–

Minden kezdet nehéz

Szegény, színes bőrű család gyermekeként nőtt fel akkor, amikor még teljesen természetes volt a rasszizmus Amerikában. A fiatal Ella mindig is a színpadról álmodott. Elment egy tehetségkutatóra, hogy megmutassa, milyen jól táncol, de pont akkor görcsölt be a lába. A zsűri megsajnálta, és azt javasolta neki, hogy inkább énekeljen. Hirtelen nem jutott eszébe más, mint a mamája kedvenc dala: Hoagy Carmichaeltől a Judy című szám. Akkora sikert aratott, hogy azonnal fellépési ajánlatot kapott. Ki tudja, ha verset kellett volna írnia vagy festenie, talán abban is brillírozott volna? 

Egy korszak ikonja lett, pedig...

Ella a jazz és a swing korszakalkotó előadója volt. Van valami simogatóan kedves a régi swingben, talán az a finom, glamúros aura, ami a '30-as évek Hollywoodját idézi, és az ember valahogy ösztönösen a dalok köré képzeli. A 13 Grammy-díjjal jutalmazott Ella Fitzgeraldot is hasonló élmény hallgatni: az ember lánya legszívesebben felkapna egy A-vonalú harangszoknyát, egy magas sarkú, táncos cipőt, és rohanna ondoláltatni a fodrászhoz, hogy aztán ráfújjon két flakon lakkot a hullámos hajára, majd nekiesne valami erős rúzzsal a szájának.

Az idő lelassul, a lélek kisimul, és Ella Fitzgerald lemezeit hallgatva úgy érzed, tényleg nincs semmi gondod...

...Talán csak annyi, hogy épp mennyire gyöngyözik a kezedben lévő, aranyló pezsgő, és vajon a lenti asztalnál ülő helyes úriember csak egy Frank Sinatra hasonmás, vagy ő netán maga? Ellát hallgatva azonnal egy meseszerű világban érezzük magunkat, pedig az ő élete sem volt mindig mese.

Rasszizmus és Marilyn Monroe

A már befutott és híres Ellával is történt még olyan, hogy a hatóságok a bőrszínükre hivatkozva tartóztatták le vele együtt a zenekarát egy koncerten. Ám szerencsére sokan mellé álltak. Marylin Monroe-val is jó barátok lettek. A fáma szerint a szőke díva épp Ella lemezei alapján akarta fejleszteni énektudását, amikor meghallotta, hogy a Mocambo Club vezetője bőrszíne miatt nem akarja leszerződtetni a fekete énekesnőt. Azonnal odatelefonált, és közölte, ha Fitzgerald fellépési lehetőséget kap, ő minden este az első sorban fogja hallgatni, mellyel jó kis reklámot csinálna a mulatónak. Ellát azonnal felvették a klubba, és ezzel a két nő között egy különös barátság vette kezdetét. Az egyik mindig szépnek akart tűnni, a másik meg egyszerűen csak énekelni szeretett volna. Mindketten sokat tudtak a belső vívódásokról, és volt bennük valami megfoghatatlan varázslat. 

Élvonalban

Az Apolló színházas koncertjei is népszerűek voltak, de a Tisket a tasket című dal sikere azonnal az élvonalba emelte. Több száz lemeze jelent meg, melyeken a korszak legjobb zenészeivel dolgozott együtt. Louis Armstrong is közreműködött a felvételeken, és kifejlesztettek egy olyan speciális technikát, melynek a scat nevet adták. Az előadásmód lényege, hogy a tüdejüket, torkukat, szájukat gyakorlatilag hangszernek használják, és azzal improvizáltak. Ella ebben is verhetetlen volt. Technikáját még a hangszereken játszó, legtehetségesebb zenészek is megirigyelhették volna. Háromoktávnyi hangterjedelme sem volt mindennapinak nevezhető. (Az egyik dalnál, melyet közösen hallgattunk otthon, és erősen alt, satchmós kiöblösödéseket ad benne elő, a nagyobbik lányom nagy komolyan megkérdezte, hogy „biztosan nő volt-e ez az Ella nevű hölgy?”) Állítólag nem tudott hibázni a fellépésein technikailag, és előadói színvonalát oly hosszan megtartotta, hogy még idősebb korában is feledhetetlenül nívós koncerteket adott. Majdnem hatvan évig volt színpadon.

Egy bátor nő

Népszerűsége a mai napig is tart, ez a szívből mosolygó énekesnő tényleg egy igazi jazz-legendának számít, ám ezeken kívül még valami pluszt is tud. Bátorság. Ez a szó jut eszembe róla. Amikor kezdett leáldozni a swing, nem esett kétségbe, akár egy Beatles-dalt is elénekelt, de még hogy! Bátorság. Ha a színpad reflektorai miatt csorgott róla az izzadság, nem esett kétségbe. Onnantól kezdve helyes kis kendőcskékkel lépett fel, és olyan rezzenéstelen elszántsággal törölgette magát, ahogy én a zumba-edzéseken. Bátorság. Amikor kiderült, hogy cukorbeteg, nem adta fel. Pedig szívműtéten esett át, és a látása is jelentősen romlott. Idősebb korában már vastag szemüvegben lépett fel. A diabétesz miatt élete vége felé a lábát is amputálni kellett. De valahogy erről a „csokoládéhangú” nőről mégis ez a szó jut eszünkbe: bátorság. Merj önmagad lenni. Merj boldog lenni!

Finy Petra 

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ Express Newspapers