-

Az első regényemet (Jöttem, hadd lássalak) a Margón mutattuk be 2013 nyarán. Áradt a Duna, elöntötte a margitszigeti szórakozóhelyeket, köztük azt is, ahol a bemutatót tartottuk volna. Az utolsó pillanatban kellett átszervezni mindent. Nem volt elég, hogy tíz év vajúdás után négy keserves hónap alatt megírtam végre anyámat, a családunkat, a veszteségünket, elérhetővé tettem a fájdalmamat és a gyászomat a közönségnek, még ez is.

Mi lesz, ha senki nem jön el? Mi lesz, ha elmossa a víz az egészet, a folyóban észrevétlenül feloldódnak az én könnyeim is, mint annyi mindenki másé azelőtt? Mentem bele szépen az elsőkönyves szerzőkre oly jellemző túlgondolkodós melodráma-spirálba. Fölhívtam Valuskát (Valuska László a Margó Fesztivál főszervezője – a szerk.). Jó, hát nem fölhívtam, hanem óránként hívogattam, hogy érdeklődjem nála a Duna vízállása felől, a B, C és D helyszínek felől, a különböző városi búvóhelyek felől, ahová azok az elsőkönyvesek rejtőznek, akik csúfosan megbuknak már a könyvbemutatójukon. Nyugi, nem lesz semmi baj, a könyv jó, a helyszín úszik, de majd lesz másik, és különben is, te vagy a csaj a tévéből, naná, hogy eljönnek! – mondta Laci, és hallottam a hangján azt a szakállas mosolyát. Mert naná, hogy nem hagyott volna ki egyetlen alkalmat sem, hogy az irodalom vizeire merészkedő tévécelebet fricskázza egy kicsit...

Szóval ez a programajánló elfogult, és büszke vagyok rá. Mert az, amit a szervezők a Margóval csinálnak, arra már nagyon rég nagyon nagy szükség volt.

Lerángatták az írókat a toronyból az aszfaltra, kimozdították őket a komfortzónájukból, megpiszkálták őket egy picit, üljenek egy asztalhoz az olvasóval. Fogják meg egymást, derüljön ki, hogy az egyiknek humora van, a másiknak énekhangja, a harmadik meg – az a morcos, aki mindig olyan, mintha haragudna a világra – , valójában egy makkant kamasz maradt... Az írók, költők pedig, mintha csak erre vártak volna, jöttek örömmel, Esterházytól Grecsón át Závadáékig, ott zenél, ott szaval, ott bolondozik, ott nevet, ott sír minden ikonunk tőlünk egy karnyújtásnyira. Évente kétszer. Mert már nemcsak nyárelőn, az Ünnepi Könyvhét szegélyén van Margó, hanem ősszel is. Méghozzá ezen a héten.

És idén új helyszínen, a Kazinczy utcai Teslában. A Dunától biztonságos távolságban.

Az öt nap alatt összesen 55 ingyenes program lesz, 35 dedikálással, egy díjátadóval és könyvvásárral, képtelenség lenne itt mindent felsorolni, azt ajánlom, hogy böngésszétek át az összeset, és válogassatok ITT.

Azért elárulom, hogy én melyik ötöt várom a legjobban, oké? Íme, időrendi sorrendben:

Október 12-én, szerdán 19 órakor

Nádas Péter-est (30 éves az Emlékiratok könyve)

Egyrészt Susan Sontag azt mondta az Emlékiratok könyvéről, hogy „korunk legnagyobb regénye és a század nagy könyveinek egyike”. Másrészt tényleg semmi máshoz nem hasonlítható olvasmány, és Nádas sem, senki máshoz. Ha elolvasod, soha többet nem lesz olyan a világ, mint amilyen azelőtt volt. Harmadrészt pedig másnap jelentik be az irodalmi Nobel-díj nyertesét. És hát... én semmit sem szeretnék elkiabálni. De drukkolni azért még szabad. Nádas Péterrel Forgách András beszélget.

Október 14-én, pénteken 19 órakor

Papp András – Térey János: Kazamaták. Felolvas: Pelsőczy Réka és Vajdai Vilmos, zenél: Prieger Zsolt és Németh Gergely (Anima Sound System)

Spiró György szerint: „Ha az igazat akarják megtudni '56-ról, olvassák el Papp András és Térey János Kazamaták című drámáját, amely meggyőződésem szerint az utolsó száz év egyik legjobb drámája. Ez a forradalom első igazán irodalmi ábrázolása, mert ideológiamentesen, a napi politikától függetlenül csak és kizárólag emberi magatartásokat, indulatokat és érzelmeket mutat be, vagyis a szó igazi értelmében filozofikus. Nagyszabású és rémisztő mű, olyan, mint az ember.” Egyébként pedig: Térey, Pelsőczy, Vajdai, Prieger. Szóval menni kell.

Október 13-án, csütörtökön 19 órakor

Esterházy-hommage

Amelyen vetítik Ruszthi Zsolt „... a mindiget javítom örökkére” című filmjét. Az Aegon Művészeti Díj stábja többször is forgatott Esterházy Péterrel – márpedig ha ők forgatnak, akkor abból mindig valami nagyon jó dolog sül ki. (Tessék például megnézni, milyen volt az, amikor Winkler Nóra tavaly márciusban elmondta Péterfy Gergelynek, hogy ő nyerte a díjat, és hogy járt, amikor ugyanezt próbálta kivitelezni Oravecz Imrével idén áprilisban.) Írótársak, művészbarátok, irodalmárok, az olvasói emlékeznek és sztoriznak EP-ről, ez rossz nem lehet.

Október 15-én, szombat 15 órakor

Szily László: Beírás

A csávó, aki ha nekiáll, hogy mint újságíró-kritikus írjon valakiről vagy valamiről, akkor a kollégái már hozzák is a popcornt, mert tudják hogy jó lesz a műsor. És igazuk van, tényleg kurva jó a műsor. Kivéve, hogyha te vagy az illető, akiről ír. De most nem rólam írt, hanem a gyerekei beiskolázása kapcsán szülőkről és tanárokról, meg az egész magyar iskoláról. Úgyhogy amikor a hétvégén Rómába utaztam, majdnem elfelejtettem félni a repüléstől, annyira röhögtem olvasás közben. Szóval ez jó lesz. Főleg azért, mert Szilyvel Till Attila beszélget.

Október 16-án vasárnap 20:30-kor

Rájátszás koncert: „Ez nem erőszak…”

Mert Rájátszás nélkül egyszerűen nincs Margó, és kész.

Fellép: Egyedi Péter, Grecsó Krisztián, Héjja Kati, Jancsovics Máté, Kemény István, Kollár-Klemencz  László (Kistehén) és Szűcs Krisztián (ex Heaven Street Seven).

A Margó Fesztivál mind az 55 programja ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Ha valamelyik fönti program már betelt, ne csüggedj, inkább keress másikat, mert mind szuper. Itt a weboldaluk, jó keresgélést!

D. Tóth Kriszta

Utóirat:

A könyvbemutatómat Valuskáék egy nap alatt átszervezték egy másik, száraz helyszínre. Telt ház volt, parádésan sikerült, pedig még énekeltem is. Rosszul. És egy évvel később a Jöttem, hadd lássalak Aranykönyv-díjat kapott az olvasóktól. Hát, ennyire jó ómen a Margó. Menjetek!

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Unsplash/ Jackson David