Advertisement

–

Pár perc szünet a nap közepén

Ahhoz, hogy az ember boldog legyen, nem kellenek bonyolult, magasztos vagy luxuskategóriás dolgok. Ha tudsz örülni az aprócska eseményeknek, ha benned van a képesség, hogy időnként megajándékozd magad egy-egy kellemes pillanattal, ha képes vagy időnként önreflektíven konstatálni, hogy neked most éppen nagyon klassz, akkor szerintem már jó úton haladsz afelé, hogy hosszú távon megőrizd a lelki harmóniádat.

Azt hiszem, a jó kedélyemet és a boldogságra való képességemet a nagymamámtól örököltem. Ő volt az, aki szplínes kamaszkorom ellenszereként arra tanított, hogy esténként, amikor leoltottam a villanyt és becsuktam a szemem, gondoljam csak szépen végig a napomat, és vegyem sorra, mennyi szuper dolog volt benne. Nem sorsfordító eseményekre kell ilyenkor gondolni, hanem olyan apróságokra, mint hogy például a városban jártamban, keltemben nagyon kellett pisilni, és találtam egy szép, tiszta nyilvános vécét. Vagy egy forró habfürdőre, egy finom ebédre, egy jó mozira. Vagy egy csésze kávéra.

A nagymamám főleg ezzel szereti a mai napig megajándékozni vagy épp megjutalmazni magát: egy csésze kávéval, amit soha nem rohanva dob be, hanem megadja a módját, rászánja azt a negyedórát, kicsit megpihen vele a nap közepén.

Vannak kedvenc kávézós pontjai is a városban, az egyik ilyen a környékbeli piac sarkában lévő aprócska bisztró volt (pár éve sajnos bezárt). Ha a nagymamámra gondolok, szinte mindig ez az első kép, ami beugrik róla, ahogy ül a picike, kerek márványasztalnál, kezében egy csésze fekete, az arcát pedig odatartja a beszűrődő nap fénycsóvájába. Ha pedig felugrok hozzá, biztos lehetek benne, hogy azonnal megkínál egy kávéval, amihez mindig akad a kamrapolc mélyéről valami édes kis apróság is. És ennél, legalábbis nekem, tényleg nem kell több. 

Hogy te is meg tudd valósítani a fenntartható és könnyen kivitelezhető boldogságot a napjaidban, mondok is gyorsan három olyan receptet, amit „seperc” alatt összedobhatsz a kávé mellé, akár csak úgy magadnak (hisz megérdemled), akár egy hirtelen beeső vendégnek.

Kis sárga

Stílszerűen rögtön egy nagymamám-féle aprósüteménnyel indítok, ami nálunk ezen a néven fut: kis sárga, és persze házi baracklekvár van benne.

25 dkg puha vajat alaposan kikevertem 12 dkg porcukorral, három tojássárgájával és 37 dkg liszttel, majd ezekből diónyi golyókat formáltam, a hüvelykujjammal benyomtam a közepüket, a mélyedésbe pedig egy kevés lekvárt kanalaztam. 180 fokon, nagyjából tíz perc alatt megsül.

Asszony csókja

Azaz Baci di Dama – a receptet Márk Szonja kekszes könyvében találtam, és nem csak a neve miatt nem tudtam neki ellenállni. Az eredeti recept török mogyorót használ, de mivel az épp nem volt a boltban, én mandulával helyettesítettem, illetve a sütési időm is kevesebb volt, mert hamarabb elkezdtek megpirulni a csókok.

190 gramm vajat habosra kevertem 120 gramm cukorral, majd belekevertem egy tojást, 120 gramm darált mandulát, egy csipet sót és 250 gramm lisztet. A masszát hűtőbe tettem egy órára, majd diónyi golyókat formálva belőle 180 fokon, nagyjából 12 perc alatt megsütöttem őket. Amikor már kihűltek, két félgömb kekszet összetapasztottam egy kanálka mogyorókrémmel.

Cappuccino Biscotti

Megvallom őszintén, imádok kávéba kekszet tunkolni, erre pedig ez a sűrű, kemény, tartalmas olasz keksz tökéletes alany – főleg, hogy nyomokban kávét is tartalmaz, fokozandó az élvezeteket! Érdemes belőle rögtön tripla adagot készíteni, kapcsos üvegben sokáig eltartható, így semmi akadálya, hogy naponta egyet-egyet elmajszolj belőle a délutáni kávéd mellé… így garantáltan nem lesz az a benyomásod, hogy kibabrált veled a sors!

Először összeszitáltam a száraz hozzávalókat: két bögre lisztet fél evőkanál sütőporral, fél evőkanál szódabikarbónával, fél evőkanál fahéjjal, egy csipet sóval és egy bögre porcukorral, majd ráütöttem egy nagyobbacska tojást, hozzáöntöttem egy fél bögrényi tejeskávé,t és az egészet összekutyultam. Végül belekevertem háromnegyed bögrényi mandulát és fél bögre darabokra vágott csokoládét – itt már akár kézzel is „rá lehet menni a masszára”. A tésztát elfeleztem, két hengert gyúrtam belőle, amit sütőpapíros tepsiben először fél órát sütöttem 180 fokon. Ekkor kivettem, megvártam, amíg picit kihűl, majd óvatosan másfél centis szeleteket vágtam belőle. A szeleteket visszafektettem a tepsibe, majd nyolc-nyolc perc alatt megsütöttem mindkét oldalukat, félidőben forgatva egyet rajtuk.

Kényeztesd te is magad egy csésze finom kávéval és egy falatka süteménnyel, hogy aztán este, amikor befekszel az ágyba, legyen mit felidézni, mint a nap egyik fénypontját.

Fiala Borcsa

Képek: Kerepeczki Anna/WMN