Gyere, pörögj, míg bírsz, vagy ugorj a felhőkig!

Eléggé felzaklatott a hír, hogy hamarosan a 25. születésnapját ünnepli az Anima Sound System. Vagy nem is biztos, hogy ünnepli, csak idén 25 évesek. Itt már nem a nagykorúság a kérdés, hanem túl az egyetemen/főiskolán, megkezdődik a nagybetűs élet, komoly párkapcsolat, fontos döntések időszaka ez az ember életében. 25 év nagy idő. Sok-sok megúszott, megélt, elmulasztott pillanat.

Csak azért tudom felfogni ezt a negyed századot, mert a zenei eszmélésem hajnala nagyjából egybeesik a szombathelyi kötődésű zenekar újszülött éveivel. Most már megtehetem, hogy megnézem a Wikipédián: „Az Anima Sound System 1993-ban Szombathelyen alakult, elektronikus zenét játszó együttes.”

Ez így elég száraz, de ha hozzáteszem, hogy ’93-ban kezdtem a középiskolát, és ’97-ben meg a főiskolát – utóbbit Szombathelyen – azonnal megtelik tartalommal.

Fogalmam sincs, mióta létezik a Wikipédia, de azt tudom, hogy

akkoriban a walkman még nem volt ciki, a rádióból tudtam kazettára felvenni a kedvenc számaimat, a fősulira jártam be internetezni hetente egy-két alkalommal, és nem volt mobiltelefonom. Viszont volt Anima koncert, aminél kevés menőbb dolgot tudtam elképzelni. 

Kit érdekel, honnan jöttél, Isten hozott nálunk, testvér!

Mindez egybeesett a magyar popzenei élet valaha volt legsötétebb időszakával. Olyan zenekarok uralták a piacot, amelyeknek létrejönnie sem lett volna szabad, nemhogy diszkókban haknizva, audiovizuális droggal ellátni a befolyásolható ifjúság tudatát.

Ebbe a nihilbe érkezett meg az Anima. Emlékeim szerint már akkor is elég megosztó volt, de időről időre áttörte a mainstream falát, és bekerült a köztudatba. A köztudatba kerülést úgy értem, hogy sokat játszották a rádiók és a zenecsatornák. Pedig nem hiszem, hogy ez volt a cél, csak az ide-oda sodródás, próbálgatás néha hasonló mederbe terelte őket, mint a fősodort.

Ahhoz nem vagyok elég tájékozott, hogy stílusokba osszam a zenéjüket, bár nem is tudom, hogy érdemes-e, vagy lehet-e, egyáltalán kell-e?! Valahogy mindig olyan hangszerhez, hangzáshoz, hanghoz nyúltak, ami a legjobban kifejezte az adott dalban foglalt érzést.

Prieger Zsolt mondta egy interjúban, hogy az Anima Sound System olyan, mint a katalán foci (értsd: Barcelona), vagyis: ha a sportban van olyan hogy „Több mint egy csapat”, akkor a zenében lehet olyan, hogy „Több mint egy zenekar”. Mivel nekem a szívügyem a Barcelona, értettem a hasonlatot.

Ez nem „csak” egy zenekar, ez egy műhely. A sikereik csúcsán sem féltek újítani, sutba dobni a megszokottat. Nem az volt a cél, hogy a hullám tetején maradva utazzanak, hanem valami előremutatót, valami újat akartak csinálni.

És ha volt is olyan, hogy a létrehozott alkotás nem egyezett az én zenei ízlésemmel, soha nem jutott eszembe, hogy lekapcsolódjak a zenekarról. Mert történjék bármi, egy igazi szurkoló nem vált csapatot.

Tekerd meg, és táncolj!

Az azonban igaz, hogy a 2010-es évek után némileg elengedtük egymás kezét. Én kicsit kevesebbet hallgattam őket, de biztos ők is így voltak velem, tehát nem érzek bűntudatot.

Most viszont itt az alkalom az egymás nyakába borulásra (kár, hogy ők nem ismernek engem…), a csapat ugyanis a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztiválon október 21-én, az Akvárium nagytermében mutatja be Jerusalem, My Love című, black work-songokra és biblikus tematikájú spirituálékra épülő műsorát. Hogy az est még különlegesebb legyen, vendégük a Cinematic Orchestra énekesnője, Heidi Vogel lesz, akitől a szakma is el van ájulva, de olyan népszerű tévéműsorokban is jeleskedett, mint a Jimmy Kimmel show.

Ott találkozunk! Písz, láv, és nyitott szívcsakra!

Kovács Márk

Kép: Anima Sound System Facebook oldal