenlős. Ha belenéztek egy-egy interjúba, el is hisztitek, hogy így van…
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
6.
Jó kislány, még a bentlakásos iskolát is imádta
Enya többször is hangoztatta interjúkban, hogy tizenegy évesen bentlakásos iskolába, apácák felügyelete alá kerülni számára megváltás volt, érdekes módon először érezte függetlennek, önállónak magát, ugyanis otthon, az egyik legfiatalabb gyerekként, folyton felügyelet alatt volt, nagyon féltették.
A zárdát később egy XIX. századi kastélyra cserélte Killiney-ben, Dél-Dublinban, az épületet szépen helyre hozatta, van könyvtárszobája, koncertterme, stúdiója. És ha kinéz a torony ablakán, a tengert látja. Hogy megosztja-e valakivel azt a sok szépséget, ami ő és ami körülveszi, nem tudni, ám ha kérdezik, azt mondja sejtelmesen a riporteri kérdésre: „Én soha nem vagyok magányos!”
Kurucz Adrienn
Forrás: ITT, ITT, ITT; és az Enya: A life in music című dokumentumfilm
Kiemelt kép: Getty Images/Isa Foltin
