Bakker, ez ilyen nehéz? – Karácsonyi kalandjaim egy egész pulykával
Mivel én is amerikai filmek és sorozatok bámulásával töltöttem a kamaszkorom jelentős részét, hamar kiderült számomra, hogy az Igazi Karácsonyi Lakoma mindenképpen az egész pulyka. Többször bepróbálkoztam anyukámnál, hogy mi is dobjunk be egy madarat a sütőbe, de szerinte ez szükségtelen megalománia lett volna, és amúgy sem szereti senki a pulykahúst. Mivel az utóbbit nem igazán tudtam vitatni, valahogy elmaradt. És ugyanezen okból nem csináltam azóta sem – mert a mi családunkban tényleg nem pörög a pulyka, inkább a kacsa meg a(z általam kevésbé kedvelt) csirke. Viszont a szerkesztőségben… senkit nem kérdeztem meg, hogy szereti-e a pulykát, hanem egyszerűen bedobtam, hogy a karácsonyi bulira sütök egyet. Aztán kiderült, hogy igazából kettőt. De szerintem el fog fogyni… Tóth Flóra megvalósult álma az egész pulykával (és itt most szeretnék megkérni mindenkit, hogy hessegesse el a perverz és bizarr gondolatokat – csak az volt az álmom, hogy megsüssem!).
–
Madárvadászat és pulykatörténet
Azt hinnéd, hogy egy egész pulykát beszerezni karácsony előtt szinte gyerekjáték, de elárulom, tévedsz. Bár a húsipar felkészült a magyar ízlés amerikanizálódására, de pont olyan földhözragadt módon, ahogy anyukám elhajtott, amikor egész pulykát akartam sütni otthon. Mindenki szerint túl megalomán egy kifejlett madár, és amúgy sem fér a sütőbe, szóval a hentesek és a hiperek is leragadtak a bébipulykánál. Miután négy helyen próbálkoztam „igazi” amerikai pulykát lőni (na nem a szó szoros értelmében), feladtam. Egy vicces kedvű hentes azt mondta, hogy menjek érte Amerikába (egyébként ha komolyabban utánajártam volna, biztosan találok). Így kénytelen voltam beérni a két legnagyobb bébipulykával, amit találtam. Olyan csirkekinézetűnek tűnt, aztán felemeltem – hú, bakker, ez nagyon nehéz. Alig bírtam felcipelni az állatokat a szerkesztőségbe, de végül célt értem, és boldogan bontogattam ki őket (sajnos mindenhol csak fóliás pulykát találtam, ami, mondjuk, sokkal jobb, mintha toll borítaná, bármennyire környezettudatosabb is az utóbbi). Főleg, hogy a keresztanyám hosszasan ecsetelte, hogy milyen szag volt, amikor régen az anyukája élő csirkét vett karácsonyra. Szerencsére ezt megúsztam.
A pulykát egyébként az aztétok háziasították, és onnan került aztán Európába, de nagyon sokáig nem tudta kiütni a nyeregből a sokkal könnyebben elérhető libát. Az Egyesült Államokban azért lett a hálaadás és a karácsony legfőbb húsétele, mert ott szabadon éltek a pulykák az 1700-as években, és nagyon sok volt belőlük.
Kinder meglepetééééés (nyersen)
Miután kibontottam a madarakat, meglepődtem, hogy a belsejében lakik egy pulykanyak és egy darab máj – Anna szerint mint a Kinder tojásban, és tényleg. Kár, hogy ez még nyers, de így is hasznát fogom venni, barna mártást készítek belőle, de ezt már nem itt a szerkesztőségben.
Egy Gordon Ramsay-receptet dolgoztam át kicsit a saját ízlésem szerint. Szóval eltávolítottam a „gyári” meglepetéseket, és beletettem a sajátjaimat: egy-egy hagymát és egy-egy fél citromot. Aztán megcsináltam a saját pulykafűszervajamat: egy hagymát, három gerezd fokhagymát, nagyon sok bazsalikomot és két kocka olvasztott vajat összeaprítóztam. Sóztam, borsoztam, pirospaprikáztam és jól bekentem vele a pulykát. Kicsit benyúlkáltam a bőre alá is, ameddig engedte, és oda is kentem a vajból. Aztán tepsibe tettem a madárkákat, és betakargattam őket egy csomó baconnel, hogy ne fázzanak a kétszázhúsz fokos sütőben (haha). Köré szórtam egy csomó fokhagymát héjában, mert a konfitált fokhagymánál kevés jobb dolog van az életben. Szóval így bedobtam fél órára, hogy kicsit megpiruljon, eresszen némi levet. Az első fél óra után alig volt leve, de aztán szépen alakult. Fél óra magas hőfokon sütés után beborítottam alufóliával a madarat, és levettem a hőmérsékletet 180 fokra.
Utána pedig elkezdődött a locsolgatás. Húszpercenként lelkiismeretesen öntözgettem a kis pulykáimat, ők pedig hálásan sültek. Mondjuk, a locsolgatás extra macerás, egyrészt azért, mert egy öt- és egy négykilós bébipulyka együtt, akárhogy számolom, kilenc kiló, amit ugye ki kell venni és be kell tenni újra. Egyszer meg is égettem a kezem, mire Erika kézen fogott, odarántott a mosogatóhoz, és addig engedte rá a jeges vizet, amíg nem sikítottam. Mondjuk, nem is lett hólyagos, szóval köszi, Erika. Azt viszont nem köszi, hogy minden alkalommal elpakoltad a locsolgatós kanalamat…
Miért érdemes pulykát sütni karácsonya?
Mert igazából nagyon kevés a tényleges munka vele, viszont iszonyú látványos a végeredmény. Lesz egy mindenkit jóllakató húsod, isteni vajas-baconös húsleved (amit csak be kell sűríteni mártásnak), és igazából tizenöt percet dolgoztál az egésszel (na jó, plusz locsolgatás).
A pulyka mellé a legtökéletesebb ultimate köret a tőzegáfonya- (közismertebb nevén vörösáfonya-) szósz. A nevével kapcsolatos zavart az okozza, hogy egészen más a tőzegáfonya, mint a magyar, szintén vörös áfonyaként ismert gyümölcs. Az amerikai eredetű szósz (amiről már az 1600-as évekből vannak feljegyzések) valami varázslatos extrának hangzik, pedig nagyon egyszerű elkészíteni. Manapság már egész sok boltban lehet kapni tőzegáfonyát (nem úgy, mint egész pulykát), amiről azt kell tudni, hogy nagyon savanyú. Ezért a megmosott gyümölcsöt (vagy bogyót, vagy mi ez) egy csomó cukorral és némi fűszerrel (például kínai ötfűszer-keverékkel) csak addig kell főzni, amíg szósz állagú lesz. Én egy kiló áfonyához nagyjából 40 dkg cukrot használtam fel, illetve pár deci narancslevet öntöttem még hozzá.
Ja, és a legfontosabb ok, amiért érdemes belevágni a pulykasütésbe: nagyon finom! Ennyire:
Azt még hozzátenném, hogy aki életében először süt pulykát, az nagyon rutintalan a madár szeletelésében, úgyhogy inkább trancsírozásnak mondanám, ami történt – ennek ellenére gyakorlatilag az utolsó csontig elfogytak a pulykák (Rupi is velünk ünnepelt).
Tóth Flóra
