A szépség a hatodik alapíz – pancetta lollipop és thai currys kel recepttel

–

Mindegy, csak szép legyen

Nem tudom, hogy a kor teszi-e, a közösségi média esztétikumközpontúsága, vagy csak végre kezdenek beérni az építész szülők által négy évtizede elvetett magok, de egyre inkább igénylem magam körül a szépet. Huszonvalahány évesen még elvoltam egy szedett-vedett albérletben, és eszembe sem jutott pár teamécsesnél jobban kicsinosítani a lakóteremet. Ma már kényelmetlenül érzem magam, ha nem tipptopp tiszta a lakásom, és az étkezőasztalon nincsen színben passzoló abrosz a csokor virág alatt.

A reggeli kávémat képtelen vagyok ronda bögréből meginni, szenvedélyesen gyűjtögetem a csinos tányérokat, és kifejezetten boldoggá tud tenni egy-egy stílusomhoz passzoló kiegészítő. Az étellel való viszonyom is e szerint alakult, fontos lett a gusztusos tálalás, az esztétikus kivitelezés, akár étteremben eszem, akár odahaza. Szerintem még az íze is komplexebb és finomabb annak, ami pazarul néz ki, és egy szépen megkomponált, színes tál abszolút ki tudja váltani az őszinte csodálatomat.

Kakaós csiga a hentespultban

Talán az esztétikum iránti vonzódásom az egyik oka, amiért, ha meglátom a pancettát (azaz a hasaalja szalonnát) a hentes pultjában, azonnal ellenállhatatlan vágyam támad iránta.

Hiszen olyan bájosan néz ki, ahogy fel van tekerve ez a halvány rózsaszín hús, amelyet hófehér zsír rétegez, hogy rögtön beindul a fantáziám, mennyi minden Instagram-kompatibilis, fotogén finomságot lehetne belőle készíteni!

Persze csak akkor, ha nem ér olyan csúfság, mint amikor legelőször akartam pancettát vásárolni, és az előzékeny henteslegény pedig kikapta a pultból a felgöngyölt húst, és már vágta is fel tenyérnyi adagokra, teljesen tönkreverve az egész koncepció esztétikáját. Azóta résen vagyok, és szigorúan ráparancsolok az eladóra mindig, eszébe se jusson a csecse rolnikat szétnyirbálni, mert nem állok jót magamért. 

Brit tudósok szerint a kerek ételek boldoggá tesznek

– legalábbis az én fejemben. De most gondolj bele: kinek ne csalna mosolyt azonnal az arcára a gurulós zöldborsó, egy aranyszín zsemlemorzsában megforgatott barackos gombóc, egy csokoládébonbon vagy egy krumpligolyó krokett? Ugyanez a varázsa a pancettának is, szóval nincs is más dolgunk, mint elkészíteni.

Van, aki fűszerezés után körbetekeri cukorspárgával, és úgy süti ki ropogósra, én azonban a szuvidálás nagy rajongójaként a hosszadalmasabb megoldást kedvelem, és most ne is vesszünk össze azon, hogy melyik a jobb, mert ez a cikk javarészt az örömétkezésről szól. A pancettát kihengergetem, majd mindkét oldalát alaposan bedörzsölöm sóval és kínai ötfűszerkeverékkel, majd amilyen szorosan csak tudom, feltekerem újból. Akkor vákuumfóliába teszem, és belehelyezem a vízfürdőbe, 10 órán keresztül 80 fokon.

Ezalatt porhanyósra fő, miközben a vákuumnak köszönhetően benne maradnak a levek, és az egész húst átitatják a fűszerek, azaz a csillagánizs, a szecsuani bors, a szegfűszeg, az édeskömény és a fahéj bódító keveréke. 

Dobd fel a fűszeres tekerccsel a ráment, vagy készíts belőle nyalókát!

Az elkészült hasaalja temérdek módon felhasználható, én most két ötletet hoztam. Nagyon szeretem vékonyra szeletelve ezt tenni az ázsiai húslevesbe. Ha ebbe az irányba mennél, akkor a rámenreceptemet itt olvashatod, de ha inkább a vietnámi phóért vagy oda, akkor ahhoz ezt a cikkemet ajánlanám.

Nemrégiben azonban rátaláltam egy olyan műfajra, amit, éreztem, azonnal meg kell csinálnom, ugyanis nemcsak roppant csinos étel volt, de a neve is olyan, hogy az ember visszacsöppen általa a boldog és vidám gyerekkorba. Ez pedig, kérlek alássan, nem más, mint a pancetta lollipop, azaz: hasaalja nyalóka (jó, elismerem, magyarul kissé bizarrul hangzik, van némi pornhubos áthallása).

Hellóka, nyalóka!

A szuvidált hasaalját több órára hűtőbe tettem, hogy szebben lehessen szeletelni. Aztán saslikpálcákat szúrtam bele egymástól egy-másfél centire – ez nemcsak a nyalóka „pálca” részét adja, de összefogja a hússzeleteket is a későbbiekben, megakadályozva, hogy a gurigák sütés közben kitekeredjenek, és kevésbé dekoratív kígyóvá alakuljanak. Éles késsel a pálcákat közrefogva vékony szeleteket vágtam a pancettából. Ha ropogósabb megoldásra törekszel, akkor ennél a pontnál forró, tapadásmentes serpenyőben irítsd-pirítsd meg mindkét oldalát – ennek a verziónak annyi hátránya van, hogy a sok kisülő zsír bizony hajlamos kifröcsögni.

Majd amikor már majdnem készen van a finomság, kend meg mindkét oldalát teriyaki szósszal (ezt nem szabad túl korán rátenni, mert a cukortartalma miatt hajlamos leégni). Végül szórd meg szezámmaggal. Vagy ha nem akarsz mellette álldogálni, akkor az is jó megoldás, ha lesütöd a sütőben: tedd bele a csigákat egy kerámiatálba, aztán mehet is a sütőbe 180 fokon bő fél órára, félidőben pedig kend meg a tekercseket a szósszal.

A currys kel

A pancetta lollipop mellé egy egyszerű thai ihletésű zöldségragut készítettem, méghozzá úgy, hogy bekukucskáltam a hűtőszekrénybe, milyen zöldségek várják odabent a sorsuk beteljesülését.

Tényleg kábé bármit fel lehet hozzá használni, rám ezúttal egy fél kínai kel, egy kápia paprika és egy csokor újhagyma kacsintott vissza.

Úgyhogy szezámolajra (olíva is lehet, nem dől össze a világ) rádobtam először egy félhüvelyknyi reszelt gyömbért, három gerezd összezúzott fokhagymát, majd a felszeletelt kelt. Sóztam, és megvártam, míg levet ereszt és összetöttyen egy picit, akkor ment rá egy evőkanál thai curry paszta (ebből különböző színűeket és erősségűeket lehet kapni az ázsiai boltokban, én most a narancssárgát használtam, de a zöld és a piros is nagy kedvencem, az utóbbi csípősebb), a felkockázott kápia, és az újhagyma is. 

Ezekkel már csak pár percig főztem, akkor ráöntöttem két deci kókusztejet, majd egy evőkanál fél deci vízben elkevert keményítővel besűrítettem az egészet. Végül egy nagy csokor koriandert halmoztam a főzelékre, de tudom, azt nem szereti mindenki, nyugodtan elhagyható. 

Nem maradt más hátra, mint boldogan belapátolni a kelragut, mellé harapdálni a fűszeres tekercseket, de csak miután kiörvendeztem magam, milyen szép tál lett ez tulajdonképpen. Nem?

A képek a szerző tulajdonában vannak

Fiala Borcsa