–

Gyárfás Dorka szívébe zárta végül Ferrantét

Dorka Ferrante Nő a sötétben című regényét olvasta a szabadsága alatt. „Nehezen szerettem meg Ferrantét, valamiért mégis újra meg újra adtam neki egy esélyt. Amikor pedig legutóbb befejeztem a Nápolyi regények harmadik részét, kifejezetten kitolásnak éreztem, hogy még több mint egy fél évet kell várni, míg a negyedik is megjelenik magyarul. Talán ezért vittem el a nyaralásra a Nő a sötétben című könyvét, bár arra számítottam, hogy teljesen más történet lesz – tévedtem.

Ez a rövid regény a Nápolyi regények második részének egy elemét dolgozza át, de ez csöppet sem zavaró, mert tényleg sokkal mélyebb és alaposabb mű lett belőle. Ugyanakkor éreztem némi rokonságot Domenico Starnone Hurok című regényével is. Starnone állítólag Ferrante férje – már ha a Ferrante művésznév valójában Anita Raja műfordítót takarja.

Mindkét regény arról szól, milyen következményekkel jár, ha valaki – a Hurokban egy férfi, a Nő a sötétben címűben egy nő – kilép a házasságából pár évre, és elhagyja a gyerekeit is, megél egy szerelmet, magára talál, majd ráébred, hogy ezt nem teheti meg a gyerekeivel, és visszatér hozzájuk.

Vagyis milyen ára van annak, ha családot alapítunk, és ha ki akarjuk magunkat teljesíteni, milyen ára van a hazugságainknak, vagy annak, ha őszinték vagyunk magunkkal. Szerintem ezek brutál fontos kérdések, amik előbb-utóbb mindenkit utolérnek.

Aki ismeri Kerepeczki Annát, cseppet sem lepődik meg, hogy a Marvel Kapitány (Kelly Sue DeConnick – David Lopez) nemrég magyarul is megjelenő kötetét ajánlja a vízpart mellé. „Könnyű, szórakoztató olvasmány. Carol Danvers idén debütált a moziban, előtte nem sokat tudtam erről a hősről, de nagyon szimpatikus lett. Alig vártam, hogy elolvassam a képregényt, aminek a cselekménye szerencsére különbözik a filmestől, így új élményekkel gazdagodtam. Nekem nagyon bejött a képregény is, mert vicces és izgalmas, teljesen szerelembe estem. Vigyázat, nyomokban cuki macskákat (vagy Flerkeneket?) tartalmaz!”

Pásztory Dóri nem könnyű olvasmányt választott. A meggyilkolt orosz újságíró, Anna Politkovszkaja Orosz naplóját olvassa. „Ez az egyetlen évszak, amikor elbírja a lelkem. Így is minden második mondat után fel kell néznem az égre, vennem egy mély levegőt és beszippantani egy kis adag melegséget a nyárból, hogy végigérjek rajta.”

Fiala Borcsa magyar írót választott: Háy János Xanaduját olvassa. „Az új fogadalmam, hogy egy darabig csak kortárs magyart olvasok, és most remélhetőleg lesz hozzá időm és agyam is. Az egyetem magyar szakának utolsó két félévében annyi búskomor kortársat kellett olvasni, hogy jó darabig feléjük sem bírtam nézni. Tök jók voltak amúgy (Kő hull apadó kútba, Sátántangó stb.), de így egyben végtelenül deprimáló is. Aztán pár éve Dragomán György Máglyája visszahódította a szívemet. Meg a szkénés Háy-darabok. Kurva jók.

Kégl Ági szereti a krimiket. „Terry Hayestől olvasom a Nevem Pilgrimet. Nagyon izgalmas krimi egy első könyves újságíró tollából. Fordulatos és szórakoztató. Olvasom, amikor tudom. Habár, ha ilyen tempóban haladok, lehet, hogy a nyári magyarországi látogatásomra is magammal viszem. 

Marishkánk, alias Marossy Kriszta kolléganőnk nem meglepő módon egy fordulatos, szenvedélyes sztorit hozott: Lisa Wingate Elrabolt életek című könyvét. „A könyv, amit nem akartam befejezni, de hiába olvastam közben el hármat, mégis meg kellett tennem. A könyv, ami közben bármit olvashatsz, nem felejted el a történetet, nem kell visszalapozni, mert pontosan tudod, hogy hol tartasz a történetben, borzongva várod, hogy kiderüljön, miként függ össze Memphis 1939-es történelme a mával, és hogy az akkori folyami boldog cigány gyerekek élete miért fordul pokolivá, és vajon a leszármazottjuk ma hogy élhet egy igen előkelő politikuscsaládban. A titok egy karkötő kapcsán feslik fel szépen lassan. Közben pedig kiderül, hogy bárhová sodorja is az embert a sorsa, vannak tőle elválaszthatatlan lelkek: testvérek, társak… És csak ez az igazság számít, semmi más!”

