1. Damstredet (Ingyenes)

A meredek kis utca egyik oldalán kis zöldség- és gyümölcsös kertek vannak, a másikon pedig olyan cukorfalat házikók, hogy amikor átküldtem róluk pár képet a csávómnak, azt hitte, a vidámparkban vagyok egy manócska tematikájú skanzenben.

A bilikékre vagy épp babarózsaszínre festett faházak tökéletes illusztrációi lehetnének egy mesekönyvnek, az ember szinte várja, mikor lép ki a rózsabokor keretezte ajtón egy idős néni, hogy vagy elátkozzon, vagy teljesítse három kívánságomat. Az utcán tovább baktatva elérkezhetsz abba a temetőbe, ahol többek között a drámaíró Ibsen és a festő Munch is nyugszik.

 

2. Det Kongelige Slott (Ingyenes)

A norvég király kastélyát csodaszép park veszi körbe, szemben a brit kollégájával azonban itt nem kell megküzdeni a csillió turistával, ami már önmagában nagyon üdítő.

A kert azonban más szempontból is érdemes a figyelemre: 2019-ben fog befejeződni az Ingrid Alexandra parkban egy példaértékű kiállítás, mely során azokat a szobrokat állítják ki, amiket az ország különböző területein élő norvég hatodikosok terveztek, és profi képzőművészek kiviteleztek.

Kifejezetten kérik, hogy a kiállított műveket tapogassa meg bárki, aki késztetést érez rá, én meg belegondolok, hogy micsoda boldogság töltheti el bármelyik itt élő gyerek szívét, hogy a művészetét ennyire komolyan veszik. Ábrándozásaimban aztán odáig jutok, hogy hirtelen sokféle színű, szagú, hovatartozású magyar purdé rajzát látom megvalósulni 3D-ben a Parlament előtti téren, meg a Pancho arénában, ott úgyis olyan szép a gyep… Aztán búsan kihúzom a bilibe lógó kezem, és tovább baktatok.

3. Vigeland Sculpture Park (Ingyenes)

Az egész park egyetlen művész, Gustav Vigeland szobrait foglalja össze, több mint kétszáz darabot. Egy egyezség értelmében ugyanis ingyenes ellátást és lakhatást kapott a várostól, cserébe viszont halála után Oslo örökölte az eredeti műveket mind egy szálig. Vigelandnak csak egy kikötése volt: az általa tervezett parkot bárki ingyen látogathassa.

Nekem az összes látványosság közül ez lett a szívem csücske, ha Oslóban élnék, szerintem ide járnék mindennap kocogni. Imádom azt a sajátos, norvég humort, ami megjelenik a művekben úgy, hogy szinte az összes köré oda tudok képzelni egy-egy történetet. A hatalmas, batár gránittömbök robosztusságuk ellenére egészen szofisztikált emberi érzéseket képesek kifejezni.

Rendkívül inspiráló a környezet, közepén egy hatalmas szökőkúttal, és természetesen egy csomó szoborral, mely az emberi élet körforgását mutatja be sajátos hangulatával.

 

4. Viking múzeum (Gyerekeknek 18 év alatt ingyenes, felnőtteknek 3200 forint)

Maga a múzeum nem túl nagy, mégis vétek lenne kihagyni, hiszen egy az egyben megtekinthető három viking hajó különböző nézőpontokból, plusz a háttérben negyedóránként vetítenek egy rövidfilmet arról, hogyan igázták le ezek a harcosok a fél világot. Egészen elképesztő érzés ott állni a széles, puritán bárka mellett, és elképzelni, hogy egy ilyen lélekvesztőben vágott neki harminc marcona viking a tengernek. Hogy hogyan voltak képesek túlélni a hullámzást, esőt, fagyot, napsütést, éhínséget és szomjúságot ezen a fedetlen hajón, számomra teljességgel felfoghatatlan.

