A nők által pártfogolt nőgyűlölő

Szépséges szőke színésznők, hét teljes napon keresztül forgatott zuhanyzós jelenet, rátarti, közömbös anyák, megalázásra és büntetésre ítélt női karakterek… ezek mind Alfred Hitchcock rovására íródtak, amikor a kritikusok antifeministaként, sőt nőgyűlölőként könyvelték el a híres rendezőt.

Sok filmjében valóban sablonosak a női karakterek, rendszeresen sztereotípiákra épített, de kivételek azért nála is akadtak. Az sem vitatható, hogy a vászon mögött Hitchcock csupa erős nővel vette magát körbe, akik mind inspirálták, segítették annak az életműnek a megalkotásában, amiért 1968-ban Irving G. Thalberg-emlékdíjat kapott.

Anyja határozott katolikus asszony volt, aki a későbbiekben modellként szolgált a Hitchcock-filmek hideg, erőszakos anya-karaktereinek, amit azóta is sokan kritizálnak.

Hozzátenném, a fölényeskedő, gyakran agresszív apakarakterek sosem kelltettek felháborodást Hollywoodban.

A felesége, Alma támogatása és segítsége nélkül talán egyetlen filmje sem készülhetett volna el, míg titkárnői, szövegkönyvírói, rendezőasszisztensei mind kitűnő szakmai támogatást nyújtottak neki.

A tipikus hitchcocki nő általában – és a világ legjobb filmjében

Hitchcock Szédülés filmje, amely 2012-ben letaszította Orson Welles Citizen Kane (Aranypolgár) klasszikusát a világ legjobb filmje címről, az egyik legkritikusabban értékelt Hitchcock-alkotás és az egyik legkiemelkedőbb az erős női karakterek szempontjából is.

A Szédülést sokan Hitchcock nőgyűlöletére való bizonyítékként tartották számon, pedig ha közelebbről megnézzük, a karakterekből teljesen másra következtethetünk.

Csak egy kis szempontváltás szükséges, és feltárul előttünk egy másik Hitchcock-világ, ami tele van erős nőkkel és gyenge férfiakkal.

A tipikus hitchcocki nő szőke bombázó, titokzatos, elegáns és elérhetetlen. A férfiak vágyálmaként, majd, ahogy a thriller halad előre, rémálmaként tűnik fel. A hitchcocki nőre tökéletes példa a Szédülés Madeleine-je (Kim Novak). Annak ellenére, hogy a kor szépségideálját testesíti meg, számunkra szürreális, egysíkú és unalmas a karakter.

Kim Novak és Alfred Hitchcock a Szédülés című film forgatásán

A főszereplő, Scottie (James Stewart) természetesen őbelé lesz halálosan szerelmes, és amikor anakrofóbiája (magasságtól való félelme) miatt nem tudja megakadályozni a nő öngyilkosságát, összeroppan. Hűséges barátja, Midge (Barbara Bel Geddes) ekkor is mellette áll. Midge független, jó humorú és okos nő. (Hát persze, még a szemüveg is rajta van, anélkül azért nehezen tudtuk volna mindezt megállapítani. Na, jó, a szemüveg talán csak azért van rajta, hogy valaki levehesse és felsóhajthasson: „Ó, hogy maga milyen szép”). Az ő karakterével nincs nő, aki legalább egy kicsit ne tudna vele azonosulni.

Midge magabiztos, vicces és intelligens lány, aki mégis egy olyan férfiba szerelmes, akinek semmi humora, és nem hús-vér nőre, hanem ideálra vágyik; aki nem szeretni, hanem birtokolni akar.

Érthetetlennek tűnik? Mégis hányan láttak már ilyet? Tegyék fel a kezüket.

A másik izgalmas női karakter a Madeleine-re megszólalásig hasonlító Judy, aki a film második részében tűnik fel. Judy nem titokzatos, két lábbal áll a földön és harcol Scottie birtoklási vágya ellen. Nem akar megváltozni, azt akarja, amit mindenki: hogy önmagáért szeressék. Csakhogy beleszeret a férfiba, és lassan hagyja magát az általa elképzelt nővé alakítani.

Mielőtt elkezdenél ítélkezni a szerelmes nő fölött, fordulj kicsit magadba. Az vesse Judyra az első követ, akivel nem történt még hasonló sohasem. Számomra nincs annál szívszorítóbb jelenet a filmben, mint amikor Judy könnyezve kérdezi a szeretett férfitól: „Ha úgy teszek, ahogy mondod, szeretni fogsz?”, mert ez még napjainkban is, ha nem is hangosan és tudatosan, de túl sokszor hangzik el.

James Stewart, mint Scottie Ferguson és Kim Novak filmes karakterei

Férfiaknak nőkről férfiasan? Avagy a kivétel erősíti a szabályt

A Szédülés nem az egyetlen, de egyértelműen a legkiemelkedőbb Hitchcock-film, melyben a rendező meglepően szemfülesen gyakorol társadalom- és önkritikát. Ironikus párbeszédei, jelenetei és szimbolizmusa pontosan szemlélteti Hitchcock gondolatait a mozi varázsáról és saját szerepéről ebben a különös, torz világban. A Szédülésben Scottie erőszakos birtoklási és formálási vágya Judy felé, egyértelműen Hitchcock színésznőkkel való bánásmódját tükrözi. A gyermekkora óta súlyproblémákkal küzdő, frusztrált rendező csodálattal tekintett a színésznőire, de megalázta, meg is büntette őket a szépségük miatt. Egyszerre akarta csillogtatni és megváltoztatni őket, majd amikor ez nem sikerült, a végletekig kínozta őket egy-egy szerepben. (Többek között ezt örökítette meg a Hitchcock című 2012-es film.)

A tény, hogy egy gyenge, zavaros elméjű férfi hogyan tudja sorra kihasználni a körülötte élő nőket, ma már talán kicsit szürreális és túldramatizált húzás a filmben, de akkoriban éles ön- és társadalomkritika volt.

Hitchcock ezen filmje sokkal inkább foglalkozik a női lélek rejtelmeivel, mint a látszólag főszerepben lévő Scottie zavaros lelkiállapotával.

A Szédülés című film külföldi plakátja

Talán kiderült, hogy nem minden Hitchcock-film férfiasan készült mű – férfiaknak nőkről. A ma szülinapos rendező pontosan látta a kora társadalmában rejlő hibákat, egyenlőtlenséget és a saját csavaros és borzongatós módszerével hívta fel rájuk a figyelmet.

Csernik Gréta

Forrás: ITT 

Képek: Getty Images