1. Budapest Ritmo – Lajkó Félix és a Volosi zenekar, Közép-európai világzenei fesztivál, Akvárium Klub, 2017. október 6.

Aki élőben akar látni és hallani egy zsenit, és megmártózni a kivételes művészetében – ami kicsit olyan, mintha isteni kegyelemben részesülne az ember – az egyszer az életben feltétlenül üljön be Lajkó Félix valamelyik koncertjére. Aztán már úgyis vissza fog járni, és boldogan tapasztalja, hogy mindig másmilyen. Lajkó évek óta azzal szórakoztatja és stimulálja magát, hogy különféle zenészpartnerekkel áll össze, akik mind másmilyen hatással vannak rá és a zenéjére. A lényeg, hogy mindannyian önmagukban, alanyi jogon is a világ legjobb muzsikusai közé tartoznak – csak nem zsenik, mint Lajkó. Ezúttal a háromnapos Budapest Ritmo – Közép-európai világzenei fesztivál első napján lép fel a Volosi nevű szenzációs lengyel vonós zenekarral, de előttük és utánuk is izgalmas fellépők adják egymásnak a stafétát, szóval érdemes az egész estét és éjjelt, sőt az utána következő két napot is nekik szentelni.

2. Capa in Israel – fotókiállítás, Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ, október 7-november 26.

Egész véletlenül épp Robert Capa képeit nézegethetjük a Capa Központban – ahol persze többnyire más nagy fotósokkal ismerkedhetünk –, de ezúttal nem a híres haditudósítói felvételeiből válogattak, hanem azokból a képekből, amiket Izrael állam megalakulása idején fényképezett két éven át. Mivel egykor maga is egy kivándorló zsidó volt (Friedman Endre néven), akinek az otthona a nagyvilág lett, különösen érzékeny lehetett arra, hogyan építenek a Föld különböző szegleteiből érkező zsidó bevándorlók egy új országot maguknak. Tőle talán szokatlanul érzelmes, érzékeny, emberi pillanatokat örökített meg – amellett persze, hogy az állandó háborús készültséget is fényképezte. Csak két hétig láthatók ezek a felvételek nálunk, úgyhogy érdemes a kiállítással előre tervezni.  

3. AI Am Here–Utazás a Mesterséges Intelligencia körül, Trafó, október 10.


Ahhoz képest, hogy gyerekkorom óta balettozom, és kipróbáltam egyéb táncműfajokat is, egy kortárs táncelőadáson teljesen dilettáns néző vagyok, többnyire nem értem az üzenetet, csak meghatottan bámulom a tökéletesre csiszolt mozdulatokat. De ha valaki még ettől is el akar ijeszteni, akkor olyan hangzatos ajánlót kell írnia a műsorfüzetbe, mint hogy „A projekt kifinomult gépi tanulási technikák alkalmazásával, a művészet és a tudomány egyedi összekapcsolásával az előadó-művészet fogalmának meghatározását definiálja újra.” Atyaég. Fejvesztve menekülnék, ha nem lenne az előadás egyik szereplője Valencia James, akit volt szerencsém az egyik balettóránkon közelről látni gyakorolás közben. Ilyen távolságból az ember azonnal felismeri a tehetséget, és rögtön kíváncsi is lesz rá. Miatta ajánlom az előadást azoknak, akik nyitottak az újra, de a minőséget is elvárják. A Trafóban csak bízhat az ember.

4. Anima Sound System feat. Heidi Vogel, Akvárium Klub, október 21. 

Az én fejemben az ideális zenész olyan, mint Prieger Zsolt. Bármikor újra tudom hallgatni az Anima Sound System albumait, de ő már rég máshol tart, mert folyamatosan új utakat keres. Néha összefutunk az utcán, és gyorsan kicseréljük a filmélményeinket, így tudom, hogy mindenről milyen mélyen gondolkodik, és soha nem múló kíváncsiság jellemzi. Egy ilyen – talponálló étkezdében folytatott – eszmecserén vettem észre, hogy az utóbbi időben Isten, és a keresztény spiritualitás kezdte foglalkoztatni, aminek itt is van az első zenei gyümölcse. Október 21-én az Akváriumban a Jerusalem, My Love című műsor ősbemutatóján lehetünk jelen, amihez új énekesnőt is talált a londoni zenei szcénából. Bár Heidi Vogel neve német hangzású, egy érzelmektől fűtött félvér nőt képzeljetek magatok elé, aki Angliában és Amerikában elismert soul- és jazzénekesnő. Ez az este szerintem garantáltan izgalmas kalandot tartogat.

5. BANDALOOP – Horizontálisból vertikálisba, avagy a tánc új perspektívája, Kálvin tér 12., október 20. és 21.


Amikor két évvel ezelőtt vetítették a Kötéltánc című filmet (nem egy különösebben jó film, csak az utolsó félórája), ami a francia artista, Philippe Petit istenkísértő attrakcióját mutatja be, mikor illegálisan kifeszített egy drótkötelet az akkor még álló New York-i World Trade Center ikertornyai közé, hogy átkeljen rajta többször is, azt gondoltam, mégis csak fantasztikus, hogy vannak ilyen megszállott emberek a világon, akik mindig többet akarnak, és mindent képesek alárendelni a céljaiknak. Most valószínűleg az ő követőit nézhetjük élőben a Kálvin téren, csak nem cirkuszművészeket, hanem táncosokat. Hogy pontosan mit fognak művelni az üvegpaloták között a levegőben, illetve a házak falán a magasban, fogalmam sincs, de épp ezért érdemes odamenni, hiszen nem kerül semmibe. Valószínűleg egyedülálló élményben lesz részünk.     

A CAFe Budapest többi programjáról ITT találsz információt.

Gyárfás Dorka 

Képek forrása: CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál