–

Királylánynak lenni nem csak játék és mese

A lányom pár hónapos volt, amikor a barátnőm megkérdezte, hogyan szeretnénk belőle erős nőt nevelni. A kérdés egy pillanatra meglepett, mert a fejem a szoptatással és az esti altatással volt tele, és mindkettő olyan gigászi nehézségű és megoldhatatlan feladatnak tűnt éppen akkor, hogy ilyen jellegű kérdések még csak elméleti szinten sem fordultak meg a fejemben. A téma az át nem aludt éjszakák és a konstans holdkóros állapotom ellenére is úgy befészkelte magát valahova nagyon mélyre, hogy a gondolataimat megkocogtatva időről időre felbukkan. Ahogy a barátnőm gondolatmenete is; ő ugyanis jóval felkészültebb volt, mint én.

Elmondta a pár éves lányának, hogy a királylányok nemcsak azért érdekesek, mert szépek és csillog a ruhájuk, hanem van ennél valami sokkal fontosabb: a belső tulajdonságaik.

Hamupipőke habos-babos kék báli ruhája mögött ott a bátorság, amely a tiltás ellenére a vágyai nyomába indítja, Aranyhaj gyönyörű szőke fonata mellett ott a merészség, amellyel kitör a rá mért börtön falai közül, és Hófehérke bájos pofija mögött ott a végtelen kedvesség. A témát érintő hogyan és a miért azóta is folyamatosan kísért.

Vajon az erő velünk született, legbensőnkben rejtőző forrás vagy tanulható készség? Vannak alkatilag erős egyéniségek és kevésbé szerencsések?

Szerencsére nem a génekben rejlik, és nem pusztán alkati kérdés. Sokkal több múlik a szülői hozzáálláson, a nevelésen, a példamutatáson, és még úgy is van esélyük a szülőknek, hogy a médiából ömlik az ideálisnak sugallt nő képe, Insta-oldalak tolják a lányok arcába a tökéletes női modellt, és a közösségi média lenyúlt a társas kapcsolatok legmélyére, alapjaiban változtatva meg a kommunikációt, és az ördögi kör egy pontján ott áll a csapást szenvedett önértékelés.

Sajnos a barátnőm hogyan kérdéseire nincsenek kész, jól bevált válaszaim. Folyamatosan keresem, elemzem, felülvizsgálom a technikákat. A szakkönyvekben fellelhető számtalan javaslattal én is próbálkoztam.

Pár éves késéssel így hangzik válaszként a státuszjelentés a barátnőm kérdésére:

1. Segítsünk neki megtalálni azt, amit igazán szeret csinálni, hiszen az ott elért siker az egyik legjobb önbizalom-erősítő. (Pipa.)

2. Tanítsuk meg neki, hogy az önbizalma nem függhet attól, hogy néz ki. A belső tulajdonságaiért dicsérjük! (Ezzel a ponttal azért elég rosszul indítottam, mert az anyai büszkeség éveken át kontrollálhatatlanul mondatta velem, amikor a lányomra néztem, hogy „jaj, de szép vagy, egyelek meg!” – folyamatban.)

3. Mutassunk példát. (Dolgozom rajta.)

4.

Hagyjuk hibázni, elesni, a kudarcokat megélni. (Anyai szívet tépő, de folyamatban van.)

5. Ne az elért eredményekért dicsérjük, hanem a belefektetett erőfeszítésért, a kitartásáért. (Ez nagyon tetszik.)

6. Beszéljük a testünkről pozitívan. (Nos, az az igazság, hogy ez egyelőre a lányomnak jobban megy, mint nekem, ezért többnyire hallgatásba burkolózom.)

7. Engedjük nemet mondani, döntést hozni. (Ezen a téren egész jó a teljesítményem!)

De milyen is az erős nő?

Az erős nő képe összemosódott a karrierista, érzelmeit elnyomó, férfiakat eltipró kékharisnya sztereotipizált alakjával, akitől retteg a másik nem, így párkapcsolata sincsen. Ha lehámozom az erős nő fogalmáról azt, ami az utóbbi időben – szerintem tévesen – rátapadt, azt gondolom, hogy az erős nő az, aki

  • kiáll a saját maga és a mások igazáért;
  • mer elgyengülni;
  • mer sírni;
  • mer kockáztatni;
  • képes megbánni.

Erős nők azok, akik szembe mennek a társadalmi elvárásokkal; akik azért szülnek, mert erre vágynak, vagy nem szülnek, mert más dolgoknak szentelik magukat, például a karrierjüknek, illetve hétköznapi zsonglőrökként a kettőt (szülés és szakma) kombinálják.

Erős, aki úgy dönt, hogy otthagyja az egyetemi tanulmányait, mert érzi, hogy 18 évesen nem jól választott.

Ahogy az is, aki vállalja a belülről jövő legbensőbb késztetéseit, önmagát, az álmait – és szerencsés esetben felkarolja az elesetteket, és tesz az ő álmaik megvalósításáért is.

A belső erő nem más, mint az önmagunkba vetett hit, és legbensőbb vágyaink vállalása.

Szeretném, hogyha a lányom erős lenne!

Szeretném, ha biztos lenne önmagában. Hogy képes legyen kiállni a saját maga és a mások igazáért. Szeretném megtanítani neki, hogy a külső mögé nézve a belső tulajdonságok a legfontosabbak. Szeretném, hogy képes legyen az érzelmeit megélni és szavakba önteni. Szeretném, ha szeretné önmagát. Persze, mindez nem csak rajtam múlik. Hanem az apján is. És a lányomon. Azt nem tudom, hogy valóban erős lesz-e, de annyit tehetek, hogy eszközöket adok a kezébe, hogy elinduljon a saját erejének megélése irányába.

Trembácz Éva Zsuzsa

Ha tetszett szerzőnk írása, akkor feltétlenül látogass el a Facebook-oldalára is ITT!