Ráadásul nem is csak a szomszéd Izlandig eveztek el, a IX. században például eljutottak egészen Isztambulig is. Bizonyíték rá a Halfdan nevezetű viking firkálmánya, aki nem átallotta rágraffittizni a Hagia Sophiára: „Halfdan véste ide ezeket a rovásokat”. A törökök meg voltak olyan jó fejek, hogy a mai napig megőrizték a hódító nyomait – ami persze nem azt jelenti, hogy a te hasonló kísérletedet is ugyanilyen lelkesedéssel honorálnák.

5. Amundsen hajója (Gyerek beugró: 1600 forint, felnőtt: 3800)

Ha tetszett a vikinges sztori, akkor irány a Fram múzeum! Mi egy nap alatt nyomtuk le a kettőt, a gyerekek mégsem panaszkodtak, sőt. Itt ugyanis Amundsen sarkkutató hajója van kiállítva, ami akkora, mint egy hegyomlás. Fel lehet menni a fedélzetre, majd be lehet járni az egészet a kajütöktől kezdve a konyhán és a fűtőházon át egészen a vécéig. A viking hódítók teljesítménye sem volt semmi, de az, hogy egy marék fickó meg száz kutya nekivág az ismeretlennek, hogy aztán éveket(!) töltsön el szorosan összezárva, egészen hátborzongató.

A fedélzeten felülhetsz egy kis padra, ami a tengeri hullámzást hivatott illusztrálni. Fél perc üldögélés, majd a kissé levegőtlen, erőteljes fa szagot árasztó hajóbelső bejárása garantáltan empatikussá tesz mindenkit a felfedezők viszontagságos életkörülményei iránt.

És akkor a lesből támadó jegesmedvékről, az időnként kialakuló jégfogságról, vagy az egyoldalú táplálkozásról még nem is beszéltünk.

6. Holmenkollbakken, azaz a műlesikló pálya (Ingyenes)

Egészen elképesztő tempóban nyomják a norvégok a fittit, mintha az egész város állandóan futna, biciklizne, síelne vagy gyúrna. Egyáltalán nem csodálkoznék rajta, ha valakit a harmadik turistaként eltöltött napra elkapna a gépszíj, és Amundsenhez hasonlóan ő is hegycsúcsokat akarna meghódítani. Szerencsére a terep abszolút alkalmas a feladatra, hiszen ott van a város közepén 1892 óta az azóta többször újjáépített síugrósánc. Az odafelé vezető úton pedig felbringázhatsz, odakocoghatsz, a helyszínen step-aerobicozhatsz századmagaddal, de ha inkább a síelést, sífutást kultiválod, akkor sem leszel egyedül. A terepen számtalan kávézó van elszórva, szóval egészen kellemes sporttevékenységet lehet űzni, miközben Oslo szó szerint a lábaidnál hever.

És még egy kis ez meg az:

– A város pedánsan tiszta a legtöbb helyen. A norvégok nagyon érzékenyek az otthonuk rendezettségére, úgyhogy a lakóközösségek évente pár alkalommal összegyűlnek, hogy kalákában tegyék rendbe, fessék le és pimpeljék fel a közös ingatlant.

– Kifejezetten üdítő látni az óvodás csoportokkkal baktató óvóbácsikat vagy a sok apukát, aki a gyerekeit toligálja vagy épp pelenkázza önállóan a játszótéren. Szemben a magyar öt darab nappal, a norvég apáknak (az anyukákhoz hasonlóan) kötelezően ki kell vennie három hónap gyest, a maradék hat hónapon pedig a szülők megegyezés szerint osztozhatnak.

– Ha szereted a lazacot, itt most degeszre eheted magad, és még pénzt is spórolsz. Vicces volt megtapasztalni, hogy kétszer annyi pénzt fizettem ki egy margherita pizzáért, mint egy doboz lazacos szusiért.

– Munkamániásoknak nyáron maga a kánaán a város, este 11-kor még olyan világos van, hogy az ember úgy elmerül a dologban, hogy észre sem veszi, otthon már rég fellőtték volna a pizsamát.

Egyszóval, ha nem is akarod feltétlenül minden évben lecserélni a szokásos horvát tengerpartot egy norvég kiruccanásra, egyszer-kétszer az életben érdemes lenne meglátogatnod Oslót. Szerintem.

 

Fiala Borcsa

 A fotók a szerző tulajdonában vannak