–

Biztos, hogy ebben a ruhában akarsz menni?

De, nagyon tetszik, viszont még csak 17 éves vagy.

Cöcöcö, oké, mindjárt 18! Tudom, én vagyok az anyád!

Emlékszel rám különben?

Csak azért kérdem, mert három napja nem szóltál hozzám. Ki se jöttél a szobádból, csak éjjel, osonva.

Ha nem fogyna a kaja a hűtőből, azt hinném, szellemek járnak a házban.

Tudom, hogy szünet van!

Apropó, elolvastad a kötelezőket?

Lett volna rá időd, ha nem a barátnőiddel csetelnél egész nap.

Onnan tudom, hogy hallom. Gondolod, ezen a szar kis gipszkartonon nem hallatszik át a duruzsolás!?

Hogy mondhatsz ilyet, kicsim? Nem nyomozok!

Apa telefonját?

Miről beszélsz?

Ja!

Igen, azt megnéztem. Muszáj volt!

Ok, nem volt muszáj, de mit tehettem volna? Tudni akartam az igazat! Jobb lett volna hazugságban élni?

Neked talán.

Nem, a te telefonodat nem nézem meg… Nem is tudnám, van rajta jelszó!

Hogyhogy honnan tudom?

Hát mondtad, gondolom.

De bízom benned!

Ne veszekedjünk, kicsim, kérlek! Ma ne. Olyan fáradt vagyok.

Nem szedem már, nem akarok rászokni. Úgyhogy fenn voltam egész éjjel. Azt mondja a doki, biztos a klimax. Kedves tőled, hogy megkérdezted, de te ezzel most ne törődj. Menj bulizni! Mulass jól! Drága gyerekem…

Mit is mondtál, kinél lesz a parti?

Jó, nem parti. Akkor úgy kérdezem, kihez mész vendégségbe?

Jaj, ne lovagoljunk már a szavakon, édesem, mondd már meg, hol leszel, és kivel, ennyit azért tudnom kell.

Azért, mert az anyád vagyok, és féltelek. Te még nem tudod, milyen veszélyes az éjszaka! Autóval vittünk mindenhova. Fogalmad sincs, miféle emberek nyüzsögnek az utcákon.

Onnan tudom, hogy én is voltam fiatal. Hihetetlen?

Igen, igaz, mostanában nem nagyon mozdulok ki, de hidd el, amikor én jártam bulizni, akkor is vigyázni kellett.

Hogy hova jártunk? Az egyetemnek volt egy klubja, leginkább oda.

Előtte? Előtte sehova. Nem engedtek anyámék. Igazuk is volt! Minek lófráltam volna a városban egyedül? Volt azért, hogy megszöktem, hahaha, képzeld, kimásztam az ablakon, hogy a fiúmmal lehessek!

Nem a másodikon! Az elsőn. De volt magasföldszint is! Kellett azért ugrani is, nemcsak ereszkedni, hahahaha, mekkora bolond voltam!

Nem is pirultam el! Hőhullám. Mondtam, klimax.

Úgy szerettem, istenem… Ugrottam volna magasabbról is érte, azt hiszem… De te nehogy ilyeneket csinálj, te lány! Csak semmi őrültködés. Hidd el a nyanyának, egyetlen férfi se ér annyit, hogy kitörd a nyakad miatta.

Nem, még ő sem, drágám.

Tudom, most nem hiszel nekem, szép dolog a szerelem, de elmúlik, mindig elmúlik, a fenébe is, és majd egyszer igazat adsz anyádnak.

Nem fúrom! Kedvelem.

Tényleg.

Helyes fiú. Csoda, hogy ilyen értelmes, ha arra gondolok, kik a szülei.

Na, ne sértődj meg, nem kritizálom! Pont azt mondom, hogy milyen okos srác! Az anyja kész katasztrófa.

Nem vagyok sznob! Nem tudom, honnan szeded ezt, kislányom, de tényleg!

Apád hogy merészel ilyeneket mondani rám? Azok után, ahogy elbánt velem!

Nem nézem le azt a nőt, csak nem bírom hallgatni a fecsegését. Nincs időm ostoba emberekre. Baj, hogy őszinte vagyok?

Na, figyi, hagyjuk a témát, a lényeg, hogy ti szeretitek egymást. Ő is ott lesz a buliban különben?

Lehet?

Együtt jártok, és nem tudod, ott lesz-e?

Aha.

És, ugye, nem náluk alszol?

Igen, mondtad, hogy a Briginél, de eszembe jutott, talán változott a terv vagy valami.

Ígérd meg!

Nem, nem aggódom, csak nem szeretném, hogy elkapkodjatok bármit is. Még korai az együtt alvás.

Hogy én? Hány éves voltam?

Nem emlékszem pontosan.

Tizennyolc… hét… majdnem. De mi együtt jártunk nyolcadiktól! Azért az más.

Dehogynem!

Kicsim, ne forgasd a szemedet, árt a szépségednek. Nem szólok bele a dolgotokba, csak nem szeretném, hogy csalódjál. Próbállak védeni. Tudom, hogy már majdnem felnőtt vagy, de nekem a gyerekem maradsz attól még, és féltelek.

Féltékeny vagyok? Én? Mégis kire?

Mi? Besavanyodtam?

Hogy bírsz ilyen gonoszságokat vágni a fejemhez? Megjött? Adjak gyógyszert?

Akkor jó… De ne beszélj ilyeneket. Igenis van életem!

De eljárok!

Hova-hova? Hát például voltam zumbázni a héten, nem is mondtam. Meg felugrottam Évához is csevegni egy kicsit.

Éva a barátnőm.

Nem, nem régóta. Itt dolgozik lent a kisboltban. Most válik, eléggé leeresztett.

Úgyse érted, de az én koromban már nem akar állandóan pörögni az ember.

Ha most elmész, leviszem a kutyát egy gyors körre, aztán iszom egy pohár vörösbort és megnézek egy jó filmet. Vagy olvasok. Arany életem van! Nem kell örökké csalódni, megalkudni a szar helyzetekkel, hogy ne legyen még szarabb… Eh. Senki se ugat bele az életembe többé! Se az anyám, se a pasim.

Sose volt ilyen jó nekem!

Most miért nézel ilyen furán?!

Na, gyere ide szépen. Kérek egy ölelést!

Úgy ni.

Tudod, mennyire szeretlek, kicsim, ugye? Én a hülye, okoskodó anyád… Na, jól van… eridj!

Tudod, szívesen elmegyek érted bármikor, bárhova kocsival! Nem is iszom meg az a bort, várom, hogy telefonálj!

Igen, értem, a Briginél alszol, de hátha…

Hátha van valami.

Mit tudom én, mi.

Például hiányzom, hahahaha.

Emlékszel, mikor kicsi voltál, hányszor kellett rohannom érted az éjszaka közepén, mert mégsem tudtál elaludni idegen helyen, hiába voltak ott a barátnőid vagy a nagyanyád?

Nem emlékszel.

Nem baj.

Na, menjél, szeretlek, le ne késd a buszt!

Zsepi van nálad?

Telefon?

Feltöltötted?

Pénz?

Gyere, adok még, kell?

Jól van, na, eldugulok!

Szia!

(Hívsz majd, ugye?

Hívjál azért.)

Kurucz Adrienn

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images