Olvasószerkesztőnk, Both Gabi Kalapos Éva Veronika F mint című regényét olvasta. „A szerző első – felnőtteknek íródott – regénye nemrégiben jelent meg, és abszolút bebizonyította, hogy a »young adult« könyvekből simán át lehet lépni az úgynevezett felnőtt irodalomba. Műfajilag elég besorolhatatlan regény született, a kisrealista környezetet egy dőlt betűvel szedett párhuzamos szál kíséri, amely kissé utópisztikus krimivilágba vezeti az olvasót.

A főhősnő, Fema egy éjjel-nappali boltban robotol, leépülőben lévő anyjával és simlis férjével él nagyon szerény körülmények között. Élete tragédiája, hogy elvetélt, és azóta sem esett újra teherbe. A külvilággal való kapcsolata rendkívül korlátozott, ahogy a szókészlete és a vágyai is. Kisszerű, primitív főnöke keseríti meg a mindennapjait, amibe némi újdonságot hoz egy új kolléga, Fip, aki intézetben nevelkedett, és kissé fogyatékos, de mégis kialakul közöttük valami fura érzelmi kapcsolat. Fema a vevők közül csupán egy ügyvédnővel beszélget néha komolyabban is, akit egy Fotós üldöz. Fema próbál neki segíteni, de az ügyvédnő teljesen megzavarodik a Fotóstól, majd váratlanul eltűnik. Ezek után egyre több valószerűtlen történés borzolja a kisszerű mindennapokat, a vége pedig igazi meglepetés. A regény sötét hangulatú, mégsem nyomasztó, beszippantja az olvasót. Rengeteg fontos alapkérdést vet fel, a nyelvezete pedig briliáns. Nem könnyű olvasmány, mégis nagy élmény, akár nyárra is.”

Tóth Flóra hű maradt Rowlinghoz. „Tavaly nyáron szerettem bele J. K. Rowling álnéven írt krimisorozatába. Miután együtt nőttem fel Harryvel, és éveken át remegve vártam az újabb kötetet, most ugyanannál a szerzőnél keveredtem ugyanebbe a kicsit nyomasztó, kicsit izgalmas helyzetbe. A Robert Galbraith néven jegyzett Cormoran Strike magánnyomozóról és az első kötetben ideiglenes asszisztensként hozzá csapódó Robin Ellacottról szóló sorozatnak ugyanis még nincs vége. Azt hittem, hogy az idei nyaralásom is velük fog telni, de nem bírtam ki, és félig elolvastam angolul még télen, aztán tavasszal befejeztem magyarul. Így most megint várhatok. Szerintem ideális könnyed felnőttkori olvasmány azoknak, akik szintén a Harry Potter-sorozaton szocializálódtak. Mindegyik rész más kicsit, és közben olyan izgalmas, hogy még a filmből készült, C. B. Strike című minisorozatot is képes voltam végignézni – úgy, hogy én minden részben tudtam, hogy ki a gyilkos. Tipikusan olyan könyv, amit elkezdesz lefekvés előtt olvasni, és azon veszed észre magad, hogy világosodik.”

És végül: Kurucz Adri egy dél-koreai szerző regényét választotta ki a nyaralásra. „Ajándékba kaptam Cso Namdzsu szociológus-újságíró regényét, a Született 1982-ben-t. A tavalyi-tavalyelőtti év egyik szenzációja volt a könyv, állítólag több millióan olvasták a világban, és hamarosan filmre is viszik a történetet, amely egy Kim Dzsijong nevű lányról szól, aki az iskolában mindig a fiúk után kap csak ebédet, és kikap az apjától, mert molesztálták az utcán. Amikor pedig dolgozni kezd, hiába remek munkaerő, keresztülnéznek rajta. Kim Dzsijong nem átlagos átlagos nő: nehezen nyugszik bele az intézményesített elnyomásba. Ahogy a könyv szerzője sem, szerencsére, így elérte, hogy nemcsak Dél-Koreában, de mindenfelé, ahol a regény megjelenik, beszélni kezdenek egy csomó szőnyeg alá sepert problémáról.”