–

Bár már nem ápolok olyan napi szintű, szoros kapcsolatot a könyvszakmával, mint egy évvel ezelőtt, mégis mélyen megrázott a mai hír, miszerint a Tulajdonosi Gazdasági és Közterület-hasznosítási Bizottság Láng Zsolt II. kerületi és Kocsis Máté VIII. kerületi polgármesterek vezetésével nemkívánatossá minősítette az Ünnepi Könyvhetet a Vörösmarty téren.

Igen. Tényleg.

Ja. Vagy nem. Mégsem.

Egyik hír jön a másik után. Mindenki cáfol mindenkit azért, hogy aztán önmagának is ellentmondjon.

Bár egyelőre látszólag senki nem tudja, mi a valóság, azért az valóban elképesztő, hogy egy ilyen hírcunamival állnak elő alig több mint két hónappal az esemény előtt. Ez erősen megkérdőjelezi a döntéshozók kompetenciáját.

Mi az oka annak, hogy át akarják helyezni az Ünnepi Könyvét helyszínét a Vörösmarty térről? Mert másra kell nekik, csak még nem tudjuk, mire. Állítólag az áll a háttérben, hogy a téren állomásozó vendéglátóipari egységek tulajdonosai nem szeretnének erre a hétvégére bezárni, mert ez bevételkieséssel járna számukra. És amúgy sincs szerintük REND a Vörösmarty téren, amikor ez a sok éhenkórász értelmiségi kolbászol ottan össze meg vissza.

A karácsonyi vásáron szerintük REND van. Mert akkor jó sok bevételhez jutnak a vendéglátósok. Könyvhéten meg nincs REND, mert akkor be kellene zárniuk a könyves pavilonok miatt ugyanezeknek a vendéglátósoknak.

Milyen REND ez? Milyen RENDszer ez? Ahol a kulturális tradíciókat magasról leszaró akarnokok dönthetnek mindenféle szakmai egyeztetés nélkül azért, hogy a kádereik még jobban megtömhessék a zsebeiket…

Hogyan hozhatják a döntéshozók ennyire bizonytalan helyzetbe azokat a könyvműhelyeket, amelyek amúgy is a túlélésért küzdenek nap mint nap?

Egyébként csak azért nem huszonkilencszer voltam a Vörösmarty téri Ünnepi Könyvheti vásáron, mert tizenkét éve a Bazilika köré költöztették az eseményt, akkor maga a MKKE (Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése) kérte, hogy legyen ott. Gyorsan be is látták, hogy tévedtek. Arra emlékszem, hogy Berta lányomat tologattam az olvasni szeretők tömegében, akik engem is pontosan odakívántak babakocsistul, mindenestül, ahova én őket. Persze valójában a döntéshozókat kívántuk a pokolba, de miután ők ritkán ereszkednek le közénk, ezért egymáson töltöttük ki a dühünket.

Szerintem most is erre megy ki a játék, hogy egymáson töltsük ki a bosszúságunkat. Sok-sok éve dúl az állóháború a könyvszakmában, folynak a hatalmi harcok, mindenki marakodik azon a pici koncon, amit hagytak nekünk a fiúk, akik a bányában dolgoztak és közben narancsot ettek...

Mert a kultúra ma már nem más, mint konc. És aki ebből akar élni, annak marakodnia kell az életben maradásért.

Ebből adódik, hogy nem volt mintaszerű és botrányoktól mentes mindegyik Ünnepi Könyvhét, és nagyon sok kicsi, de fontos kiadó elvérzett ebben a harcban. Ám valóban ÜNNEP volt Medárd napján a Vörösmarty téren testközelbe kerülni azokkal az emberekkel, akik számára fontos értéket jelent a könyv, az olvasás kultúrája. Hiszen amikor behúzódtunk a pavilonok alá a záporok elől, mindenkivel volt miről beszélni akkor is, ha nemzeti, liberális, jobb, bal, alsó vagy középső politikai nézeteink vannak, voltak és lesznek. Nem ez számít.

A döntéshozók szerint igazán REND lesz a Vörösmarty téren, mert nem szennyezik össze ezek a kultúrára éhes népek, és nyugodtan ehetik a turisták az agyonsózott szivacsból készült műkolbászokat háromezer forintért…

Az persze senkit nem érdekel, hogy a körbetartozásokkal és hatalmas adósságokkal küzdő könyvszakmának ez az egyik olyan valóban ünnepi eseménye az évben, amikor még azok is kilátogatnak tradicionálisan a Vörösmarty térre, és legalább egyetlen könyvet vásárolnak az újdonságokból, akik egyébként már rég nem engedhetik meg maguknak ezt a luxust, ám mégis szeretnének részt venni ebben az ÜNNEPben. Ilyenkor igen magas az egy négyzetméterre eső híres magyar írók száma. Testközelből lehet látni a legnagyobb szerzőket is, akikről kiderül, hogy mennyire emberarcúak.

Azért is ünnep ez minden kiadó számára, mert végre nem kell a könyvterjesztőkkel vérre menő csatát vívni azért a pénzért, amiért a kiadó munkatársai dolgoztak, méghozzá igen keményen, hiszen a bevétel ilyenkor közvetlenül a sűrűn csilingelő pénztárgépbe kerül.

Annyira jó lenne, ha most a könyvszakma végre valóban összefogna, és egy emberként nem hagyná, hogy kulturálatlan, hatalommániás hozzá nem értők döntsenek mindenféle szakmai háttér nélkül egy ennyire fontos könyves esemény helyszínéről, ami 87. alkalommal kerülne a jól bejáratott, szeretett Vörösmarty térre.

Helyette a Múzeumkertet ajánlották fel, amit viszont hamarosan átépítenek. A döntéshozók azt hiszik, az Ünnepi Könyvhét helyszíne egyáltalán nem fontos, és odamegy a birkanép, ahova terelik őket.

Miközben írtam ezt a cikket, kaptam egy hírt, íme:

„A Magyar Narancs, a 444.hu és a 24.hu oldalakon a mai napon olyan hírek jelentek meg, miszerint a Főváros Tulajdonosi Gazdasági és Közterület-hasznosítási Bizottsága úgy döntött, hogy a Könyvhét rendezvényt „kidobták/száműzték/kifúrták a Vörösmarty térről”. Ezzel szemben a valóság az, hogy erre vonatkozó döntést a Főváros Tulajdonosi Gazdasági és Közterület-hasznosítási Bizottsága nem hozott. A Könyvhét megrendezésére vonatkozó engedélyezési kérelmet támogatni fogom, sőt munkatársaimon keresztül magam ajánlottam fel a szervezőknek, hogy a VIII. kerület kiemelt terein rendezhetnének Könyvhetet. Kérjük, a Magyar Narancs, a 444.hu és a 24.hu szerkesztőségét, hogy tartózkodjon a valótlan híresztelésektől és a vonatkozó részeket távolítsák el cikkeikből. dr. Kocsis Máté”

Kocsis Máté ebben a közleményben azt állítja, hogy nem hazudik...

Mindenki döntse el, hogy kinek mit hisz el. És győzze követni, hová kell majd menni idén Medárd után egy nappal, ha egy jó könyvvel a kezében szeretne bőrig ázni...

Both Gabi

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Unsplash/Ugur Akdemir